DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három törvénymódosítás kerül a magyar parlament elé; három törvénymódosítás, amelyek szorosan összekapcsolódnak egymással, és nemcsak azért, mert a beterjesztő az Oktatási és Kulturális Minisztérium, hanem mert a napi életben olyan rendszert képeznek, amelyet együtt kell és együtt érdemes szemlélni. Ezekről együtt érdemes vitatkozni, és a hozzájuk kapcsolódó, ezen területeket szabályozó törvényeket összefüggésükben érdemes látni.

Szeretném ismételten leszögezni, mint annyiszor, amikor oktatásügyről beszéltünk, hogy bár az intézményrendszerben lehetnek és szükségesek is elkülönülő egységek - beszélhetünk e tekintetben közoktatásról, azon belül is alapfokú és középfokú oktatásról, beszélhetünk felsőfokú oktatásról, és természetesen beszélhetünk felnőttképzésről -, mégis egy modern felfogás - és erről szeretném meggyőzni úgy a tisztelt ellenzéki, mint a tisztelt kormánypárti képviselőket - és a mi országunk oktatási rendszerét is előmozdító megoldás, hogyha ezt egységében és együtt szemléljük. Hiszen nincs értelme - és életszerűtlen - felsőoktatás nélkül beszélni közoktatásról vagy fordítva, ahogy csak megfelelő alapképzettség és megfelelő alapképzés után lehet erre építeni a középszinten. És csak akkor lehet színvonalas a felsőoktatás, hogyha praktikus és rendben lévő a középfokú oktatás. Egy modern világban pedig nem fejeződik be a diploma átvételével a tanulás korszaka, hiszen állandóan az élethossziglani tanulás eszméjét és gyakorlatát magunk elé tűzve kell tudni meghozni jogszabályokat, törvényeket, vagy éppen módosítani törvényeket.

Ezért fogadom örömmel és üdvözlöm, hogy az Országgyűlés lehetővé tette, hogy a közoktatásról, a felsőoktatásról, illetve a tankönyvpiac rendjéről szóló törvénymódosításokat együtt, egymás után és az expozéban is együtt, összefoglalva tárhatom a tisztelt Országgyűlés elé. Szívesen fogadom úgy a tisztelt ellenzéki, mint a tisztelt kormánypárti képviselők ezen megközelítésről szóló véleményét, kiegészítését, mert hogyha az alapkérdésben egy rendszer jellegű és rendszerszerű gondolkodásban egyet tudunk érteni, akkor könnyebb a viták részleteiben és egyes pontjaiban is értelmes szakmai álláspontokat egyeztetni. Ne legyen kétségük, ez a célom, ez a célunk.

(12.40)

Kérem, engedjék meg, hogy először a felsőoktatási törvényről szóló módosítás indoklását adjam elő. Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai felsőoktatás versenyképességének javítását szolgálja a bolognai nyilatkozat, amelyhez Magyarország is csatlakozott, és aláírtuk az úgynevezett lisszaboni stratégiát, az "Oktatás és képzés 2010" címet viselő munkaprogramot. A vállalások megvalósításához ad jogbiztonságot, egyben a felsőoktatás minőségének védelmét szolgálja a benyújtott felsőoktatási törvénymódosítás, a felsőoktatás közfeladatainak ellátásához szükséges, a stabilitást biztosító költségvetési támogatás törvényi szabályozása.

A törvény alkalmazása során vált világossá, hogy a korábban megállapított eljárás nem tette egyértelműen lehetővé a felsőoktatási források kiszámíthatóságát. Jelen javaslatunk tervezhetővé, világosabbá teszi a felsőoktatás állami támogatását úgy, hogy közben gondoskodik annak értékállóságáról. Makrogazdasági prognózisok és háttértanulmányok alapján tervezhető a finanszírozás, ezek a számítások elkészültek, a 2007. évi felsőoktatási költségvetési támogatás összegét tekintettük bázisnak.

Itt szeretném leszögezni, hogy a tavalyi, 2006. évi 196 milliárd forintos felsőoktatási költségvetési főszámról idén, 2007-ben 214 milliárdra emeltük a felsőoktatás költségvetési támogatását. Ezt a jelentősen megemelt összeget, tehát az idei 214 milliárd forintot tekintve bázisnak, 2010-re a magyar állami költségvetés felsőoktatási támogatását 241 milliárd forintra kívánjuk emelni; ezt az emelkedést tartalmazza a jelen felsőoktatási törvénymódosítás. Értékálló finanszírozási lehetőséget teremt, ugyanakkor tervezhetővé válik. Jelentős előrelépésnek tartom, amely segíti a teljesítményalapú versenyt, ugyanakkor a felsőoktatás egyes intézményei, vezetői számára hosszabb távon is kiszámítható tervezést, stabilitást jelent. E költségvetési támogatás intézmények közötti elosztásánál többéves, 1-3 éves megállapodás alapján történő finanszírozásra teszünk javaslatot. Az állami intézmények finanszírozása normatív és teljesítménykritériumok alapján történik, ezáltal érvényesül a gazdaságos működés, az átláthatóság és a minőségelvű fejlesztés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt, valamivel több mint egy évtizedben Magyarországon jelentős változások zajlottak le a felsőoktatás terén, ezek a változások elsősorban mennyiségi jellegű változások voltak. Az 1990-es évek elején hozzávetőlegesen 100 ezer felsőoktatási hallgató volt Magyarországon. Durván egy-másfél évtized alatt nagyságrendi változás történt itt, jelenleg 412 ezer hallgató tanul felsőoktatási intézményeinkben. Ez azt jelenti, hogy ez alatt az időszak alatt több mint megnégyszereződött a felsőoktatási intézményekben a hallgatók száma. Ez a mennyiségi változás szükséges volt, elérkezettnek láttuk, és elérkezettnek látom ugyanakkor azt az időt, amikor a magyar felsőoktatásban a mennyiségi változások korát befejezzük.

A minőségé, a színvonalemelésé, a kvalitáscentrikus gondolkodásmódé a jövő. Azok a hallgatóink, akik jelenleg főiskoláinkon és egyetemeinken tanulnak, messze nemcsak a belföldi piacon és egymásnak versenytársai, még csak azt sem mondhatnám, hogy kizárólag az Európai Unióban, a bolognai folyamatban részt vevő országokkal, hanem ebben a globalizált világban - ahol a legjelentősebb verseny, a XXI. század legjelentősebb versenye a tudásért és az információ megszerzéséért folyó verseny, ennek leginkább szabályozott terepe pedig a világ felsőoktatása - csakis a magas színvonalú teljesítményt alapul vevő intézmények, képzések, ilyen értelemben a tudásszolgáltatás teremti meg a jövőt. Minden törekvésünk, a jelen felsőoktatási törvénymódosításnak is minden egyes része és összefüggésében egésze ezt a célt, a magyar felsőoktatás színvonalának emelését szolgálja, egy mennyiségcentrikus gondolkodásmódról egy minőségcentrikus, színvonalközpontú gondolkodásmód megszületését és továbbvitelét segíti elő.

Az intézmények fejlesztési tervei alapján megválasztott teljesítménymutatók és azok teljesítése a támogatás és az értékelés objektív alapjait teremtik meg, a rendszeres önértékelések, külső ellenőrzések pedig a döntések, az esetleges szankciók megalapozottságát biztosítják. Itt szeretném elmondani, hogy az előbb említett két szám, tehát a 2007-es költségvetési év 214 milliárdos felsőoktatási költségvetési főszáma és a 2010-es majdani, de már itt betervezett 241 milliárdos költségvetési felsőoktatási főszáma nem jelenti azt, hogy az egyes felsőoktatási intézmények majdani tervezhető költségvetése automatikusan, megkülönböztetés nélkül, egyfajta uniformizált módon hasonló arányban növekszik; nem erről van szó.

Arról van szó, hogy a költségvetés, tehát az állami szerepvállalás a felsőoktatás finanszírozásában az előbb elmondott arányban nő, megteremtve ezzel a lehetőséget a felsőoktatás fokozottabb finanszírozására az állami részről, azonban teljesítményszempontok és teljesítménymutatók alapján történik meg az egyes intézmények finanszírozása és annak tervezése. Lesz tehát olyan felsőoktatási intézmény, igen tisztelt hölgyeim és uraim, amely teljesítménye alapján akár nagyobb mértékben kaphat, nyerhet el állami támogatást, mint az előbb említett két főszám közötti arány, és lesz, amely elmaradó teljesítménye miatt ezt az arányt nem fogja követni. Ellene vagyok az uniformizálásnak, ellene vagyok e tekintetben is a fűnyíróelvnek, teljesítmény alapján igenis legyenek olyan intézmények, amelyek a rendelkezésre álló költségvetési támogatás növekményéből nagyobb részt, mások pedig - szintén egy más jellegű teljesítmény alapján - kisebb támogatási részben részesüljenek.

Ezzel kapcsolatos véleményüket, kritikájukat vagy támogató elképzeléseiket a vita egészében várjuk, és én magam is figyelemmel fogom kísérni. Őszintén szeretném, ha egyetértés lenne a Magyar Országgyűlés parlamenti pártjai és frakciói között a tekintetben, hogy a magyar felsőoktatás, e tekintetben a magyar oktatás egy meghatározó területe számára a jövő a színvonalban, a minőségben, annak emelésében és az olyan intézkedésekben álljon, amelyek ezt a célt elősegítik.

Hasonlóan jelentős visszhangot kiváltó rész a felsőoktatási törvénymódosításban - hétköznapi szóhasználattal élve - az úgynevezett intercity-oktatók foglalkoztatása, e tekintetben szigorítást javasol a törvénymódosítás. Itt jegyzem meg, hogy a törvénymódosításban szereplő egyes lényeges kérdések a korábbiakban a Felsőoktatási Kerekasztal ülésein megvitatásra kerültek, ezen részeket a Felsőoktatási Kerekasztal minden tagja, résztvevője vagy döntő többsége támogatja.

(12.50)

Jelen esetben az intercity-oktatók foglalkoztatása esetében a szigorítást a Rektori Konferencia, illetve a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája kezdeményezte, a kezdeményezéssel egyetértve terjesztem a Magyar Országgyűlés elé. A felsőoktatás minősége az oktató-hallgató, mester-tanítvány kapcsolatra épül. Ez a munkakörök halmozásával az elmúlt időszakban sérült. A minőség védelmében és a színvonal emelése céljából indokolt, hogy ezt a kérdést áttekintsük.

A javaslat alapján az oktató és a tudományos kutató az akkreditáció során, hasonlóan az állami támogatások számításához, egy felsőoktatási intézményben vehető figyelembe. Természetesen a javaslat semmi módon nem szól bele az egyetemi autonómia rendszerébe. A törvényjavaslat nem tiltja sem a többes alkalmazást, sem a munkavállalást, de a minősítés és a finanszírozás szempontjából csak az egy munkahelyen történő alkalmazást honorálja. Ez azt jelenti, hogy a tudományos normatíva esetében, illetve az akkreditáció esetében egy oktató, egy minősített oktató egy munkahelyen, egy felsőoktatási intézményben vehető csak figyelembe, ellentétben az eddigi gyakorlattal, amikor ez több helyen figyelembevételre kerülhetett.

A rendelkezés végrehajtására megfelelő mennyiségű időt szánunk, ezért a rendelkezés 2009-ben lépne életbe. Ebben a kérdéskörben is szívesen fogadom a véleményüket, javaslatukat, módosításaikat.

A minőségi oktatás céljait szolgálja a felsőoktatási intézmények kapacitásának méréséhez igazodóan az oktatásszervezeti feladatok pontosítása, a felsőoktatási információs rendszer adattartalmának szabályozása is. A törvényjavaslat a külföldi hallgatók tanulmányainak folytatása érdekében rendelkezik a magyar nyelv oktatása feltételeinek biztosításáról, és egyszerűsített eljárásban biztosítja a külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működésének engedélyezését.

A felsőoktatási kutatási eredmények megismertetése, a gazdasági innovációs folyamatokba kapcsolása sem csupán az egyes kutatóműhelyek és intézmények gazdasági érdeke, hanem az egész felsőoktatás minősítésének is egy igen lényeges értékjelzője. Az előterjesztés biztosítja a felsőoktatási intézményeknek, hogy szellemi termékeik hasznosítására - az európai gyakorlattal összhangban - gazdasági társasági formában vállalkozzanak, vállalkozásokat alapíthassanak, még egyszer tehát: szellemi termékeik hasznosítására ilyen jellegű gazdasági lépéseket megtehessenek. A törvénymódosítás pontosítja a felsőoktatási intézmények egyesülésének, beolvadásának, csatlakozásának szabályait.

A képzési hozzájárulás alóli mentességi kör bővül. Ez a szociális jellegű változtatás mentesíti a fizetési kötelezettség alól a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülőket. A felsőoktatás átalakításának ügyében vállaltuk, hogy egy olyan intézményrendszer kialakítására törekszünk, amely kulturális, kutatási, fejlesztési és innovációs hivatását gazdaságosan működtethető szervezetben, a hagyományainknak, a magyar felsőoktatás évszázados hagyományainak és a jelen korszerű nemzetközi kihívásoknak egyaránt megfelelő színvonalon látja el. A törvénymódosítás célja ennek teljesítése, egy olyan folyamat tervezhető irányítása és vezénylése, amelyben a magyar felsőoktatás színvonala, színvonalának emelése az elsődleges cél.

Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt levő törvényjavaslatok között található a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítása is. Az Állami Számvevőszék 2006-ban megvizsgálta a közoktatási intézmények tankönyvellátási rendjét. Megállapításai nyomán vált indokolttá a szabályozás módosítása. A Tankönyves Vállalkozók Országos Szövetsége is a jogszabály átdolgozása mellett foglalt állást a szakmai kontroll erősítése érdekében. A változtatástól a minőségi követelmények nagyobb érvényesülését várjuk. Komoly és érdemi vitára számítunk egy ponton, tudniillik abban, hogy mit lehessen az iskolákban tankönyvként a tanulók, a gyermekek kezébe adni. Ebben a kérdésben világosak az elképzeléseink.

Arra kérem önöket, támogassák ezt az elképzelést. Határozott szándékunk ugyanis az ezen a sajátos piacon fogyasztók érdekeinek védelme, vagyis a diákok védelme, az egész közoktatás védelme. A tárca természetesen rábízza a pedagógusokra a választást, de gondolom, egyikünknek sem lehet mindegy, miből lehet választani. Ha egy szakértői csapat minősíti a tankönyvnek szánt termékeket, megkönnyíti a pedagógusok dolgát. A választás szabadsága azonban megmarad. A módosítás elfogadása után minőségi termékekből, tankönyvekből választhatnak. Álláspontunk, hogy ezentúl az iskolákban tankönyvként az a termék legyen használható, tankönyvtámogatást arra lehessen felhasználni, amely megfelel a tankönyvvé minősítés szabályainak, és melyet annak is minősítenek, ezek után pedig felkerült a hivatalos tankönyvjegyzékbe. Ennek előfeltétele, hogy az adott kiadó a miniszter által meghatározott árkorlátot tartsa, melyet évente határoz meg.

A javaslat elfogadása esetén a közpénzeket csak olyan tankönyvre lehet majd fordítani, amely szerepel a tankönyvjegyzékben. Ezáltal nyomon követhetővé válik a közpénzek felhasználása, hiszen regisztrálásra kerülnek a tankönyvek, valamint forgalmazási adatok. Hogy csak néhány adatot konkrétan is említsek: a 2005-2006-os tanévben a tankönyvforgalom 14 602 554 513 forint volt, ez számszerűen 18 907 098 darab tankönyvet jelent, 5920-féléből lehetett válogatni. Talán mondanom sem kell, hogy a mennyiség a minőség rovására mehet e tekintetben. Ebben az esetben is igaz a mondás, hogy a kevesebb legyen több.

Egyébként az iskolák közötti átjárhatóságot is megnehezíti a túlságosan is tarka tankönyvválaszték. Ahogy már említettem, a tankönyvpiac sajátos helyzetű piac, hiszen a szolgáltatást igénybe vevők, a szülők és a tanulók nem dönthetik el szabadon, hogy megvásárolják-e a tankönyvet. Tankönyv nélkül eredményes iskolai felkészítés nem képzelhető el. Az állam évente mintegy 7 milliárd forintot fordít arra, hogy azok a tanulók, akik családi helyzetüknél fogva nem tudják megvásárolni a tankönyvet, ingyenes ellátás keretében jussanak hozzá. A javaslat további megoldásokat kínál ahhoz, hogy a tankönyv mindenkinek rendelkezésére álljon.

Nem feltétlenül szükséges minden évben minden tanulónak minden tankönyv megvásárlása, hiszen számos olyan tartós tankönyvet kell az iskolákban használni, amelyek kölcsönzés útján is a tanulók rendelkezésére bocsáthatók. Ezek közé tartoznak például az atlaszok, szótárak vagy bizonyos szöveggyűjtemények. A törvénymódosítás nyomán tehát hatékonyabb lesz a közpénzek felhasználásának ellenőrzése, javulhat a közoktatás minősége, és szociális szempontból is jóval kedvezőbb lesz a tankönyvhasználat, hiszen a kölcsönzés bizonyos esetekben kiválthatja a vásárlást. A jogszabály 2008. január 1-jén lépne hatályba, de ez a változás nem érintené azokat a kedvezményeket, amelyeket a tanulók a 2007-2008-as tanévre kaptak.

Harmadik jelentős törvénymódosításunk a közoktatási törvényt érinti. Nem vitatható, hogy egy sikeres életút az óvodával kezdődhet. Az óvoda gondolkodásmódot és viselkedéskultúrát közvetít. Meggyőződésem, hogy annak a gyermeknek, aki korábban bekerül az intézményi nevelés rendszerébe, megsokszorozódnak az esélyei a sikeres szakmai pályafutáshoz. Egyébként megfordítható a kérdés. Bizonyos körökben minél később kerül be valaki, a gyermek az oktatási-nevelési intézményekbe, nem részesül óvodai juttatásban, nem jár óvodába, bizony a későbbiekben sokkal, összehasonlíthatatlanul nehezebb az iskolai rendszerben megtartva, szakképzést, illetve szakmát adni a kezébe.

(13.00)

A kormány határozott szándéka ezért, hogy erősítse, szélesítse az óvodai ellátórendszert. Itt szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a magyar óvodai rendszer nemzetközi és nem csak európai összehasonlításban ma az egyik legjobban működő nevelési rendszer, a magyar óvoda ellátórendszere a nevelés klasszikus és magas színvonalú teljesítő helye, ezért ennek a rendszernek a bővítése, hogy minél több gyermek juthasson ezen óvodai rendszer előnyeihez, közös érdekünk kell hogy legyen. Azt szeretnénk elérni, hogy minden helyi önkormányzat vizsgálja meg, teljesíteni tudja-e azokat az igényeket, amelyek a szülőktől érkeznek az óvodavezetőkhöz. Miután ez megtörtént, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy 2010-re ne maradjon ellátatlan gyermek. Ahol nincs elég férőhely, ott 2008. január 1-jéig meg kell oldani minden halmozottan hátrányos helyzetű gyermek óvodai nevelését hároméves kortól, 2010. augusztus elejéig pedig vállalni kell, hogy valamennyi igényt kielégítenek.

Itt szeretném hozzáfűzni, hogy a néhány héttel ezelőtt elindított iskolafelújítási programot helyesebb közoktatási, oktatási-nevelési intézményfelújítási programnak nevezni, természetesen óvodafelújítások, óvodaépítések ugyanilyen módon ebbe a körbe bekerültek, bekerülhetnek. Mindezzel igyekszünk csökkenteni az esélykülönbségeket, alapot teremtve ezzel a sikeres iskolakezdéshez. Országos szinten a férőhelyek rendelkezésre állnak, helyi szinten nyilván szükség lesz kiegyenlítésre. Ezért indokolt, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretében regionális szinten a döntéshozók megfelelő figyelmet fordítsanak az óvodai hálózatra.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! A közoktatási szolgáltatás megszervezésének terheit a fenntartók, Magyarországon 90 százalékban az önkormányzatok viselik. A javaslat lehetőséget teremt számukra, hogy egymással összefogva hozzanak létre olyan szervezeteket, amelyek működtetése egyaránt szolgálja a tanulók és az önkormányzatok érdekeit, egyben biztosítja a közpénzek hatékony felhasználását. Az elmúlt években általánossá vált a kistérségi társulás, amelynek részeként helyben maradhatnak az óvodák, továbbá az általános iskolák alsó tagozatai. Célunk a kistérségi közoktatás-szervezés szervezeti megerősítése. Ma 166 kistérségből 165-ben működik valamiféle együttműködés. Ezért szükséges, hogy a kistérségi oktatásszervezés mögött megfelelő garanciák álljanak. Szorgalmazzuk, hogy jöjjön létre egy közoktatási kistérségi társulási bizottság, amely felelőse a szervezésnek. A továbbtanulási, pályaválasztási és munkaerő-piaci tanácsadás is jól megfér egy egységes szervezetben, mivel hasonló feladatokhoz hasonló szakértelemre van szükség. Ezért indokolt e szolgáltatások együttes ellátása.

A nem állami intézményeket is be kívánjuk vonni az önkormányzati feladatellátás rendszerébe. Alkotmánybírósági határozatok is leszögezik, hogy az állami finanszírozás olyan arányban illeti a nem állami fenntartó által működtetett intézményeket, amilyen arányban közfeladatot látnak el. Arra teszünk javaslatot, hogy legyen egyértelmű ez a közfeladat. A felvételnél előnyben kell részesíteni az állami, önkormányzati általános iskoláknak a helyben lakó, részben hátrányos helyzetű diákokat. Ez része a közfeladatnak, ami indokolja azt, hogy ezt a szabályt a magán- és alapítványi intézmények számára is írja elő a törvény. Ugyanakkor azt javasoljuk, hogy ez korlátozott legyen, hiszen a nem önkormányzati fenntartású intézményeknél különböző szempontok is szerepet játszanak a diákok beiskolázásában. Ezért úgy gondoljuk, hogy őket 25 százalék mértékéig kötelezze erre a szabály. Hozzá kell tennem, hogy mind az egyházi fenntartók, mind a magánintézmények szövetségei részéről olyan típusú észrevételek érkeztek, amelyek az elvet nem, inkább a kivitelezhetőséget vonják kétségbe. A parlamenti vitában nyilván erről is érdemes és fontos szót ejteni.

A költségvetést megalapozó törvények tárgyalása alkalmával, decemberben már folyt egy vita a sajátos nevelési igényű tanulókról. Ennek végeredményeként abban állapodtunk meg, hogy ezt a szabályozást 2008-ra halasztjuk. A szakmában ma is vita van erről a kérdésről. Amiben egyetértés van, hogy egyetlen rászoruló se maradjon ellátás nélkül. Ennek érdekében meg kell határozni a különleges gondozást igénylő gyermekek, tanulók körét, át kell tekinteni a sajátos nevelési igényűek, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdők ellátását. Le kell szűkíteni azt a kört, amelynél mellőzhető az általános feltételek szerint szervezett óvodai csoporttól, iskolai osztálytól eltérő felkészítés biztosítása. Át kell tekinteni és felül kell vizsgálni a nevelési tanácsadás feladatrendszerét, bővíteni kell, ahol ez szükséges, a változó igényekhez igazítani. A rendszer továbbfejlesztése megoldást nyújt ahhoz, hogy minden egyes gyermek, tanuló megkapja a szükséges segítséget. Ebben is számítunk megoldási javaslataikra.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A három, egymással szoros összefüggésben lévő törvénymódosítás vitájában azt kérem, szakmai szempontok domináljanak. Úgy a tárca, mint képviselőink szívesen vállalják ezt a szakmai diskurzust, ezt a szakmai vitát. Őszintén remélem, hogy a törvények módosításánál, azok döntő többségénél szakmai alapon olyan egyetértés lesz, lehet közöttünk, amely szolgálja a magyar oktatás egészének ügyét, a legkisebbektől, az óvodáktól kezdődően egészen a felnőttképzésig, a felsőoktatásig. Hiszen azzal zárom, amivel kezdtem: bár az intézményrendszerben lehet megkülönböztetés, egy modern felfogás azt kell hogy diktálja nekünk, hogy az egész szisztémát együttesen, a magyar oktatásügy egész rendszerét lássuk, erről hozzunk megfelelő módosításokat. Ebben kérem a tisztelt ellenzéki és a tisztelt kormánypárti képviselők egymással is való együttműködését, és természetesen a kormánnyal, az oktatási kormányzattal való együttműködést is, hogy jobb legyen a magyar oktatás színvonala. Ez a cél.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu