DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár kedden még egy nyúlfarknyi része ennek a vitának várható, azért azt hiszem, sok újat már nem fogunk mondani egymásnak. Úgyhogy engedjék meg, hogy néhány szóban összefoglaljam a saját érzéseimet.

Azt hiszem, itt elhangzott, és egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy egy költségvetési törvény egy szimbolikus törvény, nem azon múlik, hogy ki szavazza meg és ki nem, ki ért vele egyet és ki nem. A kormánypártiaknak kötelező megszavazni, ellenzékieknek tilos. Ennek megfelelően itt nem azért vitatkozunk, az ellenzék a vitában nem azért vesz részt, hogy lebeszéljen néhány kormánypárti képviselőt a megszavazásáról, hanem hogy világossá tegye, hogy mik azok az érvek, túl azon, hogy ő ellenzéki, amiért nem fogja megszavazni. A kormánypártiak pedig azért vesznek részt a vitában, hogy ezekről az érvekről kimutassák, hogy nem helytállóak.

Ilyen érv volt elsősorban és mindenekelőtt az, hogy azért nem fogják önök megszavazni, mert egy elhibázott gazdaságpolitika árát fizetteti meg a néppel ez a költségvetés. Erről az oldalról többen elmondtuk, hogy igen, volt elhibázott gazdaságpolitika akkor is, ha önök kezdték el 2001-ben, mi azonban folytattuk, tehát a nagyobbik felelősség természetesen ránk esik, mindazonáltal ennek az elhibázott gazdaságpolitikának az előnyeit - magasabb nyugdíjak, magasabb közalkalmazotti, köztisztviselői bérek, alacsonyabb adó, magasabb szociális juttatások és így tovább formájában - ugyanaz a nép élvezte, aki a jövő esztendőben kénytelen lesz ennek árát valamelyest megadni.

Az ellenzék egyik vezető politikusa, Kósa képviselő úr példálózott néhány napja, hogy Németországban a politikai elit össze tudott fogni az ország problémáinak megoldása érdekében. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy a nagykoalíció előtt Németországban egy szociáldemokrata kormány működött. Ez a kormány, amikor rákényszerült bizonyos nehéz gazdasági intézkedések megtételére, akkor a konzervatív ellenzéke ezekben a megszorító, de az ország számára hasznos intézkedésekben támogatta. És nem azt mondta, hogy azért nem szavazza meg a költségvetést, mert a nép fizeti meg az árát, hanem azt mondta, hogy azért nem szavazza meg, mert a költségvetés még mindig nem elég szigorú az ország problémáinak megoldásához.

Elhangzott az is, hogy azért nem szavazzák meg, mert az egyensúly ugyan javul, de ez az adók növelésével valósul meg. Mi mindannyiszor elmondtuk, az, hogy a befolyó adótömeg nő, nem feltétlenül az adók növekedésétől van. Önök is mindig azt szokták mondani, ha csökkentjük az adókat, majd mindjárt sokkal több adó fog befolyni. Megnövekedett adótömeg származhat a jövő évi gazdasági növekedésből, származhat abból, hogy a fogyasztás és a reáljövedelmek, ha nagyon kevéssé is, de jövőre valamelyest emelkedni fognak, és mindenekelőtt és elsősorban fog származni abból, hogy az állam, az adóhatóság a mostaninál is sokkal következetesebben és szigorúbban fogja behajtani mindazt, ami az államnak jár. Magyarán, nem az fog történni, hogy az adófizetők még több adót lesznek kénytelenek fizetni, hanem akik eddig nem fizettek adót, azok is fognak, ezért azokat, akik fizetnek adót, később mentesíteni tudjuk bizonyos terhektől.

Végül elhangzott a kiadáscsökkentés igénye az önök részéről, így általában.

(14.10)

De hát kiadásokat általában nem lehet csökkenteni, tisztelt képviselőtársaim, és még ha lehetne is, a sokat felpanaszolt 1,2 százalékos ez évi gazdasági növekedés bizony éppen a kiadáscsökkentésekből származik. Általában azonban, még egyszer mondom, nem lehet kiadásokat csökkenteni. Konkrét kiadásokat lehet csökkenteni, ezeknek a konkrét kiadásoknak a csökkentését azonban önök egytől egyig ellenezték. Ahány ellenzéki felszólaló volt, mindegyik elmondta a maga szakterületéről, hogy az ottani kiadásokat nem lenne szabad csökkenteni. Azok az érvek, amelyeket önöktől vártunk, úgy hangzottak volna, hogy mi nem ide adnánk pénzt, hanem oda, és ezt innen vennők el. Na, ez az utóbbi mondat volt az, ami egyetlen ellenzéki képviselőtől sem hangzott el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu