ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az új áfatörvénnyel olyan javaslat került a tisztelt Ház elé, amely nem csupán tartalma miatt elfogadhatatlan. A törvényjavaslattal a kormány nemcsak egy jól működő rendszert ver szét - megteheti, hiszen megvan hozzá az országgyűlési többsége -, hanem folyamatos bizonytalanságot gerjeszt. Bizonytalanságot gerjeszt az adózók között, és bizonytalanságot az ellenőrzésre jogosult szervnél, az APEH-nél. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy amikor a kormány úgy dönt, új áfatörvényt alkot, nem csupán új tartalmat ad, hanem eddig jól bevált jogrendszerünk egészén átívelő terminológiákat, terminus technicusokat változtat meg önkényesen.

A javaslat tehát végeredményben állatorvosi lova az új kormányzati döntéshozatali mechanizmusnak, hiszen ha volnának valódi tartalmi egyeztetések az egyes kormányhivatalok között, bizonyosan elejét lehetett volna venni az abszurd, értelmezhetetlen megfogalmazásoknak.

A legjellemzőbb példa a kontroll nélküli jogalkotási folyamatra az egész 85. §. Akárhány embert megkérdeztem eddig, hogy mit is kell érteni a 85. §-ban meghatározott áfamentes tevékenységek alatt, mindegyiktől más és más választ kaptam. Ha a kormánynak az a célja, hogy az APEH mindenkit megbírságolhasson, miért nem azt írják le? Végeredményben ugyanolyan jogbizonytalanság lesz úrrá az országon, hiszen a javaslatban leírt definíciókat másképpen értelmezhetik az adóhivatal Borsod megyei igazgatóságán, mint a Vas megyein. Vajon miért nem sikerült az előterjesztőnek a jogrendszerünkben, más törvényekben meglévő fogalomrendszereket átemelni? Szerintem csak egy kis odafigyelés kellett volna hozzá. Enélkül ez a javaslat csupán a kormányzat más területein meglévő káoszt terjeszti ki az egész társadalomra, hiszen mindannyian áfafizetők vagyunk.

De hogy ne gondolják képviselőtársaim, hogy a levegőbe beszélek, mondok egy példát. "85. § (1) Mentes az adó alól: k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i) pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás céljából." Miért csak ezekre a pontokra terjed ki az áfamentes tevékenység? Hiszen az egyházak kimondottan lelkipásztori megfontolásokból lényegi küldetésükként végeznek olyan más tevékenységeket is, amelyek más pontokban szerepelnek. És miért nem lehetett átvenni a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény egyházakra vonatkozó, több mint 17 éves fogalomrendszerét?

De folytatom a sort, ugyanez a paragrafus: "l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal, alapító okirattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya, alapító okirata szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál."

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ismeri a társadalmi szervezetek világát, tudja, hogy az l) pontban meghatározott rendelkezés alapján szinte lehetetlen lesz eldönteni egy konkrét tevékenységről, eseményről, hogy az végül is áfamentes tevékenység-e, ami ugyanis elvi síkon egyértelmű és egyöntetű támogatást élvez egy szervezet tagjai között, annak gyakorlati megvalósításáról már megoszlanak a vélemények, és az áfamentesség a gyakorlati megvalósításban megnyilvánuló cselekedetekre terjed ki.

Hogy még gyakorlatiasabb legyek: létezhet egy hagyományőrző egyesület, ám hogy egy konkrét tevékenység valóban hagyományőrző-e, arról még az egyesület saját tagjainak is megoszlik a véleménye. Ilyenkor tehát nem jár az áfamentesség?

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy kellő odafigyeléssel lehetett volna olyan törvényjavaslatot is előkészíteni, ami amellett, hogy politikailag lehet nem tetsző, de legalább nem okoz káoszt és értelmezhetetlenséget. Ez nem olyan javaslat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu