HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Akár egy csokor virágot is hozhatnék, mivel most jubilálok: azt hiszem, pont tizedik alkalommal veszek részt az utolsó négy és fél esztendőben a PSZÁF-ról szóló törvény módosításában, legutoljára nem olyan régen. Úgy tűnik, hogy egy új gyakorlat kezd meghonosodni itt a Házban: amit az előző tárgyalás idején, amikor a törvény módosítását tárgyaltuk, az ellenzék elmond, azt leszavazzák, az összes javaslatot, aztán a következő módosításnál saját javaslatként behozzák. Ez nem baj, az a lényeg, hogy bekerül, de időt spórolhatnánk meg, ahogy Dancsó képviselőtársam mondta, ha ilyenkor egy cseppet odafigyelnének arra, hogy mit mondtunk.

Egyébként ez egy nagyon érdekes törvénymódosító javaslat, legalábbis a PSZÁF-ról szóló része. Az általános indokló rész úgy kezdődik, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint az 1999. évi CXIV. törvény újrakodifikálása hasonló tartalommal, csak új szerkezetben. Ismerve a kormányzat előkészítő munkáját, megnéztem, hogy hogy néz ki az az 1999. évi CXIV. törvény, és meglepve láttam, hogy itt valami új kísérletről van szó, hiszen ez az idézett törvény a mérnöki kamarák működését szabályozza, ami nehezen illeszthető össze a PSZÁF tevékenységével. Először azt hittem, hogy itt valami - az egészségügyi reformhoz hasonló átgondolt és kiérlelt - reformfolyamatról van szó, de aztán megnyugodtam, hogy csak a szokásos kormányzati trehányság, mert ennek a törvénynek a száma CXXIV., tehát tízzel elírták az indokló részben ezt a számot.

Egyébként a törvény és a módosítás céljával egyet lehet érteni, hiszen a cél: a pénzügyi piacok zavartalan és eredményes működése, a piaci viszonyok átláthatósága, a tisztességes verseny fenntartása, illetve a pénzügyi piacokkal szembeni bizalom erősítése érdekében szabályozza a piaci szereplők felügyeletét az Európai Unió joganyagával összhangban. Ez az a mondat, amit az előző alkalommal is elmondhattunk volna, meg kettővel előtte is, de mindig ez a cél, tehát ezt lehetne egy kicsit sűrítettebb módon megtenni. Emlékezetem szerint az áprilisban benyújtott és elfogadott akkori törvény, ahogy mondtam, ugyanezzel az indoklással, habár más tartalommal, de így került az Országgyűlés elé.

A törvényjavaslat egyébként valóban technikai jellegű, lényegileg átrendezi az érvényben lévő, számtalanszor módosított '99. évi CXXIV. törvényt. A szerkezet úgy változik, hogy paragrafusokra történő tördelése eltér az élő változattól, érdemi módosításokat azonban alig-alig tartalmaz.

(14.50)

Pontosításokat tartalmaz a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban, a PSZÁF adminisztratív terheit kívánja csökkenteni, a nyilvánosság szintjének duplikált biztosítása helyett az elektronikus közlésre való kizárólagos áttéréssel, illetve a felügyelet honlapja tartalmának újraszabályozásával.

Talán megemlítendő, hogy új elemként jelenik meg a 10. § g) pontjában a 2004/113/EK irányelv 5. cikkének megfelelően a felügyelet azon kötelezettsége, miszerint közli az EU bizottságaival a nemi hovatartozás szerint eltérő díjak és szolgáltatások alkalmazásával kapcsolatos információkat. Általában elmondható, hogy szigorúbb adatvédelmi rendelkezések kerülnek megállapításra a törvényjavaslatban, és mi ezekkel természetesen egyetértünk.

A 26. § többek között a felügyeleti bírságból származó bevételek felhasználását szabályozza. A 26. § (6) bekezdése a módszertani fejlesztések és nemzetközi kapcsolatok bírságbevételekből való finanszírozását teszi lehetővé. Ezzel a lehetőséggel azonban vigyázni kell, mert nem feladatunk, hogy a költségvetési bevételeket a független intézményeknél bokrosodó módszertani intézmények nagyvonalú finanszírozására fordítsuk. Ezek az intézmények - ha egyáltalán szükség van rájuk - a szokásosnál sokkal alaposabb ellenőrzést kívánnának. És ha már a PSZÁF-törvény újrafogalmazásáról beszélünk, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy alig több mint három évvel ezelőtt ünnepelte itt, a tisztelt Házban a kormánykoalíció a lex Szászt, ami egy teljesen értelmetlen törvénymódosítás volt. Egyetlenegy célja volt, hogy Szász Károlyt, az akkori elnököt elmozdítsák a megbízatási idő lejárta előtt a PSZÁF éléről. Ekkor jött létre a PSZÁF vezetését jelentő ötfős, egyébként kellemesen túlfizetett felügyelőtanács, és ekkor jött létre a PSZÁF elnöke és elnökhelyettesei helyett a korlátozott menedzsmentjogokkal bíró főigazgatói, illetve helyettesi szint.

A kormányzati erőszak tehát, kerül, amibe kerül, a Szász-problémát megoldotta, és nyugodtan mondhatjuk, pontosabban, önök ott a túloldalon, hogy a kétszintű PSZÁF-vezetési modellre a kérdés megoldása után ma már az égadta világon semmi szükség nincs. Javasoljuk tehát, hogy a PSZÁF irányításában térjünk vissza az eredeti elnöki típusú vezetési rendszerhez, mert a jelenlegi barokk formára a PSZÁF-nál nincs szükség, az államháztartás helyzete sem indokolja a felesleges kiadásokat, mert például a több analógiát felmutató ÁSZ-nál vagy a Versenyhivatalnál is kitűnően működik az elnöki rendszer, tehát nem kell ebből a sorból kivenni egy elemet vagy egy alkotót, és azt egészen más szabályok szerint működtetni. Így még azt is el lehetne mondani, hogy az államreform keretében végre történt egy értelmes lépés is.

Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy úgy fél évvel a lex Szász elfogadása előtt bimbózott, majd aztán kipattant a K&H-botrány, amiről manapság már alig hallani, és a népek azt beszélik, hogy itt is valami politikai susmus vagy megegyezés történt, hiszen a korrupcióba belefásult lakosság csak nézi, hogy mi minden megtörténhet következmények nélkül ebben az országban.

Visszatérve a törvényjavaslathoz, a törekvésekkel - megjegyezve azt, hogy ezt korábban is meg lehetett volna tenni - egyetértünk, és mind a három törvényjavaslatot, ahogy a bizottságban, itt a parlament ülésén is a Magyar Demokrata Fórum támogatja, és elfogadását javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu