DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata azért is különösen sürgető, mert az Alkotmánybíróság a 72/2006. számú alkotmánybírósági határozatával alkotmányellenesnek ítélte az egészségügyi ügyelettel összefüggő szabályozás módját, ezért a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény egészségügyi ágazatban való végrehajtásáról szóló 233/2000. december 23-ai kormányrendeletre vonatkozó rendelkezéseit 2007. június 30. napjával megsemmisítette, ami azt jelenti, hogy a javaslat elfogadása esetén 2007. július 1-jén lépne hatályba.

Az irányelv nem definiálja az ügyeleti idő fogalmát, melyet viszont az Európai Bíróság különböző egyedi ügyekben hozott döntéseiben értelmezett. A bírósági ítéletek lényege, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás, ügyelet teljes egészében munkaidőnek minősül. A magyar munkaidőszabályok egy része ütközik az Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne vagy csak meghatározott részében, a ténylegesen teljesített munka vagy a szektorspecifikus szabályok által meghatározott mértékben minősüljön a munkaidőkorlát szempontjából figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek. A javaslat célja az európai uniós joganyaggal harmonizáló, egyszerű, jogszerű és rugalmas szabályozás megalkotása volt.

A munka törvénykönyvének hatályos szabályai nem definiálják a készenléti jellegű munkakör fogalmát, a javaslat a jogalkalmazás elősegítése érdekében a készenléti jellegű munkakörnek a jogelméletben, valamint a bírói joggyakorlatban kialakult fogalmát kívánja beépíteni a munkatörvénykönyv munkaidőre vonatkozó értelmező rendelkezései közé. Azon munkakörök minősülnek készenléti jellegűnek, amelyben a munkavégzési kötelezettség felmerülése a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan eshetőleges, a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, valamint a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti. Ezek a feltételek konjunktív, tehát együttes feltételek, mindegyiknek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy munkakör készenléti jellegűnek minősülhessen.

A javaslat az Európai Bíróság ítéletével való összhang megteremtése érdekében egyértelműen kimondja, hogy az ügyelet a heti mérték tekintetében munkaidőnek tekinthető. Minden más szempontból azonban a jelenleg is hatályos szabályok vonatkoznak az ügyeletre.

A javaslat egybe kívánja építeni a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben és a munkatörvénykönyvben meghatározott, az egészségügyi ágazat számára a munkatörvénykönyvtől eltérést engedő felhatalmazásokat. Ezáltal a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybeli felhatalmazások hatályukat vesztik. Ez egy technikai jellegű javaslat, amelynek nincs EU-s vonatkozása, csupán az egyértelműséget és a könnyebb jogalkalmazást szolgálja.

Az irányelv fő szabálya alapján nemzeti jogszabály maximum négy hónapos munkaidőkeretet állapíthat meg. Az irányelv azonban lehetőséget ad arra, hogy kollektív szerződés hat hónapos munkaidőkeretet állapíthasson meg. Az irányelv további lehetőséget is ad az eltérésre. Az irányelv előírja, hogy a rendelkezéseitől való eltérés esetén a munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló munkaidőt kell biztosítani. A munkatörvénykönyv ennek megfelel.

A javaslat alapján az egészségügyi dolgozók maximális heti munkaideje a következőképpen alakul. A nem készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 60 órát, egészségügyi ügyelet esetén a heti 72 órát. Az irányelv szabályozza, hogy a munkavállalók napi pihenőidejének minimum 11 órának kell lenni, melytől azonban az irányelvvel összhangban a kollektív szerződés eltérhet.

A készenlét, amikor a munkavállaló a maga által meghatározott helyen tartózkodva áll rendelkezésre, kívül esik az irányelv határán. A javaslat továbbra is lehetőséget kíván adni az egészségügyi ágazat számára, hogy az ügyeletre vonatkozó, a munkatörvénykönyvben nem rendezett szabályokat maga alkothassa meg.

Komoly problémákat okoz a tartós külszolgálatban dolgozók ügyeleti idejének a munkaidőbe való beszámítása, ezért a munkatörvénykönyv lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tartós külszolgálat esetén is eltérhessen törvény a munkatörvénykönyv szabályaitól.

(20.50)

Az egészségügyi ágazat, valamint a közoktatási ágazat számára azért indokolt eltérést adni az ügyelet munkatörvénykönyvben meghatározott fogalmától, valamint a díjazásától, mert míg a munkatörvénykönyv hatálya alá tartozó munkaviszonyoknál eshetőleges, hogy felmerül-e egyáltalán a munkavégzési kötelezettség az ügyelet időtartama alatt, e két ágazatnak a javaslatban meghatározott eseteiben munkavégzési kötelezettség felmerülése szükségszerű, hisz egy orvos az ügyelete alatt biztos, hogy munkát fog végezni, és a tanár az elhangzott példák alapján biztos, hogy fog az iskolai kiránduláson munkát végezni.

A munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltatóknál ügyelet elrendelésére a törvényi feltételek alapján leginkább olyan munkakörökben kerülhet sor, ahol a munkáltatók megszakítás nélküli munkarendben üzemelnek. Az európai uniós szabályozás általában megengedi a négyhavi munkaidőkeret alkalmazását; az uniós szabályozás adta kereteken belül a rugalmas foglalkoztatás biztosítása érdekében a javaslat lehetővé teszi egyrészt a munkáltató egyoldalú döntése alapján a háromhavi, illetve tizenkét heti munkaidőkeret alkalmazását, másrészt a kollektív szerződés rendelkezése alapján a legfeljebb hathavi, illetve legfeljebb huszonhat heti munkaidőkeret alkalmazását. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak számára is hathavi munkaidőkeret lesz megállapítható kollektív szerződéssel.

A javaslat értelmében az ügyelet teljes időtartama, tehát az alatta teljesített rendkívüli munkavégzés mellett magának az ügyeletnek, azaz a rendelkezésre állásnak az időtartama is munkaidőnek minősül. A munka törvénykönyvében az ügyelet maga, azaz a munkáltató által meghatározott helyen és időben történő rendelkezésre állás a heti munkaidő-elszámolás tekintetében minősül munkaidőnek, vagyis maga az ügyelet, azaz a rendelkezésre állás - mivel ezalatt a munkáltató nem végez tényleges munkát - nem minősül rendkívüli munkavégzésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A továbbiakban lévő észrevételeket már felolvasták, illetve elmondták képviselőtársaim, azokat nem kívánom megismételni, azonban a javaslat a szabályozási célnak a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint megfelel, egy jól kodifikált munkával állunk szemben, ezért a Magyar Demokrata Fórum tudja támogatni ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu