DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Míg Magyarország 2002-ben még az európai uniós csatlakozásra váró országok csoportjának éllovasa volt, és a legdinamikusabban fejlődő és felzárkózó országok között is az élen járt, addig mára minden szempontból sajnos sereghajtóvá vált. A kormány intézkedéseivel kifejezetten mélyíti a válságot, amelynek fő kárvallottjai a nyugdíjasok mellett sajnos éppen a gyermekes, különösen a többgyermekes családok. Álláspontunk szerint az államnak minden lehetséges eszközzel - gondolok itt akár szabályozási, akár pénzügyi eszközökre - elő kellene segíteni a családok támogatását. Családbarát jogszabályi környezetre lenne szükség, a családtámogatási rendszer biztonságára kellene törekedni, illetve adókedvezmények rendszerének a kialakítására, amely elismeri és anyagilag jutalmazza, támogatja a gyermekvállalást és a gyereknevelést. Ismerve a jövő évi adóváltozásokat és a költségvetés tervezetét, tudjuk, hogy a kormány pont ellentétes utat jár. Az adótörvények változásai, a költségvetés számai egyértelműen a családok terheinek további drámai emelkedését eredményezik majd 2007 után 2008-ban is.

Tisztelt Országgyűlés! Közben más sajnálatos folyamatokat is megfigyelhetünk ezen a területen. Miért is fizetnek az emberek adót? Hogy hozzájáruljanak, de egyben részesüljenek is az állam nyújtotta szolgáltatásokból, az adójukért cserébe nyugodtan számíthassanak például arra, hogy biztosítani tudják gyermekeik számára a tanulás, a továbbtanulás lehetőségét. Vegyünk például egy két közalkalmazott szülőből álló családot. Akik két gyermeket nevelnek, legyen természetes számukra, hogy a két gyermeküknek biztosítani tudják a továbbtanulás lehetőségét is, akár egyszerre, akár egy időben is. Ez az élethelyzet, ami eddig természetes volt, a jövőben sajnos nem lesz az. A kormány ezt a biztonságot szünteti meg a tandíj bevezetésével. Ma arról kell gondolkodni két közepes jövedelemmel rendelkező szülőnek, hogy melyik gyerek tandíját tudják kifizetni, ha a kettő egyébként egy időben járna egyetemre, és mit tegyenek azzal a gyermekkel, akinek tandíját a jövedelmükből fedezni nem tudják.

Ne felejtsük el, hogy a családok számára eddig sem volt ingyenes a tanulás a felsőfokú intézményekben, mert azt a szülők, nagyszülők által befizetett adókból finanszírozta eddig is a kormány. Ma pedig mit látunk? Emelkedő családi adóterhek mellett csökkenő, sokak számára egyre kevésbé elérhető közszolgáltatásokat. A kormány tagjai közben bátran, büszkén és határozottan beszélnek arról a tandíjról, amely - mondjuk ki - becsukja a kaput a szegényebb családokból érkező fiatalok előtt. A tanulmányaikat most megkezdő fiatalok hamarosan újabb terhet kapnak, több mint százezer forintot fognak tandíjra fizetni. Ennek a negatív hatása már most is érzékelhető, hiszen amíg 2006-ban még 132 ezren jelentkeztek egyetemre, ma már csak 108 ezren. Különböző nemzetközi kimutatásokból az is kiderül, hogy Magyarországon azoknak a családoknak a helyzete a legnehezebb, akik a gyermeküket felsőoktatási intézménybe kívánják járatni, különösen két-három gyermek esetén. Tudjuk, hogy már ma is nagyon drága az egyetemre, főiskolára járás költsége, körülbelül 78 ezer forint havonta gyermekenként szállásköltséggel, étkezéssel, könyvekkel, jegyzetekkel és utazással számolva, tandíj nélkül.

(8.40)

Önök szerint ezt két gyermek esetén hogyan, miből fizeti majd a jövőben egy átlagos jövedelmi helyzetű család? Önök azt mondják, hogy a versenyt segíti a felsőoktatásban bevezetendő tandíj. Komolyan gondolják ezt? Önök valójában nem versenyt hirdetnek, hanem éppen megakadályozzák azt. A tandíj a szerényebb körülmények között élő családok gyermekeit egyszerűen elzárja a felsőfokú tanulmányoktól.

Tisztelt Országgyűlés! Azt, hogy semmibe veszik a családokat a kormányzó erők, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kormány egy roadshow keretében akarja elmagyarázni, miért jó az, hogy fizetni kell azért, amiért eddig - legalábbis tandíjat - nem kellett. Tandíj nélküli felsőoktatásra nincs pénz, de az értelmetlen felsőoktatási reformtúrára azért csak akadt újra 24 millió forint. Ismerjük a receptet: amikor nem megy a kormányzás, jön a PR és a kommunikáció.

De talán nem lesz ez mindig így. A magyar családoknak egyszer már egy rövid, átmeneti időszakban fizetniük kellett tandíjat. Egyetemistaként átéltem azt, hogy milyen volt évfolyamtársaknak összeadni a tandíjat. Sajnos, ma sem lesz ez másként. De a tandíj akkor sem tartott örökké, ahogyan az önök kormányzása sem, csak egy rövid ideig. Ma sem lesz ez másként.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu