GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömteli, de sajnos a magyar politikában némiképp ritka az a pillanat, amikor egy vezető politikus igazán őszintén beszél, amikor föltárja politikai tetteinek valódi motivációit, és a széles közvéleményt megismerteti politikai gondolkodásának igazi, őszinte alapelemeivel. Ezt tette Orbán Viktor nem olyan régen egy konferencián, ahol - a hírekből hallhattuk - komoly vitába keveredett Oroszország nagykövetével.

Hadd idézzek Orbán Viktor szavaiból:

"Az európai észjárás piaci észjárás, ami három fontos dolgot jelent. Úgy gondoljuk, hogy a piacon, a gazdaságban politikától független aktorok szerepelnek, aktorok cselekednek. A piaci észjárás azt diktálja számunkra, hogy a piaci tranzakciók átláthatóak. Ez demokráciakérdés is, de versenyképességi kérdés is. Úgy gondoljuk, a piaci versenyben részt vevő szereplők elfogadják a piaci verseny szabályait, például a verseny szabályát magát. Itt van tehát egy szereplő, az Európai Unió, amelynek az észjárását nagyjából ezzel a három dologgal írhatjuk le. És van előttünk egy másik szereplő, Oroszország, amelynek észjárását három másik gondolattal írhatjuk le. Az orosz észjárás - még mindig az idézet - nem piaci alapú, hanem állami, politikai természetű észjárás, ismerjük ezt, számunkra sem idegen, meg tudjuk érteni. Az állami politikai észjárás - folytatódik az idézet - azt mondja, hogy a gazdasági életben is meghatározó az állami befolyás, a stratégiai ágazatokban állami tulajdonnak kell lennie, tehát nem az államtól független aktorok a szereplői a stratégiai ágazatoknak, hanem az állam által tulajdonolt vagy a legerősebb függésbe hozott szereplők vannak. Az átláthatóság ebben az észjárásban nem képvisel olyan értéket, mint a piaci észjárásban." Sőt, végezetül: "Az állami politikai észjárásban nem a verseny elfogadása, hanem a monopolhelyzetekre való törekvés a természetes, és eszerint is jár el."

(9.30)

Azt én most hagynám is, hogy milyen az, amikor egy köztársaság volt miniszterelnöke egy másik nép észjárásáról úgy általában beszél. Bizonyára a rendszerváltás idején még liberális Orbán Viktor az elsők között lett volna, aki tiltakozott volna akkor, ha mondjuk, a nyolcvanas évek végén egy volt osztrák kancellár azzal próbálta volna meg leírni az úgynevezett magyar észjárást, hogy hát itt vannak ezek a derék magyarok, jönnek a Trabantjaikkal, megveszik a hűtőszekrényeket, felrakják a csomagtartóra, és időnként ezt-azt zsebre raknak a butikokban. Ugye felháborodtunk volna valamennyien, Orbán Viktorral az élen?

De nem is ez a lényeg. A lényeg az, ami ennek a szövegnek a legfontosabb eleme: valóban választani kell a piacot és a magántulajdont elfogadó, a versenyt támogató politika és az állam gazdasági szerepvállalását erőltető, a magántulajdon és a verseny ellenében beszélő politika között. Ebben teljesen igaza van az idézett szónoknak.

A probléma csak az, hogy éppen az idézett szónok, Orbán Viktor az, aki egy ízig-vérig piac- és magántulajdon-ellenes retorikát folytat az elmúlt években a belpolitikai vitákban. Hiszen nem olyan régen visszaállamosítási törekvések jelentek meg, azt hallhattuk, hogy ha a kormány elég szépen kér valamit, akkor azt vissza fogja venni állami tulajdonba; extraprofitról, új arisztokráciáról beszél. A magántulajdon szerepét például az egészségügyben vagy a közösségi közlekedésben a nullával tenné egyenlővé. Az állam kereskedjen olajjal, fuvarozzon, csak a piaci szereplőktől mentsen meg minket az úristen - körülbelül így lehetne összefoglalni azt a retorikát és azt a politikát, amelyet a Fidesz és annak vezetője a gazdaság, a verseny, a piac kérdéseiben Magyarországon folytat.

Azt mondja Orbán Viktor - idézem még egyszer -, hogy "ismerjük ezt, a számunkra sem idegen, meg tudjuk érteni az állami politikai dominancia elsődlegességét hangsúlyozó észjárást". Ez tényleg így van. Bizonyára nem véletlen, hogy Thürmer Gyulát a saját pártjában sokan már-már jobboldali elhajlónak tartják Orbán Viktorhoz képest gazdaságpolitikai kérdésekben. És igen, ez a fajta észjárás, amit orosz észjárásként ír le a Fidesz vezetője, és amelynek legfontosabb elemeit úgy foglalja össze, hogy nem az államtól független aktorok a szereplői a stratégiai ágazatoknak, hanem az állam által tulajdonolt vagy a legerősebb függésbe hozott szereplők, az átláthatóság nem képvisel értéket, és nem a verseny elfogadása, hanem a monopolhelyzetekre való törekvés a természetes, igen, ezt látjuk a magyar politikában. Fel kell tenni a kérdést, mikor jutunk el oda, hogy Magyarországon, amikor belpolitikában, gazdaságpolitikai kérdésekről vitatkozunk, a liberálisokon és a szocialistákon kívül az ellenzék vezető ereje is végre elfogadja-e azt, hogy egy piacgazdaságban, ahol szabad verseny van, ott bizony a politika szereplőinek is el kell fogadni ennek a piacgazdaságnak és a versenynek a szabályait, és ezeket kell erősítenie.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu