DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. (Folyamatos zaj.) Tisztelt Képviselőtársak! Az Európai Unió Bizottsága múlt szerdán elfogadta az első magyar konvergenciajelentést. Nem tennék nagy váteszi képességről tanúbizonyságot, ha megelőlegezem, hogy a Pénzügyminiszterek Tanácsa hasonló döntést fog hozni. Van ok az odafigyelésre. Amikor figyelmeztető hangok érkeztek az Unióból a költségvetés, az államháztartás vitelével kapcsolatban, komolyan kellett azokat venni.

Most, hogy elismerő jelzéseket kapunk a Közösségtől, megerősítve láthatjuk, hogy helyes utat választottunk közös pénzügyeink rendbetételéhez. A Bizottság megállapította, hogy teljesítettük, sőt jobban teljesítettük a felzárkózási programban vállaltakat. (Zaj. - Az elnök csenget.) A költségvetés hiánya már 2006-ban kedvezőbben alakult a vártnál, 2007-ben pedig a jó tervezés és a fegyelmezett gazdálkodás (Zaj. - Az elnök csenget.) eredményeként radikálisan csökkenni fog. Lényegében megállítottuk az államadósság arányának növekedését. A dinamikusan fejlődő export hatására a tervezettnél kisebb a kiigazítás növekedési áldozata, ez évben az uniós átlag körül alakul, majd visszatérhetünk a megszokott 4 százalékos vagy az azt meghaladó mértékhez. A kivitel bővülése hatalmas mértékben javított kereskedelmi és fizetési mérlegünkön is. Ugyan az infláció magasabban alakul a vártnál, ám a reáljövedelmek és a fogyasztás, benne valamennyiünk vásárlásaival, nem esnek vissza olyan mértékben, ahogy azt korábban számszerűsítettük. A ciklus végére megint jobban fogunk élni, mint az elején.

Jó úton haladunk, így az Unió nem is tesz javaslatot új intézkedésekre, nem kell módosítani. Éppen azon a pályán mozgunk, amit a szigorú külső szemlélők követendőnek és megvalósíthatónak tartanak. Ezzel lezárult az a vita, amely övezte ezt a programot. Lehetséges ugyan másik út, de az nem oda vezet, ahova eljutni igyekszünk. Kellett a közös áldozat, de nem volt hiábavaló. S bár gyerekeinkért és unokáinkért is tettük, azonban mi is élvezhetjük azok eredményeit.

Az igazi magyar virtus, hogy egy év alatt helyrehozzuk 16 év megannyi patópálságát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Négy év!) De figyelmeztet is bennünket a Bizottság. Nem lehet lazítani, a siker érdekében következetesen végig kell vinni a strukturális reformokat, versenyképes oktatásra, finanszírozható, de minőségi egészségügyre, takarékos közigazgatásra és fenntartható támogatási rendszerekre van szükség. Persze ezek a reform után is pénzbe fognak kerülni. Megválaszthatjuk, hogy többen vagy kevesebben, hogy többet vagy kevesebbet vállalunk a finanszírozásból, de ugyanazzal a döntéssel voksolunk a több, illetve kevesebb állami szolgáltatásról is.

Nem utolsósorban így biztosíthatjuk az egész gazdaság versenyképességét. Így lesz forrás, kedvező hitel, pályázati önrész a vállalkozások fejlődéséhez, a foglalkoztatás növeléséhez. Ma már nem kell csak hinni a dolgok jobbra fordulásában. Igaz, sokak számára még nem érzékelhetők a pozitív változások, az egyensúly közelítésének következményei először a statisztikákban jelennek meg, s a hétköznapokban csak késleltetve fejtik ki hatásukat, de kifejtik.

Hozzájárul ehhez a megújuló szabályozás is; az elsődleges kamatszolgáltatás nélküli mérleg a jövőben már csak többlettel zárhat, számos intézményi és folyamatba iktatott garancia épül be a költségvetés tervezésébe, végrehajtásába, az állami vagyon immár egységes kezelésébe.

Tudjuk, korábban a hiány növekedése volt az ár. De ugye, nem sajnáljuk a 13. havi nyugdíjat? Ugye, nem bánjuk az átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelést? Ugye, nem kár a duplájára nőtt autópályák hossza? Most, hogy mások dicsérnek, ugye, tudunk közösen osztozni a sikerben, Magyarország sikerében?

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu