ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbb azt mondta, hogy még nem a zárszót kívánja mondani. Ott lebeg előttünk a ciánszennyezés kérdése, ott lebeg előttünk Verespatak kérdése. Akkor is, amikor ez a téma előkerült, hogy a kormányok megegyeztek egymással, a környezetvédelmi miniszterek találkoztak, én most nem a jelenlegi állapotot, hanem az akkorit mondom, és sajnos, a folyamat úgy tart tovább, hogy Verespatakon meg fog épülni.

Itt mindjárt arra szeretnék visszahivatkozni, amit Németh Zsolt is mondott az expozéjában, hogy Bécs közelében tervezték először, utána Graz közelében, és a leggyengébb ellenállási pont, ha a magyar határra tesszük, mert Magyarországon a civil szférának az az ereje tulajdonképpen nincs meg, ami egy osztrák társadalomban a civil szervezetek erejét képes felmutatni. Tehát valószínű, hogy ebbe az irányba tolta el ezt a kérdést.

Az osztrák környezetvédelmi érzékenység tapasztalható minden területen, egy atomerőmű-építésnél is, még kormányzati eszközökkel is a civil szervezeteket bírták annyira erősíteni, hogy annak a súlya és a hangja nemcsak a két határ környékén hallatszott, hanem a világ minden részén hallatszott. Tehát mások a kondíciók és mások a lehetőségek.

Itt talán azzal a javaslattal élnék - és ebben biztosan egyetértenek az előterjesztők is -, hogy amelyek már megtörténtek, azokat vegyük ki, ebben egészen biztos vagyok, hogy V. Németh Zsolt is beleegyezik, ha olyan módosító van benn. De én még most is azt mondom, hogy az eddigi történések, az eddigi fejlemények azért Magyarországot... - tudom, hogy önök is megtettek mindent, az új miniszter is, Fodor Gábor is, tényleg az első lépése az volt, hogy ment, csinálta, de lehet, hogy nem elég. (Az elnök a csengő kocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A tapasztalataink sajnos, abba az irányba kell hogy a gondolkodásunkat vezéreljék, hogy nem minden esetben volt elég.

Forrás: parlament.hu