HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Egy esztendővel ezelőtt, június 2-án alakult meg a második Gyurcsány-kormány, és ilyenkor érdemes visszatekinteni erre az elmúlt egy esztendőre, hogy az akkori kormányprogramból - legalábbis időarányosan - mi valósult meg.

Először az előzményekről egy-két szót. 2006-ban, a választásokat megelőzően egy olyan választási kampány szemlélőjévé vált az ország, ahol sok minden elhangzott, a valóságról azonban kevés szó esett. A politika szereplői, különösen a két nagy párt egy olyan ígéretversenybe kezdett, aminek sok köze az ország gazdasági és pénzügyi helyzetéhez nem volt, ígérgetések halmazát jelentette a választási kampány, holott mindenki tudta, és felhívtuk rá a figyelmet, hogy 2006 szeptemberében egy óriási teljesítendő feladat áll előttünk, a konvergenciaprogram elfogadtatása, ami nem egy egyszerű feladat, hiszen a kormány már kétszer nekiszaladt, kétszer elbukott a vizsgán, a harmadik esélyt nem volt szabad elszalasztani, és mindnyájan tudtuk, hogy a konvergenciaprogram elfogadtatásának súlyos társadalmi és egyéb következményei és vonatkozásai lehetnek, amiről nem volt szó.

Aztán elhangzott az az elhíresült őszödi beszéd, amivel alapvetően két baj van. Az egyik az, hogy elhangzott, a másik pedig az, hogy a mai napig uralja a politikai közbeszédet, elterelve a figyelmet sokkal fontosabb és lényegesebb kérdésekről, aminek eredményeképpen a nemzetközi versenyben, az európai uniós versenyben ellenfeleink, vetélytársaink elhúztak és megelőztek minket.

A konvergenciaprogram, hála istennek, elfogadtatott Brüsszelben, egy nagy feladatot teljesítettünk, azonban ez csak a dolognak az egyik része. Valóban, a költségvetés környékén a dolgok rendeződni látszanak, azonban a rendeződés módja nem olyan, ami normális lenne, és ami elfogadható, mondjuk, a Magyar Demokrata Fórum számára, mégpedig azért, mert a költségvetési hiány rendezésének minden terhét a középosztály viseli. Törekvések nem történtek arra, hogy például az adóreform, amelyet beígértek jó régen, valamilyen irányba, pozitív irányba elinduljon, nem történt törekvés annak irányába, hogy az adófizetők tábora növekedjen, hanem a rendszerben lévők megszorításai növekedtek, erősödtek, egyre jobban rontva a magyar vállalkozók versenyhelyzetét és versenyesélyeit.

Egyébként a reformfolyamat, amely szükséges, amely feltétlenül fontos, és a politika minden szereplője elismeri ennek fontosságát, beindult ugyan, de igencsak döcög. Nincsenek előkészítve, komoly társadalmi egyeztetések nem előzik meg a reformokat, hatástanulmányok végképpen nem. Ennek eredményeképpen a reform szó mára negatív töltetet nyer, mára a reformtól, a reform kifejezéstől az állampolgárok félnek, görcs áll a gyomrukba, mert nem tudják, hogy mit hoz a jövő. Ez óriási kommunikációs hiba és óriási kormányzati hiba, ennek le kellene vonni a tanulságait.

A gazdasági bizonytalanság, amelynek megoldása a konvergenciaprogram elfogadásából nem következik, a magyar vállalkozók versenypozíciói ebből levezethető módon nem fognak javulni. Ezzel is adós a kormány. Mit tesz a magyar vállalkozók, a magyar gazdasági szféra élénkítése érdekében?

A gazdasági bizonytalanság mellett felütötte a fejét még egy bizonytalanság, ez pedig a közbiztonság erőteljes romlása. Szeptember 17-e, amikor először mutatta az akkori helyzet, hogy tulajdonképpen a rendőrség vezetetlen és bizonyos értelemben fejetlen, már arra késztetett minket, hogy jelezzük, hogy az új kormányzati szerkezet, az új kormányzati struktúra, a Belügyminisztérium megszüntetése óriási károkat és irányítási válságokat fog előidézni. Mind ez idáig erre a felvetésre érdemben választ nem kaptunk. Úgy tűnik, a miniszterelnök úr ragaszkodik eredeti álláspontjához, és ezt a szerkezetet akarja fenntartani.

Az elmúlt egy esztendő tanulságait levonva, a reformok terén két dologra feltétlenül szükség van. Sokkal előkészítettebb, szélesebb körű társadalmi és politikai egyeztetésre, hatástanulmányok elkészítésére az egyik vonatkozásban, a gazdasági kérdések vonatkozásában, és a közbiztonság javítása, a rendőrségen belüli anomáliák felszámolása érdekében pedig arra kérem miniszterelnök urat, hogy bírálja felül eddigi álláspontját, lássa be, hogy ez a döntés nem volt helyes, nem volt jó. Egy politikusnak még hasznára is lehet, hogyha egy ilyen önkritikus lépésre szánja magát, állítsa vissza vagy rendészeti, vagy belügyminisztérium néven azt a kormányzati intézményt, amely a rendőrség és a rendészeti szervek normális működését biztosítani képes, mert a rend helyreállításának szerintünk ez az egyetlen és legfontosabb garanciája.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu