SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években egyre több szó esik a közmunkáról, a közmunkaprogramokról, aminek eredményeként családok százai, munkaképes munkavállalók ezrei jutnak tisztes megélhetéshez. (Zaj. - Az elnök csenget.) Ha visszatekintünk, már a XIX. században éltek ezzel a foglalkoztatási formával. Példaként említhetném Budapest arculatának a kialakítását, ahol Podmaniczky Frigyes az akkori város fejlesztése kapcsán elsőként foglalkoztatott közmunkásokat. Aztán a kilencvenes években a rendszerváltást követően lezajlott társadalmi-gazdasági átalakulás különösen nagy terheket rótt az egész társadalomra, de egyes hátrányos helyzetű, különösen sérülékeny csoportoknál az átalakulás a szegénységi kockázatok és biztonságvesztések halmozottan jelentkező problémáját mutatta. Ennek a helyzetnek a kezelése kapcsán került ismételten előtérbe a közmunka. Egészen pontosan szeretném felidézni, hogy ez a Horn-kormány időszakában történt.

A közmunka tényleges munkaerő-piaci feladatát, szerepét 2002-t követően nyerte el, amikor is a foglalkoztatáspolitikai eszközök tárházában méltó helyére került. Az akkori kormányzat ugyanis felismerte a közmunkaprogramok fontosságát, felismerte azt, hogy a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok, munkaerő-piaci csoportok számára ez egy lehetőség a foglalkoztatásba való bekapcsolódásra. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy különösen jó ez az eszköz, különösen igaz ez az eszköz abban az esetben, amikor munkanélkülieknek vagy tartós munkanélkülieknek a munkaerőpiacra való visszajuttatásához keresünk olyan megoldásokat, olyan eszközöket, amelyek a család megélhetését is biztosítják.

Szeretném elmondani önöknek, tisztelt Ház, hogy a közmunka olyan programok indítását jelenti, amelyek a munka és a gyakorlati képzés összekapcsolásával a munkavállalási hátrányok leküzdését, az álláskeresők képzettségi szintjének növelését, készségeik fejlesztését, gyakorlati tapasztalatok megszerzését teszik lehetővé. Ugyancsak szeretném elmondani, hogy az elmúlt időszakban rendkívül sok, változatos közmunkaprogram indult el, különböző területeken különböző tevékenységeket, feladatokat végeztek el közmunkában munkavállalók. Az erdőműveléstől kezdve a parlagfűirtáson át egészen a helyi önkormányzati tevékenységek támogatásáig sok minden idetartozott, amely egy-egy családnak átmenetileg az egzisztenciát, a megélhetést, a munkaerőpiacon való szereplést biztosította.

Kiemelném ezek közül az úgynevezett szakmai közmunkaprogramok közül az állami tulajdon megóvását, megőrzését, fenntartását, a környezet megóvását, annak a szépítését vagy éppenséggel a veszélyelhárítást. Ezekre a közmunkaprogramokra olyan térségekben van szükség, ahol más munkáltató nincs jelen, ahol viszonylag magas a munkanélküliség, ahol gazdaságilag esetleg az adott térség kevésbé fejlett. Éppen ezért ezeken a területeken jelent többletlehetőséget a közmunka alkalmazása.

Szeretném itt a Házban is azt mondani, hogy nagyon helyes, hogy a közmunkatanács az eredményes működése révén az önkormányzatok, a kistérségek számára egyre több hozzáférhető programot biztosít. Azt is el szeretném mondani, hogy ezek a programok hozzájárulnak az adott területen a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, de hozzájárulnak a kistérségi összefogások ösztönzéséhez is. (Zaj. - Az elnök csenget.)

El kell mondjam, hogy a többévi tapasztalatok során szembeötlő az, hogy a szakmai jártasság, amit a munkavállalók szereznek, azok a készségek, amiket a közmunkaprogramokban megszereznek, az aktív álláskeresés során megjelenik az ő álláskeresési mozgásukban. Munkáltatói oldalon egyértelmű visszajelzés van, hogy ennek hatására javul az átlagos munkateljesítmény, sőt sokszor csökken a táppénzes napok száma.

Végül engedjék meg, hogy egy gondolatsorral zárjam: azt világosan látjuk, és mindenki számára egyértelmű, hogy az államilag támogatott foglalkoztatási formák átmeneti jellegűek, csak önmagukban nem tudják a munkaerőpiac összes problémáját kezelni, megoldani. Ugyanakkor a közmunka az inaktívabbak, az idősebbek, a képzetlenek számára megteremti az első lehetőséget, az első esélyt, az első lépést a visszatérésre a munka világába. Ezért is tartom fontosnak, tisztelt Ház, ha úgy tetszik, egyfajta politikai értékrendbeli vállalásnak a legrászorultabbak támogatását. Ez jól mutatja egy politika elkötelezettségét, jól mutatja egy politikában meglévő szolidaritást. Különösen igaz ez, ha a leghátrányosabb területen, a leghátrányosabb munkaerő-piaci csoportok esetében jelenik meg ez a szolidaritás.

Éppen ezért szeretném önöknek elmondani, hogy a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja az ez irányba tett lépéseket, támogatja és örömmel fogadja azt, hogy a tél legnehezebb hónapjaiban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) két és fél milliárd forint összegű pályázat kiírásával új közmunkára vonatkozó programokra tett javaslatot a kormányzat...

Forrás: parlament.hu