DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvényjavaslatot a kezembe vettem, és elolvastam az általános indokolását, akkor örömmel tapasztaltam, hogy a nem is egészen egy éve hatályban levő jogintézmény kapcsán mintegy 1500 ügyben utaltak közvetítői eljárásra ügyeket, 600 ügyben már megállapodás született, és több tucat olyan pártfogó dolgozik ezen a területen, akik mediációs tevékenységet végeznek.

Államtitkár úr az expozéjában ezeket az adatokat már aktualizáltan ismertette velünk, azaz most már több mint kétezer ilyen ügy van, ezer befejeződött. Ezeknek 95 százaléka megállapodással végződött, és 65 mediátor dolgozik ezen a területen. Ezek növekvő számok, és mindegyik olyan, amely örvendetes, hogy növekvő számot mutat.

(13.30)

Ez egyértelmű bizonyítéka annak véleményem szerint, hogy az az alapvető elgondolás bevált, hogy a büntetőügyekben mediációs tevékenységet érdemes folytatni, ezt a jogintézményt Magyarországon érdemes meghonosítani. Teljesen egyértelműen igazolják ezek az adatok, hogy ezen rövid idő alatt is bevált. Bár a büntetőjogban általában sokkal hosszabb kifutási ideje szokott lenni egy-egy új jogintézmény hatályba léptetésének, általában évek tapasztalata kell ahhoz, hogy elmondhassuk valamiről, hogy helyes vagy helytelen intézkedés volt. Ez a viszonylag rövid idő, a 10-11 hónap egyértelműen igazolta ennek a jogintézménynek a helyességét és azt, hogy megfelelő.

Ez annak a szemléletnek köszönhető, amit az előző parlamenti ciklusban a kormányzat egyértelműen felvállalt, és ezen a téren megindította, néhány helyen be is tudta fejezni, de elsősorban megindította azt a jogalkotási folyamatot, ami például a büntetőjog területén elsősorban a helyreállító büntetőjogi szemléletet és kevésbé a megtorló büntetőjogi szemléletet helyezte előtérbe. Egyértelmű, hogy vagy ez, vagy az, feketén vagy fehéren talán sehol nem működik a világon, mindenhol tartalmaznak helyreállító és megtorló elemeket egyaránt a büntetőpolitika különböző jogintézményei, de az egyértelműen kimondható, hogy valamelyik esetleg dominálhat vagy nagyobb jelentőséggel bírhat. Ez természetesen a helyreállító büntetőpolitikának az eredménye, mert úgy gondolom, hogy azok a tapasztalatok, amelyek az elmúlt évek során születtek, késztették, feltétlenül arra késztették a kormányzatot, hogy változtatni kell a gyakorlaton, mert többnyire azt tapasztalhattuk, hogy a bűncselekményekkel okozott károk az eljárások igen jelentős hányadában semmilyen módon nem térültek meg, semmilyen módon nem valósult meg a tevékeny megbánás, azaz a sértett nem kapta meg azt az elégtételt az elkövetőtől, hogy bocsánatot kérjen, megpróbálja az általa okozott negatív eredményeket, negatív következményeket helyreállítani. Ebből adódóan igazából szinte senki nem jár jól az ügyek egy jelentős részében.

Ha ezen tudunk változtatni, és azt mondjuk, hogy a megtorlás természetesen az állam büntetőjogi monopóliumának fontos eszköze, meg kell hogy maradjon, de emellett lehetőséget biztosítunk arra, hogy kisebb jelentőségű ügyekben - és itt az öt évnél nem súlyosabban büntetendő, szabadságvesztéssel fenyegetett bizonyos bűncselekményi körök, személy elleni, vagyon elleni, közlekedési bűncselekmények esetében - van lehetőség mediálásra, akkor azt a pozitív eredményt hozhatja ezekben a kisebb jelentőségű ügyekben, hogy az illető elkövető egyértelműen ösztönözve lesz arra, hogy feltétlenül mielőbb térítse meg az általa okozott kárt. Ez egy nagyon fontos dolog, persze nem mindig vagyoni kárként jelenik meg. Valamilyen módon, akár vagyoni eszközökkel is, de más módon azzal, hogy segítségére van a sértettnek a későbbiek során - mondjuk, a kórházi gyógykezelését megfelelően igénybe tudja venni, a személyes problémáiban valamilyen módon megoldást adhasson, és hosszan-hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindenben lehet alkalmas a mediációs intézmény -, a sértett és az elkövető között az emberi kapcsolat, amely a bűncselekmény elkövetésével jelentős mértékben sérült, valamilyen módon egy kicsit helyreállhasson.

Ne legyenek illúzióink, természetesen nem fognak barátságot kötni jó eséllyel az ilyen kapcsolatba került felek egymással, nem is ez a cél. Az a cél, hogy egyfajta elégtételt kapjon a sértett, az állam érvényesítse a büntetőjogi monopóliumát. Most az történik - ha nincs mediálás, és sok ügyben még nincs -, gyakran megtörténik az, hogy az illető előzetes letartóztatásba kerül, majd az eljárás végén szabadságvesztés büntetésben részesül, amely szabadságvesztés büntetés ideje alatt igen kevés jövedelemmel rendelkezik. A szabadságvesztés büntetés rendkívül drága az adófizetőknek, jóval több mint 10 millió forintba kerül egyetlen férőhely kialakítása egy börtönben, a napi ellátás lassan talán a 7 ezer forintot is meghaladhatja, amit az adófizetők pénzéből a fogva tartottra kell költeni, és nemcsak a fogva tartottat, hanem ha az illető családos, akkor az egész családját jelentős mértékben sújtjuk azzal, hogy a család egyik kereső tagja - mert gyakran a családfenntartó személyről van szó, aki börtönbe kerül -, a családfenntartó esik ki a családból, és ezzel mindenki mást a családban igen nagy hátrányban részesítünk.

Ha nem feltétlenül szükséges - természetesen a nagy számok alapján ez időnként feltétlenül szükséges, de ha nem feltétlenül szükséges -, akkor nem muszáj, hogy ezeket a negatív következményeket mind-mind el kelljen szenvedni. A sértett oldaláról - amiről Bárándy Gergely kollégám is beszélt - egyre inkább kimutatható az az európai gyakorlat, amely akár a jogalkotás, akár a jogalkalmazás terén szeretné az elveszített jogokat valamilyen módon visszaadni, visszajuttatni. Ha megtorló büntetőpolitikáról beszélünk, akkor a sértett oldalán ezek az eredmények nem jelenhetnek meg, míg ha mediációs tevékenységet lehet végezni, akkor ezek igenis megjelenthetnek. Azt gondolom, hogy ez a jogintézmény alkalmas arra, hogy majd egyre szélesebb körben - mind a bűncselekményi kört, mind pedig a mediálást végezhető személyek körét tekintve - lehessen alkalmazni.

Azzal az egy mondattal, amit Turi-Kovács képviselő úr mondott az alkotmányügyi bizottságban, nem tudok egyetérteni, amely szerint az ügyvédek nagy száma indokolttá teszi a mediációra való felhatalmazást. Nem az ügyvédek nagy száma miatt - ez ne szociális intézmény legyen az ügyvédek számára, bár sok ügyvéd van, egyébként ez igaz -, hanem azért nyújtottam be én annak idején azt a módosító javaslatot, amely megteremtette ennek a jogalapját, hogy ügyvédek is mediálhassanak, mert az ügyvédek oldalán megvan az a szakértelem, ami szükséges ahhoz, hogy abban az eljárásban, amit mediációnak nevezünk, a felek egyfajta kontradiktórius eljárásban vegyenek részt, egymással beszéljenek, egyeztessenek.

Egy ügyvéd, akinek a szakmája a verbális tevékenység, ügyfelekkel való kapcsolattartás és rendszeres találkozás, nyilvánvalóan alkalmassá teszi őket arra, hogy ha lehetséges, akkor az ilyen típusú eljárásokban hozzásegítsék a feleket a megegyezéshez, és ennek a megegyezésnek azután az írásba foglalása szintén olyan tevékenység, ami az ügyvédi hivatás szerves részét képezi. Tehát úgy gondolom, hogy az ügyvédek mediációs tevékenysége nem jelent semmilyen kockázatot senkinek, sőt az ügyvédi szakértelem a mediációs tevékenységben jó és esetenként szükséges lehet. Úgy gondolom, hogy az igazságügyi hivatalok - ahogy eddig is - ezután is egészen biztosan meg fogják tudni oldani azokat a feladatokat, amelyek a törvényjavaslatban és aztán egyébként a végrehajtási rendeletben is a részletszabályok végrehajtását jelentik.

Szigorú kizárási feltételek vannak, ez nagyon helyes és nagyon szükséges, természetesen semmilyen módon nem keveredhet a védői, ügyvédi tevékenység és a mediációs tevékenység, tehát egy-egy ügyben ezeket élesen el kell egymástól választani, ez mind rendjén való. Szerintem a végrehajtási rendelet is teljesen megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket joggal támaszt vele szemben mindenki.

Tehát január 1-jétől jó eséllyel az ügyvédi mediálás megkezdődhet Magyarországon. Tudom, hogy az ügyvédi karban az erre vonatkozó képzésre, a feltételek megteremtésére az előkészületek folynak, megtörténtek, és én bízom abban, hogy a mediálás ezután még sikeresebb ágazata lesz a büntetőjogi igazságszolgáltatásnak. Ha ez így lesz - amire minden reményünk megvan -, akkor érdemes lesz majd azon elgondolkozni, hogy hogyan lehetne bővíteni a mediálás tevékenységét, és ha majd az új büntető törvénykönyv végleges tervezete elkészül, és a parlament elé kerülhet, az minden bizonnyal a mediálásnak majd egy bővebb körét is magában foglalhatja. Ennek jegyében úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat helyes, jó, és szívesen támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu