BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ami március 15-én, előtte és utána történt, arra érdemes újra és újra az emberi jogok szempontjából is rátekinteni. Persze tudom, hogy nehéz elfogadni, de létezik ez a szempont, függetlenül kormánytól, függetlenül ellenzéktől és függetlenül a napi politikától. Azt is elismerem, hogy a kormánytöbbségnek nehezebb ezt elfogadni, hiszen az ő irányításuk alatt működik a rendőrség, nekik van lehetőségük nyomásgyakorlásra, belső információk egyoldalú használatára. De úgy gondolom, mégis önöknek is el kell ezt fogadni.

A rendőrség március 15-e után úgy tűnik, hogy elfogadta. Ennek eredménye, hogy a rendelkezésre álló információk és saját tapasztalataink alapján úgy látjuk, valóban egy másik rendőrség volt az utcán, mint 2006. október 23-án.

(14.20)

Az adott körülmények között az utcán fellépő és intézkedő rendőrök a törvényesség keretein belül maradtak. Amennyiben egyes esetekben ez mégsem így történt, akkor a sértettek nyilván jogorvoslathoz folyamodhatnak. Mégis úgy gondolom, azért, ha a törvényeket betartják, nem feltétlenül kell köszönetet mondani, hanem ez a természetes. Így működik a rendőrség, ha nem politikai érdekek irányítják.

Ha pártpolitikai szempontból ítélném meg az eseményeket, akkor tulajdonképpen köszönetet kellene mondani a Fidesz szervezőinek, hogy egy olyan hatalmas tömeget - úgy látom, matematikában jobbak, mint az emberi jogokban -, egy olyan hatalmas tömeget, amelyik ott megjelent az Erzsébet hídnál, olyan méltóságteljes ünnepléshez segített hozzá. Amikor nem avatkozik be a politika, akkor lehet méltóságteljesen ünnepelni, a félelemkeltés ellenére is. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos győzelme a civil kurázsinak, hogy emberek kimennek, többen mennek ki, mint október 23-án az utcára, ünneplésre, még akkor is, hogyha nagyon sokaknak a politikában az az érdeke, hogy inkább maradjanak otthon, vagy utazzanak el a fővárosból.

Mégsem hallgathatom el, hogy önök hogyan készültek erre az ünnepre. Egy kormányrendelettel, amelyikkel szigorították a gyülekezési törvényt. Ezt öt napon belül hatályba léptették, alkotmányellenesen, ahogy erre már több emberi jogi szervezet és jogi szakmai szervezet felhívta a figyelmet. Ezzel világosan kifejezték azt, hogy fontosabb és sürgősebb a gyülekezési törvénynek a szigorítása, mint bármilyen egyeztetés, amiről folyamatosan beszélnek, de ezen a területen nem történik semmi. És lássunk csodát, valóban ennek alapján intézkedett a rendőrség a legtöbb esetben március 15-én. Ennek a ténynek a fényében úgy gondolom, különösen fontos, hogy a rendőrség nem használt gumilövedéket. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ilyen méretű és kiterjedésű tömegoszlatás ezek nélkül a súlyos sebesülést okozó eszközök nélkül is lehetséges.

Emlékezünk a vitára, emlékezünk arra a görcsös ragaszkodásra, ami önöket a gumilövedékhez fűzi. Visszatekintve látszik, érdemes lett volna másként dönteni, nem volt ebben kockázat. Akár győzelemnek is tekinthetnénk ezt a dolgot, mégis március 15-e fényében érdemes és szükséges visszatekinteni október 23-ára. Ami most működött, az miért nem működött akkor? Akkor miért kellett kardlapozni ártatlan ünneplőket, gumilövedékeket kilőni, emberekbe belerugdosni? Miért volt akkor más a rendőrség?

Nekem erre van két válaszom. Az első az, hogy azért, mert a politika, a kormány feje nem merte újra megkockáztatni, hogy beleavatkozzon a rendőrség irányításába. Október 23-án ez másképp volt, szeptember 18-án is másképp volt, emberek látták ennek kárát, a magyar demokrácia látta ennek kárát. És ha nem igaz ez az állítás, akkor úgy gondolom, hogy tessék végre megengedni és elvégezni azt a vizsgálatot, amire nagyon régóta szüksége lenne a magyar alkotmányosságnak, hogy megtudjuk, mi is történt október 23-án. Nem értem, hogy erre miért nem volt eddig lehetőség. Tényfeltárásra lenne szükség, a felelősök megállapítására. Ahogy Frattini biztos úr ittjártakor azt mondta, egyszer majd meg kell nevezni az erkölcsi és a jogi felelősöket. Ez nem fog úgy elmúlni, mint egy nyári zápor, erre még vissza kell újra és újra térni.

Van egy másik oka is, hogy március 15-én más volt a rendőrség. Voltak itthon és külföldön, akik nem törődtek bele, hogy így is lehet. Frattini úr, emberi jogi szervezetek, a Morvai Krisztina által vezetett vizsgálóbizottság, külföldi megfigyelők. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönet nekik, és el kell ismerni valóban azt a munkát is, amit egyes rendőri vezetők végeztek az állomány felkészítésében. Ugyanakkor Gergényi urat, azt hiszem, egyikünk sem hiányolta március 15-én.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu