DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszú megfontolás után döntöttem úgy, hogy az idő előrehaladtára tekintettel nem tíz percben, hanem rövidebben próbálom az álláspontom megindokolni. (Taps az MSZP soraiból.) Megteszem ezt annak ellenére, hogy a bizottsági ülés befejezése után nem kis szarkazmussal az egyik képviselőtársam megjegyezte álláspontomat ismerve, hogy most bukik meg az ötpárti egyezség. Tisztában vagyok azzal, hogy nem bukik meg az ötpárti egyezség, ez az ügy azonban nem olyan természetű, és azt kell mondanom, a Házra vonatkozóan lenne szégyenletes, ha senki nem szólalna meg ebben az ügyben.

A magyar ombudsmani rendszer hosszú vajúdás után született meg, és 1993 óta komoly tekintélyt vívott ki. Ez az az állami intézmény, ez az az állami rendszer, amely állami rendszeren belül a támogatottság szinte mindig a többség támogatását is jelentette.

Nem ma kezdődött az a vita, hogy - a némileg eufemisztikus megnevezéssel - létrejöjjön-e a jövő nemzedék iránt érzett felelősségtudattal valamiféle országgyűlési önálló biztos. Évek óta folyik ennek a vitája. Szeretnék utalni Lenkovics Barnabás álláspontjára, amelyet többször kifejtett, legutóbb éppen az alkotmányügyi bizottság előtt: világosan és egyértelműen azt tartalmazta, hogy lehet ebben gondolkodni, de semmiképpen nem olyan módon, hogy a már működő rendszert egyetlen mozdulattal megpróbáljuk lehetetlen helyzetbe sodorni. Meggyőződésem ugyanis, hogy bármiféle egyezség nem pótolhatja annak a kiérlelt és a parlamenti vitákban kialakított közös álláspontnak a létrejöttét, amely nélkül egy ilyen intézményhez, egy ilyen rendszerhez hozzányúlni meggyőződésem szerint nem szabad.

Persze, hogy fontos a jövő nemzedék ügyének a védelme, ezt magam is nagyon fontosnak gondolom, mindig is annak tartottam. Ugyanakkor azt is fontosnak gondolom, hogy azt alaposan fontoljuk meg, hogy azt a rendszert, amely egyértelműen egy országgyűlési biztos létére és annak a felelősségére van alapítva, szabad-e olyan módon továbbosztani, amely osztódás meggyőződésem szerint a mai döntést követően megállíthatatlan lesz. Okkal és joggal léphetnek fel mások, például a nyugdíjasok: miért nincs nekünk egy önálló ombudsmanunk? De továbbmehetnék, és sorolhatnám a társadalmi csoportokat, mindegyik elmondhatja: nekem szükséges lenne egy önálló ombudsman.

A rendszerbe kell beilleszteni ezt az igényt, abba a rendszerbe - ez a meggyőződésem -, amely az elmúlt több mint tíz esztendőben bizonyította létét, és bizonyította, hogy nemcsak működőképes, hanem az emberek, a polgárok bizalmát is el tudta nyerni.

Azzal a ténnyel egyetértek, hogy szüntessük meg az általános helyettes intézményét, és ezzel azért értek egyet, mert ez már eleve a rendszer kialakításakor is rendszeridegen volt. Ehelyett tehát valami mást - az ombudsman munkájának könnyítésére - szükségesnek látszik beépíteni.

De bocsánatot kérek, még ebben a Házban is szokatlan - és akkor nagyon enyhén fogalmaztam -, hogy ma délelőtt még elérhetetlen volt az, ami egy órakor itt volt az asztalunkon; hogy valamiről úgy kell dönteni, hogy a döntés előtt itt próbáljuk meg egy egyébként kétharmados törvény esetében kisilabizálni mindazt, hogy mi a szándék, mi a következmény, és főleg a következmény.

Ezért, tisztelt Ház, bár tudom - még egyszer mondanám a Háznak és képviselőtársamnak is -, tudom, hogy nem akadályozza az ötpárti egyezséget a magam álláspontja, de én nagyon határozottan úgy gondolom, hogy nem tehetek mást lelkiismeretesen, mint hogy tartózkodom a szavazásnál.

Forrás: parlament.hu