DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént elhangzott Mádi László képviselőtársam bizottsági kisebbségi véleményként előadott mondanivalójából az a lényeg, amit szeretnék megismételni. Nem valami szívderítő parlamenti képviselői tevékenység az, hogy ha több mint egy évvel vagy majdnem egy évvel egy kormányzati jelentés beterjesztése után még egy év eltelik annak a megtárgyalásáig, ami a 2005. és 2006. évek, tehát a három évvel, illetve két évvel ezelőtti tényállás feldolgozását jelenti.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a parlament munkaterhe nem tervezhető és nem osztható be olyan egyenletesen, hogy az egyébként oly fontosnak tartott, és a parlamenti képviselők valóban önzetlen munkáját jelentő, csaknem két évig tartó albizottsági munkája fontosságát is figyelembe venné, de illő kritikával illetem a Ház vezetését, amikor ilyen helyzetek előadódnak, hiszen ez nem a szokásos és mindig késedelmet szenvedő parlamenti jogvédő intézmények jelentése és annak elfogadása között mindig meglévő nagy időbeli különbséget jelenti. Itt különlegesen pontosan egy témával, egy szerteágazó témával kapcsolatban a parlament - hogy úgy mondjam - önmaga által vállalt pluszmunkájának a végrehajtásáról van szó, tehát ennél komolyabban kellene kezelni a jelentés megtárgyalásának időpontját.

Úgy látjuk, hogy az egyébként nem rövid jelentés, amely több mint 30 oldalon keresztül számol be, tehát még egyszer mondom: a régen mögöttünk hagyott 2005. és 2006. évről, nagyon sok mindent tartalmaz.

(11.50)

Nagymértékben tartalmaz igen jelentős, pozitív fejlődésként is értékelhető tényeket. Hozzá kell azonban tenni, és maga a jelentés is tartalmazza azt, hogy például az ingatlan-nyilvántartás informatikai átalakítása és mindaz, ami ezen a téren történt, 1992-ben született megállapodáson alapul. Tehát 16 évvel ezelőtt kötötte meg az akkori kormány, az akkori rendszergazda, hogy így mondjam, azt a megállapodást még a PHARE-program keretében, amely végül nagysokára - talán megkockáztatom, nem annyira a lakásmaffia-albizottság tevékenységének tulajdoníthatóan, hanem egy folyamat eredményeként - végre lehetővé tette, ha nem is a teljesen integrált ingatlan-nyilvántartási rendszer kiépítését, mert ez még mindig várat magára, hiszen a 19 megyei és a fővárosi földhivatal nem egységes rendszert képviselnek, de gyors hozzáférést lehet valóban, ha nem is olcsón, az arra illetékeseknek megteremteni a TakarNet-hálózattal. Tehát ezeket az eredményeket nem kívánjuk sem kisebbíteni, sem elvitatni, nyilvánvaló, hogy az ország fejlettségének és elérni kívánt céljának megfelelően ezen a téren a másfél évtizedes lemaradás behozása bizonyos értelemben a bizottság munkájának is tulajdonítható.

Mi is úgy látjuk - mármint az alkotmányügyi bizottságban a Fidesz részéről a jelentéssel foglalkozó képviselőkre gondolok -, hogy tulajdonképpen bár látszólag az ingatlanbűnözésnek az a tényleg felháborító és a társadalom egészét néhány évvel ezelőtt joggal felháborodásra késztető dömpingje jelenleg nem tapasztalható, úgy gondoljuk, hogy ez nem azt jelenti, és ezzel szerintem a jelentés előterjesztői is tisztában vannak, hogy nem a kormány erre vonatkozó munkájának az eredményéről, sokkal inkább egy látens jellegről van szó. Hiszen mindaddig, ahogyan ezt az imént szóló képviselőtársam kifejtette, amíg a szociális válság olyan méreteket ölt, és tartósan, sajnos terebélyesedően a szociális válság a sértettek körét, a lakástulajdonnal rendelkezők körét arra készteti, hogy a lehető legkönnyelműbb módon és az erre az úgynevezett üzletágra szakosodottak lehetőségeit, felkínált lehetőségeit megragadva megváljon a lakástulajdonától, addig itt tartós eredményre nyilvánvalóan nem lehet számítani.

Jellemzőnek tartjuk egyébként arra, hogy a kormány nem teljes mértékben érzi ennek a problémának a súlyát, azt a minapi esetet, amikor tegnap az alkotmányügyi bizottság napirendjére került egy olyan képviselői indítvány, tehát nem a kormány előterjesztése, amely a társasházi törvényt, a lakásszövetkezeti törvényt, a lakásbérletekről és egyéb jogviszonyokról szóló másik törvényt, valamint a lakás- és az ingatlanközvetítésekkel összefüggő más számos törvényt egy jogszabályba, egy egyéni képviselői törvénykezdeményezésbe - azt hiszem, 218 szakaszból álló törvénybe, kódexbe, lakáskódexbe, ahogy az előterjesztő nevezte - kívánta volna összefoglalni. Nem azzal van a bajunk - egyébként a bizottság nem javasolta tárgysorozatba venni különböző indokok miatt, ezt most nem sorolnám -, nem azzal van a bajunk, hogy egy képviselő olyan felkészültnek érzi magát polgármesterként is, ahogy előadta, hogy önállóan, képviselőként terjesszen elő egy évtizedes munkát kívánó joganyag teljes megváltoztatására és kicserélésére vonatkozó indítványát, egyébként olyan jogszabályokra, amelyeket két-három évvel ezelőtt fogadott el a parlament, például a társasházakkal kapcsolatos törvényre gondolok. Azzal van a bajunk, és ez tegnap kiderült, hogy a kormánynak nemcsak véleménye, semmilyen álláspontja, még a jelen levő igazságügyi minisztériumi tisztviselő hölgynek sem volt tárcaálláspontja az üggyel kapcsolatban. Tehát ennek az ügynek, ahogy az előterjesztő mondta, az ingatlanok adásvételével, bérbeadásával és az ingatlanok közvetítésével kapcsolatos visszaélések megelőzése érdekében született dicséretes képviselői kezdeményezésre vonatkozó javaslatról a kormánynak nem volt semmilyen álláspontja.

Így tehát viszonylagosnak kell tekintenünk a jelentésben felsorolt, és még egyszer mondom, egy három évvel és két évvel ezelőtti állapotra vonatkozó felsorolást. Mindamellett, részben eltérően Mádi képviselő úr álláspontjától, mi a határozati javaslat elfogadásának nem látjuk akadályát, de szeretnénk felhívni ezúton is a figyelmet arra, hogy korrekt, valódi, a jelenség megfelelő súlyának és társadalmi hatásának megfelelő kezelését a kormány részéről akkor látnánk, ha naprakészen és a parlamenti képviselők munkáját komolyabban veendő módon számolnának be a teendőkről, és tárnák föl a 2007-re vonatkozó tapasztalatokat is. Lassanként odajutunk, hogy már a 2007-re vonatkozó tapasztalatok is közelmúltnak fognak számítani, hiszen mire legjobb reményeink szerint erre sor kerülhet, legjobb esetben talán ennek az évnek az őszi ülésszaka lesz az.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu