SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Söjtör, Őszöd, Lovasberény - három település Magyarország gyönyörű tájain, elmondható, hogy mindenki, aki a környékre szeret utazni, szereti, az ott élők szeretik ezt a területet. Azonban az a nagy gond, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány következtében Söjtör ahelyett, hogy Deák Ferenc szülőházát juttatná az emberek eszébe, a kormányzati lakoma, vigalom helyszíne. Őszöd, ahelyett, hogy a szép Balatont mutatná és juttatná eszünkbe, a hazugság szinonimájává vált. Sajnos, most már ebbe a sorba sorolódik be Lovasberény is; ahelyett, hogy a gyönyörű kastély jutna az emberek eszébe, a kormányzati mutyi, az egészségügy tönkretétele, a szakmaiság teljes kizárása.

Nézzük meg, mi történt az utóbbi időben Lovasberényben, nézzük meg, az utóbbi hetekben, hónapokban mi történt ott! Mit tett az SZDSZ-MSZP-kormány Lovasberényben? Február 4-én volt az önök első találkozója. Ott önök döntöttek a kórházbezárásokról, döntöttek az ágyszámleépítésekről, összevonásokról, szülészetek megszüntetéséről, összefoglalva: orvosok, betegek, ápolók sorsáról, tönkretételéről. Amikor odamentek Lovasberénybe februárban, akkor úgy volt, hogy a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet megmarad 20 aktív ággyal, 100 krónikus ággyal. Amikor eljöttek onnan, megszűnt. Itt dőlt el az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsa is. 300 aktív ággyal és 394 krónikus ággyal mentek még oda, amikor abbahagyták a tárgyalást, a mutyit, akkor megszűnt ez az intézmény is.

Ezek után most vasárnap újabb találkozóra került sor Lovasberényben. Sokan voltak kíváncsiak arra a bejelentésre, amit Kóka János tett, hogy bizony itt a koalíció sorsa is el fog dőlni, bár sokan nagyon is tudták, hogy ez a szokásos műbalhé része. De nagyon sokan voltak kíváncsiak és izgultak azon, hogy eldől-e a szolidaritáson alapuló egészségbiztosítás sorsa, hogyan dönt a két koalíciós partner. A nyilatkozatok alapján a tegnapi tárgyalás volt - idézem - "a koalíciós egyeztetések első üteme". Nem zárták le a tárgyalásokat. Mondhatnám azt is, hogy ez helyes, támogathatnánk is ezt a javaslatot, mármint ezt a törekvést, hogy folytassák tovább a tárgyalásokat. De a működő demokráciákban egy egészségügyi rendszer átalakítása 5-8-10 évig terjed. A működő demokráciákban szükség van a szakmai szervezetek bevonására, és konszenzusra van szükség az ellenzékkel is.

(14.30)

Hiszen ha olyat döntenek, ami elfogadhatatlan az ellenzék, a szakma számára, akkor ez vissza fog fordulni kormányváltás esetén, és teljesen rossz irányt vesz az egészségügy sorsa.

Önök ezt a kötelességüket felejtették el, ezt a lehetőséget szalajtották el akkor, amikor néhány hónap alatt átzavarták a kórházak átalakítását, és úgy látszik, úgy tűnik, ezt a lehetőséget akarják most megszüntetni, elvetni azzal, hogy nem tárgyalnak a szakmával, nem tárgyalnak az ellenzékkel.

A kereszténydemokrata álláspont nem lehet más, természetes módon támogatjuk azt, hogy akinek van pénze, akinek van lehetősége, bizony fizessen többet az egészségügyben. Lehetőség van arra a 1993. évi XCVI. törvény alapján, hogy aki teheti, az önkéntes egészségügyi pénztárakba befizessen. Lehetősége van annak, aki teheti, hogy a 2003. évi LX. törvény alapján külön betegségbiztosítást kössön.

Ehhez képest önök azt a pénzt akarják szanaszét osztani, ami a járulékbefizetőktől beérkezik; azt az 1400 milliárdos vagyont akarják szétosztani, ami a járulékfizetőktől bejön. Nemet kell mondani a több-biztosítós rendszerre, már csak azért is, mert nem lesz olcsóbb - belátták, beismerték maguk a biztosítók is -, drágább lesz, ezért ki fogják követelni a járulékemelést. Nem lesz szabad orvosválasztás, hiszen a biztosítók szerződnek a kórházakkal, az orvosokkal, és a műtéti sorban állások miatt egyáltalán nem fog megszűnni a hálapénz.

Önök ahelyett, hogy 1500 milliárd (Sic!) sorsára akarnák rátenni a kezüket, ehelyett kormányozzanak, tegyék rendbe az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat, és akkor talán tárgyalhatunk közösen az egészségügy sorsáról.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu