LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A jelentésnek az a címe, hogy a kábítószer-probléma visszaszorítása. Nekem van egy olyan érzésem, hogy Gusztos Péter képviselőtársam valóban a probléma visszaszorításán dolgozott ennyiszer kétperces felszólalásaiban. Szerintem nem a problémát kell visszaszorítani, hanem a kábítószerezést, legfőképpen pedig a kiváltó okokat kellene enyhíteni, megszüntetni, gyengíteni, visszaszorítani.

Budapest XV. kerületében élek. A közelmúltban egy fórumon kérdeztem a kerületi rendőrkapitányt, hogyan áll a kerület kábítószer területén. A válasz az volt, hogy a XV. kerületben nincs kábítószer-probléma. A viszontválaszomban a lakótelepen élők, az itt dolgozó pedagógusok információi alapján azt állítottam, hogy még az elosztóhelyek is ismertek a lakótelepen, de még a kertvárosban és sajnos az iskolák környékén is. Mi volt a válasz erre? A rendőrkapitány elmondta, hogy ja, kábítószer-probléma az van a kerületben, de ő úgy értette, hogy a kerületi rendőrség nem foglalkozik vele. A fővárosi rendőr-főkapitányságnak van egy ügyosztálya, ők foglalkoznak az üggyel. Ez a kis párbeszéd, ez a kép mutatja, hogy milyen is a helyzet: nemcsak elterelésről van szó, hanem elrejtésről is szó van.

Menjünk tovább! Ebben a három évben számos intézmény, bizottság alakult: Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ, Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, Reitox Nemzeti Drog Fókuszpont - azonos ez netán az elsővel? ez később derül csak ki -, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. Ezek a központiak. A helyiek: kábítószerügyi egyeztető fórumok és így tovább. S a vizsgált időszakon túl napjainkban jött létre a szociális bizottságon belül egy kábítószerügyi albizottság. Nem akarom tréfával elütni a dolgot, mégis az merül fel bennem, hogy ha valamit nem akarsz megoldani, hozz létre számos, egymással párhuzamosan működő szervezetet, és ezek között lehetőleg legyen egy vagy több bizottság is. Van egy félelmem a hatalmas vita hallatán, hogy nemcsak a kábítószer óriási üzlet, hanem a kábítószer üldözése is az. Lehet, hogy ezért van ez az óriási fölhorgadás ezekben az ügyekben.

Nézzük, hogy igaz-e ez a megállapításom; nézzünk adatokat, jelenségeket! Az első fogyasztás életkora - ez is döbbenetes megfogalmazás, hiszen nem az első fogyasztó életkoráról beszél a jelentés. Talán ez a nyelvi lelemény is az elterelést szolgálja? -, tehát az első fogyasztó életkora korábbra tevődött. A fővárosban több mint négyszer annyian próbálták ki a tiltott szereket, mint a községekben. A jelentés megállapítja, hogy egyértelműen az ép családokban élők körében a legalacsonyabb a kipróbálás aránya. Ennél kétszer többször fordul elő, több mint 25 százalékban a kipróbálási arány a csonka családokban, az édes szülők nélkül nevelkedők és az újrastrukturált családban élők körében. Megemlíti a káros hatások között a jelentés a szülői kontroll hiányát, az iskolai hiányzásokat, a káros minta követését. Döbbenetes adat, hogy Budapesten a tizenegyedik és tizenkettedik osztályos középiskolások 47,5 százaléka fogyasztott már életében valamilyen szert. S lehetne az adatokat még hosszan sorolni.

A kábítószerügy megoldására sok száz milliót költöttek évente különböző költségvetési és uniós forrásokból is. Felmerül a kérdés, hogy hatékony-e ez a felhasználás. Úgy gondolom, az adatok fényében kimondható, hogy nem. Mi volna a legfontosabb? Mindenki egyetért abban, hogy a megelőzés volna a legfontosabb, méghozzá a média hathatós támogatásával. Mit látunk e két területen, a média és a megelőzés tekintetében?

Először a média. Érdekes és árulkodó a jelentés 8. oldalán a "Társadalmi reakciók, viták" című fejezet. Ebben a Kendermag Egyesületet rendkívüli mértékben szinte reklámozza a jelentés, hiszen az összes programjukat megemlíti. Tanulságosak a címek: Engedd szabadon a kendert, Million Marijuana March, Engedd szabadon az embert és így tovább. Szerintünk legalább ugyanilyen súllyal kellett volna szerepeltetni az ezzel ellentétes vélekedést, ha nem erőteljesebben, legalább ilyen erővel említve a szakemberek, pszichiáterek véleményét, Csernus doktor, Freund Tamás és mások kutatási megnyilatkozásait. Így ez álságos és tarthatatlan. A kormány ezen a módon a médiája segítségével egy szájból fúj hideget és meleget. Sajnos ilyen médiaháttérrel jelentős, szabad demokrata holdudvarhoz tartozó, nemzetközi súlyú személyiségek bizony inkább reklámozzák a droghasználatot, mintegy csiklandozva, az ambivalens vélemények egyszerre történő megjelenítésével, határozatlanul képviselve a leírt kormányzati szándékot.

Véleményünk szerint minden hamis, szakemberek által alá nem támasztott megnyilatkozásra válaszolni kellene. Ebben a kérdésben nem lehet ostoba véleményütköztetéseket produkálni, mint ahogy például a minap egy Friderikusz-műsorban láttuk. Itt bizony az idézőjelbe tett "hős" a drogélvező személy volt. Ez így ellentétes hatású. Szerintünk a kereskedelmi média sem foglalhat ebben a kérdésben ilyen bizonytalanul vagy károsan állást, a közszolgálati médiának viszont kutya kötelessége világosan, hatékonyan, közérthetően megnyilatkozni ebben az ügyben.

Megelőzés? Prevenció? Ez sajnos hasonló a Kendermag Egyesület látens reklámozásához. Az iskolai programok bizony inkább kedvet csinálnak a kamasz ifjúság droghasználatához. Pontosan ismertetik ugyanis a drogok hatásmechanizmusát, hogyan kell használni azokat. Ez általában inkább felhívás keringőre, táncra. A változatos tűcsereprogramokkal már ötféle módon lehet tűhöz jutni, és ki mondja meg, hogy ezek csak a drogfüggők körébe kerülnek-e.

Véleményünk szerint a megelőzés súlypontjának a családokban és a helyi közösségekben kellene lenni. Ezzel kapcsolatosan a jelentés szűkszavúan csak annyit állapít meg, hogy ez bizony nagyon nehéz, vagy ahogyan a jelentés fogalmaz, ez a kérdés számos módszertani nehézséget vet fel. Azt állítjuk - és ezt a jelentés adatai is alátámasztják -, hogy az ép családokban alacsony a droghasználat. Nosza, inkább támogassuk az ép családokat! Úgy tűnik, hogy ez az egyszerű metódus volna a megoldás. Vagyis támogassuk a gyermeknevelést, ismerje el a társadalom erkölcsileg és anyagilag is. A gyermeknevelés nehéz munka, becsüljük meg. Ez szerintünk olcsóbb, hatékonyabb és organikusabb, mint az egész drogprevenciós rendszer, hiszen a drogprobléma mélyén a néma családok állnak, a gyermekek gazdátlansága, elveszettségtudata, céltalansága, jövőképhiánya. Ebbe a vákuumba lép bele a drog, egész nemzedékeket rombolva, "drogfüggő társadalmat" alakítva ki a szó átvitt és sajnos valóságos értelmében is. Egy ilyen társadalommal bármit meg lehet csinálni, mindazt, ami az elmúlt hónapokban érte a magyar társadalmat.

A prevenció másik fő területéről, a közösségekről szinte csak lábjegyzetben esik szó, holott ez volna a másik legfontosabb feladat, különösen a súlyosan veszélyeztetett, közösséghiányos lakótelepeken, ahol közösségi hely különösen a fiatalok, a kamaszok számára szinte nincs is. Ezért tartanánk fontosnak a közösségi helyek és közösségek fejlesztését, olyan programokat, amelyekbe a fiatalok életkori sajátosságaiknak megfelelően bevonhatók. Szűkebb pátriámban, az újpalotai lakótelepen célul tűzzük ki, hogy inkább templomot, közösségi és ifjúsági házat létesítsünk, mert ez sokkal olcsóbb és hatékonyabb, mint a drogambulancia. Egy 40 ezer lakosú lakótelepen egy 80 négyzetméteres terem az összes közösségi ház! Úgy gondolom, ez tarthatatlan.

A lakótelepeken a kulcsos gyerek szimbólum. Ezek a kamaszok hol találnak helyet, célt, értelmes időtöltést maguknak? Sehol. Ezért tűztük ki a kamaszparkok létesítésének a programját, amit szintén rendkívül fontosnak tartunk. Évi 700 millió forint egy részéből néhány év alatt minden nagy budapesti lakótelepen lehetne kamaszparkot, ifjúsági házat, sportklubot, éjszakai pingpongszalont létesíteni. Tehát invesztáljunk a családokba, a közösségekbe, és akkor nem lesz olyan rendőrkapitány egy 86 ezer lakosú kerületben, aki azt mondja, hogy itt nincs drogprobléma. Akkor ez a rendőrkapitány valószínűleg a körzeti megbízottját fogja fölkészíteni, és kiküldi akár éjszaka is a lakótelepre. Budapestre kell koncentrálni, a legfontosabb célcsoport és hely a lakótelepek, az ifjúság, és a családokra, a helyi közösségekre kell alapozni a programot.

Összefoglalva: a program nem hatékony, nem tűzi ki a legfontosabb célokat, sok vonatkozásban elfedi a valóságot, ráadásul egyes részletekben kétértelműen áll hozzá a drogkérdéshez, ezért nem javaslom az elfogadását, átdolgozása szükséges.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(15.20)

Forrás: parlament.hu