JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet. Kedves Államtitkár Úr! Nyugodt szívvel mondom, őszintén, valamennyiünk érdeke, hogy meg kell egyezni. Még egyszer aláhúzom: a saját frakciónkban is korlátoztuk a képviselőtársainkat, hogy a földtörvényt addig ne nyissuk meg, addig ne menjünk bele, amíg érdemi és mindenki által elfogadható koncepció mentén a kontúrokat nem tudjuk meghatározni. Tehát ha mi magunkat korlátoztuk, akkor talán joggal kérjük azt, hogy több időt adva magunknak, alapjaiban végiggondolva valóban jussunk el a megoldáshoz vagy a megoldás közelébe.

Én egyetlen dolgot szeretnék csupán: itt szó volt arról, hogy ez nem arról szól, miért nem a szűk szakmai ügyről beszélünk. Kedves államtitkár úr, az a meggyőződésem, hogy egy vita során vannak bizonyos kényszerítő körülmények. Mi is kényszerítjük magunkat arra, hogy igen, történelmi kötelességünk, hogy megállapodjunk. Akkor úgy gondolom, valóban tegyünk mindent fel egy lapra, mondjuk azt, hogy 17 évig nem sikerült, mérlegeljük az összes körülményt, és akkor dolgozzunk, ha kell, egész nyáron, hozzuk be a Ház elé minden részletét átgondolva, mert indulatból, erőből, valamennyi magyar állampolgár érdekében biztos, hogy nem tudunk egy ilyen akut problémát kezelni.

Nagyon körültekintően kell eljárnunk és nagyon sok önuralomra lesz szükségünk. Ezt nyugodt szívvel meg kellett hogy mondjam, és ez az őszinte igazság - így gondolom. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

(14.50)

Forrás: parlament.hu