DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szokatlan jelentés tárgyalásának, azt gondolom, egy szokatlan része az, hogy van kisebbségi vélemény, erről érdemes szólni. Nem a beszámolóról szól, előre szeretném jelezni, hanem arról az országgyűlési határozatról, amelyet a költségvetési és pénzügyi bizottság nyújtott be.

Mondhatnánk azt is, hogy ez kevés, mert hiszen ha megnézzük, hogy mivel értünk egyet, akkor valóban megállapíthatjuk azt, amit a határozat 1. pontja, ezzel egyet is értett mindenki, hogy az Állami Számvevőszék a 2006. évi törvényi kötelezettségeit teljesítette. Egyetértés van abban is egyhangúlag a bizottságban, hogy elfogadja az intézmény 2006. évi tevékenységéről szóló, független könyvvizsgáló által hitelesnek minősített pénzügyi beszámolóval alátámasztott jelentést, és abban is egyetértés van, hogy elismerését fejezi ki "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című dokumentum elkészítéséért. De amiért a tartózkodás szavazat, és amiért nem kapta meg egyértelműen a támogatást ez a határozat, az az, hogy hiányzik ennek a további következményeinek a levonása.

Most hallhattuk a többségi előadótól, hogy a kormányzat úgy gondolja, hogy az önkormányzatokban kell ezeket a téziseket érvényesíteni, ami a közpénzügyekhez kapcsolódik. Itt elválik, azt gondolom, az a gondolkodásmód, hogy mi ellenzékből úgy látjuk, hogy bizony a központi költségvetés túlköltekezésében, egyensúlyának a be nem tartásában elsősorban mégiscsak a kormányzati felelősség jelenik meg, hiszen az is elhangzott a parlamenti bizottsági kisebbségi véleményként ott a vitában, és talán azt mondom, hogy többen, ha nem is kimondva, ugyanezt elismerték, hogy valahol a költségvetésnek az elfogadására, a költségvetés alakulására nincs kellő ráhatása a parlamentnek, hiszen gyakorlatilag a kormányzat akaratának a szolgai végrehajtását teszi meg a parlament költségvetési ügyekben a többséggel.

Tehát az MSZP-SZDSZ-koalíció ebben a kérdéskörben mindig elfogadott minden olyan költségvetés-módosító javaslatot, amely végül is elvezetett ahhoz, hogy 2006-ban már mindenki számára egyértelművé vált, hogy a költségvetés egyensúlya tarthatatlan, változásokra van szükség. Ehhez, én azt gondolom, egy nagyon komoly munka, ahogy az elnök úr a szóbeli kiegészítésében, felszólalásában is jelezte, nagyon komoly szakértői munka és nagyon komoly tudományos hátterű munka eredményeképpen született meg az a kiadvány, az az anyag, amely a közpénzügyek szabályozásának téziseit tartalmazza.

És valóban, a bizottságban ekörül alakult ki elsősorban vita, mert hiszen nem elég, azt gondolom, az elismerését kifejezni a parlamentnek a költségvetéssel kapcsolatban, a közpénzügyek szabályozásával kapcsolatban, hogy remek, nagyon jól csinálták, ezt most már össze lehet csukni, félre lehet tenni, és csináljon vele mindenki, amit akar, eggyel több dokumentum született a magyar költségvetés és szabályozásának történetében, hanem túl kell ezen lépni, fel is kellene használni ezt. Ennek érdekében viszont a parlamentnek ki kell nyilvánítani azt a szándékát, hogy a téziseket a közszférára; az államháztartás átlátható, szabályszerű működése feltételeinek az újraszabályozása során kötelezni kell, fel kell kérni - lehet a fogalmakon vitatkozni, a "felkérés" szó hangzott el -, hogy a kormány érvényesítse ezt, erre viszont nem kapott támogatást, legalábbis a bizottság többségének a véleménye alapján.

Én azt gondolom, a képviselők többsége szívesen, szíve szerint ennek adott volna támogatást, de mégis, a kormányzatnak a nem kötelezésére, az újbóli nem kötelezésére egy szabályozásnak az újragondolására nemet kell mondani az ellenzéknek. Erre nemet kell mondani, hogy folytatólagosan újból, ismétlődően, ciklikus hiányok jöhessenek létre a költségvetésben, amikor a kormányzat egy lazább körülmények közé kerül, akkor újból csak azért, mert jön egy választás, vagy jön egy olyan külső nyomás, vagy belső akarat, amely alapján újból el lehet költeni a költségvetésnek a pénzeit, ez nem tud ellenállni. Olyan rendszert, intézményesülést kell felépíteni, amely csak társadalmi támogatással, nyilvánossággal, áttekinthető kontrollal valósulhat meg.

Erről szól az a 15 tézis, amelyből néhány szót a többség képviselője ugyan idézett, de azért azt gondolom, hogy ha azt mondjuk, hogy a költségvetés egyensúlya a fenntartható fejlődés egyik alapkövetelménye, akkor ezért tenni is kellene, hogy a költségvetés egyensúlya fennálljon, hiszen most már ötödik éve a kormányzat nem tudja vagy nem kellő mértékben tudja kézben tartani a költségvetési hiány számait, ez a múlt évben 770 milliárd forintot jelentett. Ez vezetett egy teljes bizalomvesztéshez, amely megrendítette a magyar gazdaságba vetett hitet, amelynek következményét, amelynek árát most bizony a teljes lakosság fizeti, mondhatnánk, nem is egyszeresen, hanem jó néhány kényszeren keresztül, adókon, többletárak kifizetésével, áremelkedésen keresztül olyan szolgáltatásokért is fizet, amelyért korábban nem kellett, hogy csak a vizitdíjra gondoljunk.

Ennek a szabályozásnak lehet, hogy ez a pontja az, amely a kormányzatot leginkább óvatosságra inti, ez a 7. tézis, amely az új szabályozás biztosítása, az Országgyűlés és a képviselő-testületek költségvetési jogának gyakorlása mellett foglal állást, nem a kormányzat költségvetési jogának a gyakorlása mellett, hanem az Országgyűlés jogának a gyakorlása mellett, és bizony a végrehajtó hatalom felelősségét említi ez a tézis. Bizony látjuk, a kormányzat a költségvetésért érzett felelősség tekintetében folyamatosan, mint az angolna, kicsúszik a kezekből, megpróbálja ezt a felelősséget elhárítani magától, hol a külső körülményekre, hol az ellenfeleire, hol pedig más egyéb tényezőkre fogja, de a saját felelősségét nehezen találja meg ebben. Ezért, én úgy gondolom, a "felkéri a kormányt" pont, amely a 4. pontja lett volna ezen javaslatnak, amelyet ezen bizottsági határozatban érdemes lett volna szavazatával is támogatni a többségnek, ez nem kapta meg ezt a támogatást.

Így mondhatnánk azt, hogy a Számvevőszék egy nagyon szép munkát végzett, mondhatnánk azt, hogy természetesen a többség, és azt gondolom, hogy ilyen értelemben mi is el fogjuk fogadni, a mind a három bizottságban kialakított eltérő véleményünk ellenére is el fogjuk fogadni a határozati javaslatot, de érzékeltetni szeretnénk ezzel a kisebbségi véleménnyel, hogy ennél többre van szükség. 2006 kudarca, költségvetési kudarca, amely elsősorban a magyar kormány és azt gondolom, másodsorban a parlamentnek az ellenőrzési kudarca is, és az ÁSZ ebből a szempontból ezt csak ki tudta jelenteni, és be tudta mutatni annak az anomáliáit, amely a költségvetés 2006-os végrehajtásához kapcsolódik, és az azt megelőző éveknek a gondjait jelzi, hogy bizony ez így nem folytatódhat.

Ha csak elmegyünk az események fölött, és az ÁSZ egy jelentős innovációját, változtatását, javaslatát a parlament elé terjeszti, és ezzel tulajdonképpen semmilyen kötelezettséget nem bízunk a kormányra, nem kötelezzük, hogy ebben lépjen, én azt gondolom, hogy ez vétkes hiba, és ezt, gondolom, hogy majd ennek a mai napnak a vitáján is érdemes lesz megfontolnia minden képviselőtársunknak, akik ebben a vitában részt vesznek.

Külön ki szeretném emelni azt, hogy valóban az ellenőrzési jogosítványa és a tervezés, teljesítés elemzésének a jogosítványa a Számvevőszék számára két külön feladatot jelent. Az ellenőrzés tekintetében egyetértünk, egyetértek a többségi véleménnyel is abban, hogy az ellenőrzésben egy hatalmas munkát végzett el a 2006. évben is az Állami Számvevőszék.

(10.30)

Viszont azt is érzékelni kell, hogy éppen talán a 2006-os év sajátossága miatt az előző évhez képest kevesebb jelentést tárgyaltak a bizottságok és a parlament is, ami viszont az Állami Számvevőszék munkáját lejjebb értékelte megítélésem szerint. Ilyen nehéz időszakban az ellenőrzés jelentősége megnő, annak érdemi tárgyalása fontos lehet; ha megnézzük, akár az egy-egy tárca elszámolásával kapcsolatos gondokkal, akár az egyes pénzalapokkal, akár az állami vagyonnal, akár a veszteséges állami vállalatokkal kapcsolatos észrevételek olyan súlyú intézkedéseket gerjesztenek, ami nem egy év problémája. Erre azt kell mondani, és 2006-ban egyetértés volt abban, hogy így tovább nem tartható a magyar államháztartás menete, iránya, hogy változtatást kell kikényszeríteni.

A tervezés, a teljesítés elemzésénél hallani kell az Állami Számvevőszék elnökének szavát, amikor azt mondja, hogy viszonylag kevés idő adódik a mérlegelésre akkor, amikor a költségvetés tervezésének véleményezését elvégzi az Állami Számvevőszék, rendkívül szűk időben és lehetőleg minél alaposabban, mert kevés idő marad mind a Számvevőszék elemzéseire, de a parlamentnek is a Számvevőszék észrevételeinek feldolgozására. De legyünk őszinték, ha ez nem készülne el, még ennyire sem tudnánk a költségvetés kontrollját elvégezni, az érdemi beleszólás, egyáltalán a hozzászólás képessége és színvonala nem érhetné el azt a fokot, amely a költségvetési vitában megtapasztalható.

Zárógondolatként azt szeretném jelezni, hogy felelősségre van szüksége a végrehajtó hatalomnak, a kormányzatnak, és több jogosítványra ahhoz, hogy az Országgyűlés a költségvetés jogának gyakorlásával tudjon élni. Ennek reményében mondtam el szavaimat, és kívánom azt, hogy a mai nap érdemi vitában több meghallgatást kapjon az Állami Számvevőszék azon szakmai javaslata, amely a költségvetés téziseit, az államháztartás átalakítása irányának felgyorsítását, új alapokra helyezését, egy közbizalom helyreállítását szolgálja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu