MÁRTON ATTILA (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem úgy tűnik, mintha egyről próbálnánk beszélni, de valahol ezek a gondolatok a valós cselekvésben sehol nem találkoznak. Az előbb Göndör képviselő úr és most lényegében államtitkár úr is azt mondta el, hogy vannak bizonyos alapok, ahonnan el kell indulni. Ez így rendben is lenne, csak az a baj, hogy ezek az alapok az elmúlt évek, mondhatni, az elmúlt két kormányzati ciklus során folyamatosan változtak. Tehát valahogy úgy tűnik, hogy mindig máshová tették le azokat a köveket, amelyekre majd építeni lehet, és nincs egy olyan valós stabil alap, amire valóban azt lehet mondani, hogy na, kérem szépen, itt induljunk el, és ezen az úton haladva, építkezve folyamatosan majd eljutunk egy bizonyos célig.

Ez a probléma, ez vetődött fel a bizottságban is, erről beszéltünk itt is, és ezért jönnek elő azok az igények, hogy akkor milyen út kerüljön be, hogyan kerüljön be, mert mindig mást látunk. Mindig mással szembesülünk, mindig újabb mellékletekkel, mindig újabb tervekkel, mindig újabb összeállításokkal. Az embernek nem az az érzése, hogy van egy világos koncepció, szakmailag megalapozott, alátámasztott, világos koncepció, ami mellé egyébként oda kell rendelni a megfelelő törvényeket, hogy ezeket föl lehessen gyorsítani, hanem azt látjuk, hogy valahonnan mindig újabb és újabb ötletek, jó esetben, bizonyos esetben átfedésekkel kerülnek be a törvényjavaslatba és ide, a parlament elé.

Ez a nagy probléma, hogy most már legalább 5-6 éve nincsenek meg azok a világos alapok, nincs meg az a hosszú távú koncepció és stratégia, az a szakmai alap, amire építve valóban lehetne haladni. Hát ez az igazán nagy probléma! Mi itt ellenzéki oldalról folyamatosan azzal szembesülünk, hogy hol ez nincs benne, hol az nincs benne, de senki nincs, aki meg tudná mondani, hogy igen, milyen világos szempontok mentén, hogyan születnek meg a döntések, hogyan készülnek el a listák.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu