SZETEY GÁBOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném jelezni, hogy nyilvánvalóan a képviselő urak által elmondottakat is mindenféleképpen figyelembe kívánjuk majd venni a továbbiak során.

Meggyőződésem, hogy a köztisztviselői törvény módosításáról szóló törvényjavaslat elfogadásával átláthatóbbá, rugalmasabbá és teljesítményelvűbbé válik a magyar közigazgatás. Ezzel ténylegesen megalapozhatjuk az európai mérce szerint is versenyképes közigazgatásunk megteremtését, amelyre különös tekintettel van szükségünk a 2011-es európai uniós elnökségre való felkészülésünk során.

A törvénymódosítással egy olyan modernizáció veszi kezdetét, amely egyszerre támaszkodik a magyar közigazgatás ma is követendő hagyományaira, valamint a nyugat-európai közigazgatási trendeknek megfelelően az üzleti szféra legkorszerűbb, alkotóan adaptálható megoldásaira.

(10.00)

Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az általános vita folyamán felvetődött, hogy nem lehet eredményes az a fejlesztés, ami a piaci módszereket más országok gyakorlatának szolgai másolására építi. A magam részéről azért nem osztom ezt az aggodalmat, mert úgy gondolom, a magyar közigazgatásnak elég erősek a gyökerei ahhoz, hogy képes legyen befogadni és adaptálni a hazai környezet sajátosságaihoz a kölcsönvett ésmáshol már jó gyakorlatként működő, bevált eljárásokat, technikákat.

Itt hadd térjek rá egy másodpercre a Czomba képviselő úr által is elmondott témára. Azt a példát, amit egyébként a pályáztatás során ez a KSZK nevű intézmény a kiválasztással kapcsolatosan tesz, nem az üzleti életben találtuk ám. Gyakorlatilag ez a módszer hozzánk hasonló méretű országoknál - ír, osztrák, szlovén - tulajdonképpen ugyanebben a formában működik. És egyetértek a képviselő úrral, ne csorbítsuk mi a vezető jogait azzal, hogy ne ő válassza ki, de annyiban igenis avatkozzunk bele, hogy azt a mindannyiunk által ismert, kicsit posztfeudális, urambátyám gyakorlatot valamennyire szűkítsük le, és csak egy olyan közegből választhasson ki, amelyről tudjuk jó előre, hogy megfelelő képességgel, végzettséggel, kompetenciákkal rendelkezik. A döntés joga továbbra is a vezetőé, a KSZK intézménye csak előszűrést csinál - még egyszer - ezen országok mintája alapján is.

Elhangzott az is, hogy a módosítás túlzottan sok adminisztrációs terhet ró az önkormányzatokra, illetve a közigazgatási szervekre. Kétségtelen, hogy az alkotmányosság, jogbiztonság és esélyegyenlőség megkövetel bizonyos formalizált eljárásokat - kötelező pályázat és tartalékállomány, új típusú teljesítményértékelési rendszer -, amelyek kötöttségekkel járnak, de nem lehet az a célunk, hogy továbbra is fenntartsuk például a kiválasztás területén az átláthatatlan viszonyokat és a személyi összefonódások alapját képező túlzott szubjektivizmust.

Hozzáteszem ehhez, nekem meggyőződésem - a teljesítményértékelési rendszerre utalva -, hogy igen, egy vezetőnek az egyik első számú kötelessége egyébként is és eddig is az lett volna, hogy megfelelő módon visszajelez és értékeli a saját kollégáját. Azt gondolom, ha ezt intézményesítjük és ez bizonyos értelemben időkötelezettséget is jelent, az szerintem nem baj.

Ugyanakkor egyetértünk azzal a módosító javaslattal, amelynek értelmében lehetőség nyílik arra, hogy a helyi önkormányzatoknál, illetve az államigazgatási szerveknél kivételesen a törvényi korláton belül pályázati eljárás nélkül is sor kerülhessen kinevezésre. Ebben az esetben a próbaidő alatt kell a közigazgatási versenyvizsgát teljesíteni.

Többen is utaltak arra, hogy a rugalmasabb szabályozás kiszolgáltatottságot teremt a köztisztviselők körében, különösen a felmentési idő számítására vonatkozó módosítást vitatták. Úgy gondolom, a közszolgálatban eltöltött időtől függő felmentés, valamint a szakmai alkalmatlanság esetére egységesen előírt 30 napos felmentési idő nemcsak rugalmas, hanem igazságos szabályozás is. Miért kellene akár egynapos közszolgálati jogviszonyban töltött idő után is ugyanakkora, hat hónapos felmentési időt biztosítani, mint 35 éves szolgálati idő után, továbbá miért kellene hat hónapig a rendszerben tartani azt a köztisztviselőt, akinek a jogviszonyát szakmai alkalmatlanság miatt szüntetik meg? Számomra az új szabályok nem a kiszolgáltatottságot, hanem a kiérdemelt előnyök biztosítását jelentik.

A vitában kritikaként fogalmazódott meg, hogy a javaslat csak hátrányokat hoz előnyök nélkül a köztisztviselők számára. Ezzel sem értek egyet. Először is szeretném leszögezni, hogy a módosítások hatályba léptetésénél fokozottan ügyeltünk a jogbiztonság, a méltányosság és az alkotmányosság követelményeire. Másodszor arra hívnám fel a figyelmet, hogy bizonyos módosítások olyan garanciákat építenek a rendszerbe - például pályázati eljárás vagy teljesítményértékelés -, amelyek csak előnyösek lehetnek a köztisztviselők számára, hiszen ezek a jogszabályi biztosítékok egy valóban létező kiszolgáltatottság kockázatát lényegesen csökkentik.

A regionalizációval összefüggő átszervezésekhez kapcsolódó garanciális eleme a törvényjavaslatnak, hogy lehetővé teszi a köztisztviselő felmentését abban az esetben is, ha munkaköre ugyan nem válik feleslegessé, de az érintett nem járul hozzá a kinevezésében szereplő munkavégzés helyének módosításához. Emellett a köztisztviselők kérelme alapján a munkáltató köteles az érintett képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakört felajánlani, feltéve, hogy ilyen munkakörrel rendelkezik.

Itt kívánom megjegyezni, hogy ezek a köztisztviselők számára többletgaranciákat biztosító szabályok a törvényjavaslat vitája során számos indokolatlan félreértés tárgyát képezték. Végezetül azt szeretném hangsúlyozni, hogy a felmentési idő hatról nyolc hónapra emelése a közigazgatás személyi állományában egyébként túlreprezentált idősebb korosztály számára nyújt kedvezőbb elbánást, például akkor, amikor jól megérdemelt nyugdíjazásukra sor kerül.

Külön szeretnék szólni a törvényjavaslat és a köztisztviselői életpályamodell viszonyáról. Világosan látnunk kell, hogy az életpályamodell értékei csak abban az esetben őrizhetők meg, ha sikerül a mintegy tizenöt éves rendszert nagymértékben dinamizálni. Ez csak úgy lehetséges, ha a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt kap a munkaköralapú személyzetpolitika, illetve a szakmai kompetenciák szerinti munkaerő-gazdálkodás. Ezt támasztják alá a hosszú évek alatt felgyülemlett tapasztalatok is Magyarországon és leginkább tőlünk nyugatra. Meggyőződésem, hogy a munkaköralapú szemlélet és működés újfajta tartalommal töltheti meg a köztisztviselők karrierjét, és ez valódi értelmet kölcsönözhet olyan kulcsfogalmaknak, mint karriertervezés, vezetői utánpótlás, kompetencialapú továbbképzés és javadalmazás.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a vita eredményét is tükröző törvényjavaslatot a kormány egyetértését is bíró módosítási indítványokkal együtt a tisztelt Ház támogassa.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu