KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rossz irányban sétálgatunk, attól tartok. Magyarország GDP-arányos oktatási ráfordítása 4,5 százalékkal az európai középmezőnyben van. Meg kell nézni az adatokat, pontosan így van. Ha bármilyen oktatási rendszer elemzését és hatékonyságát nézzük, akkor bizonyosfajta ráfordításokat, munkaidőalapot összevethetünk. Alsó-középfok: Magyarországon 555 óra az óraszámterhelés, mondjuk, Csehországban 644, az EU-átlag 667, az OECD 707.

Tehát bizonyosfajta, ha úgy tetszik, ha azt mondjuk, hogy a költség és költségarányok képzése egy rendszerben fontos, akkor ezt nem tudjuk megkerülni. Nem az az érdekes, ha ezt valamilyen módon rendbe tesszük, és ebből pénzt vonunk ki, hanem egyébként az egész folyamattal mit akarunk majd a későbbiekben kezdeni. Nagyon rossz irányba megy a vita, és nem ez volt szerintem a szakszervezet szándéka sem, a szakszervezetnek kitűnő szándéka volt, és nagyon nagyra becsülöm, hogy az óraszám-növekedéssel kapcsolatos kezdeményezésre ráirányította a figyelmet, hogy végre nézzük már meg normálisan, hogy valójában mi a pedagógusok terhelése. Ma azt mondjuk, hogy ebben a rendszerben a belső finanszírozási struktúra, egyes költséghelyek helyreállítása, takarékosság szempontjából ezt meg kellett csinálni, de nézzük meg: terhelést csak akkor tudok normálisan megnézni, ha megmondom, hogy mi a terhelés lényege. Valóban arra a folyamatra irányul-e, amely egy közoktatásnak az alapfunkciója, melyek azok, amelyeket kényszerül a pedagógus ellátni, mert járulékos funkció, vagy el kell látni, mert egyéb támogató rendszerek nem tudják számára segítségként odavinni? Ezek lényeges kérdések.

És ha azt mondjuk, hogy most nem időszerű az óraszám emelésével kapcsolatban foglalkozni ezzel a kérdéssel, ezt továbbra is így gondolom, de a másik rész, ami e kezdeményezés mögött van, az pedig nagyon lényeges, és azzal pedig foglalkozzunk!

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu