VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Talán túlzás lenne azt mondani, hogy ennél nagyobb jelentőségű törvényt még nem tárgyalt a Ház, de adjuk meg az ennek a jogszabálynak is kijáró tiszteletet, és próbáljunk belőle levonni olyan tapasztalatot, ami részben a kormányzati munka hatékonyságát talán majd a jövőben javítja, részben pedig a hasonló jellegű érmekivonásoknál a mostani problémákat vagy gondokat megpróbálja orvosolni.

Miről van szó? Hadd kezdjem azzal, hogy ha valaki a British Museum alagsorában megnézi a pénztörténeti kiállítást, akkor nyilván mint magyar látogató a magyar vonatkozású dolgokat, emlékeket keresi. Egyetlenegy ilyen dolgot talál a British Museumban - javaslom a tisztelt kollégáknak is, hogy látogassanak el oda, ha egyszer majd ott járnak -, egyetlenegy magyar vonatkozású dolog van, hogy a legmagasabb címletű bankjegy, amit a pengő inflációs korszakában adtak ki, az egymilliárd - billió - pengő. Na, ezzel tudtunk bekerülni a British Museumba. Erre olyan nagyon büszkék nem lehetünk, de mégis legalább egy magyar vonatkozású dolog mindenképpen van.

(10.00)

Azért hozom ide ezt a példát, mert annak, hogy erre a mai tárgyalásra az érmekivonásnál sor került, az az alapvető oka, hogy ezek az 1 és 2 forintos érmék elértéktelenedtek. Tehát az infláció szépen megette ezeknek az érméknek az igazi tartalmát.

Az most mellékszál lenne, de érdemes azért idehozni, hogy ha, mondjuk, 2002-ben a gazdaságpolitikában nem történik váltás, akkor most lehet, hogy nem az 1 és 2 forintosok kivonásáról kell beszélnünk, hanem arról, hogy a bevezetett euróérmék hátoldalán milyen szimbólumok legyenek. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, 2002-ben pártállástól függetlenül, akár MSZP-s, akár fideszes, akár más, akár közgazdászok, elemzők részéről az hangzott el, hogy Magyarország, a magyar gazdaság olyan állapotban van, hogy 2007-ben csatlakozni tudunk az euróövezethez, Szlovéniával együtt. Mi történt 2007-ben? Szlovénia valóban belépett ebbe az övezetbe, de Magyarországon 2007-ben már dátumot sem tudtunk mondani, hogy mikor van reális esélyünk az euróövezethez való csatlakozásra.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nem arról beszélünk ma, hogy az euróérmék hátoldalán Szent-Györgyi Albert, Puskás Ferenc, a parlament logója, a Rubik-kocka vagy egy pulikutya legyen, hanem arról beszélünk, hogy az elmúlt évek inflációs hatása miatt hogyan kell majd kivonni az 1 és 2 forintos érméket. Tehát az államtitkár úrtól azért elvártam volna azt, hogy ezt is elmondja: bizony, az elmúlt években olyan gazdaságpolitika folyt, amely a szakirodalomban ismert inflációs adót alkalmazta a gyakorlatban, és ez az inflációs... (Csizmár Gábor: Ezt a miniszter úr, képviselő úr jól ismeri.) Emlékezzen vissza, államtitkár úr - a közbekiáltására szeretnék csak reflektálni -, hogy 2002-ben 5,6 százalék volt az infláció, tavaly meg 8 százalék, és önök már hat éve kormányoznak, euróról meg szó sincs.

Tehát, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, bizony az elmúlt években olyan kormányzati politika folyt, amely az infláció mértékét magasan tartotta, jóval magasabban egyébként, mint a környező országok vagy az Európai Unió átlaga, és emiatt bizony sort kell kerítenünk arra, hogy ez a címletkivonás megtörténjen. Az általános árszínvonal tartós növekedése történt meg - az infláció meghatározása a szakirodalomban -, ez volt az elmúlt hat évben, ennek a következményeit kell ma a parlamentnek megtárgyalni.

Ha már tárgyalunk, azért hadd jegyezzem meg csak úgy nagyon finoman, nagyon óvatosan: mikor is döntött az MNB elnöke arról, hogy kivonják az 1 és 2 forintos érméket? Október 1-jén. Egy 2007. október 1-jei rendelettel jött ki ez a szabály. Mi van most? Február 12-e (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: 2008.) - 2008, és nem 2007. Szóval, mire volt önöknek szüksége ahhoz, hogy ezt a két oldalból álló törvényjavaslatot három hónap alatt ne tudják idetenni a parlament asztalára? Az államtitkár úr most azt mondja, hogy az időhatárokra való tekintettel sürgősen fogadjuk el ezt a jogszabályt, de bocsánat, mit tetszettek csinálni október 1-je óta? Október 1-jén már ismerték az MNB elnökének a döntését. Mit csináltak a Pénzügyminisztériumban, a Miniszterelnöki Hivatalban, mi az oka annak, hogy most, február 12-én, szűk három héttel - már annyi sincs egyébként - a március 1-jei érmekivonás előtt kell tárgyalnunk a Házszabálytól való eltéréssel ezt a jogszabályt? Mi az oka? Árulják már el, hogy mit tetszettek csinálni!

Erre nyilván nincs válasz, mert itt a kormányzati alkalmasságról meg a kormányzati cselekvőképességről kellene beszélni. Ez messzire visz, szeretnék a témánál maradni, csak szeretném azért a kollégáknak megemlíteni azt, hogy az, hogy a parlament méltatlan helyzetekbe kerül, nagyon sok esetben sajnos a kormányzati előkészítésen múlik, azon, hogy október 1-jétől kezdve nem volt ideje a kormánynak arra, hogy idehozza a Ház elé ezt a kétoldalas, négy-öt paragrafusból álló jogszabályt.

Egyébként a törvényjavaslat tartalmával, irányával egyetértünk, ezt szeretném is rögzíteni, tehát amit elmondok, azt csak azért mondom el, mert ha az infláció mértéke ilyen magasan marad, akkor hamarosan majd arról kell rendelkezni, hogy az 5 forintos érméket hogyan vonjuk ki egyébként a forgalomból, és jó lenne elkerülni már az ehhez hasonló anomáliákat.

Az emberek nyilván már szavaztak az 1 és 2 forintos érme dolgában, szépen dobozokban, befőttes üvegekben gyűjtik ezeket az érméket, hogyha boltban vásárolunk, akkor tapasztalhatjuk, hogy már a boltos, a pénztáros szinte felfelé kerekít, vagy nem adja vissza az 1 és 2 forintost, vagy mi nem fogadjuk el, tehát az emberek döntő többsége azért már érzékeli, hogy ezekkel az érmékkel csak gond van. Sajnos, gond van az MNB számára is, egy-egy ilyen érme kibocsátása, elkészítése 5-6-szorosába kerül a névértéknek, nyilván tehát a jogszabálynak ezt a részét a Fidesz részéről is támogatni fogjuk.

Itt gondként csak azt szeretném felhozni, hogy minden fizetőeszköz tekintélyének árt, hogyha nem lehet készpénzben egy adott árucikk árát kifizetni. Márpedig az 1 és 2 forintosok kivonásával nyilván ez meg fog történni. Egy nemzetközi ökölszabály alapján a napi átlagkereset öt ezredrésze és két ezredrésze között kell lennie annak a címletnek, aminek forgalomban kell lenni. Magyarországon a napi nettó átlagkereset 5600 forint, tehát valahol 2,8 és 1,1 között lenne ennek a megfelelő címlete. A kivonás után 5 forint lesz a legkisebb címlet, csak szeretném itt jelezni, hogy ebből még később gond lehet. Európában egyébként nincs is arra példa más országban, hogy ne lehessen egy adott árucikk árát készpénzben kifizetni, Magyarországon erre lesz példa. Gondoljunk csak bele abba, hogy hány- és hányféle üzlet vagy bolt hirdet akciót 9-re végződő árakkal, ezeknél nyilván a pontos kifizetés nem fog megtörténni.

Még egy dolgot hadd hozzak ide, amely szintén a szabályozáshoz tartozik. Európában voltak már példák arra, hogy valamilyen érmét kivontak a forgalomból, és itt kétféle gyakorlat van. Van olyan ország, ahol erre jogszabályt hoznak, van olyan ország, ahol erre nem hoznak jogszabályt. Én meggondoltam volna a kormány helyében, ha már úgyis időzavarba kerültek, és nem tudták ezt a törvényjavaslatot időben elkészíteni, hogy akkor ne is kelljen erről parlamenti döntést hozni. Hollandiában mindenféle parlamenti döntés vagy központi jogszabály nélkül a kerekítés szabályait az emberek saját maguktól meg tudták oldani, szerintem 18 éves kor felett ezt nyugodtan az állampolgárokra lehet bízni, hogy döntsék el, hogyan kerekítenek. Ami pedig állami vagy önkormányzati hatáskörbe tartozó szabályozási kérdés, azt az intézmények el tudták volna dönteni. Ennyit talán a kerekítés szabályairól.

A másik kérdés - hiszen itt két törvényjavaslatot tárgyalunk - a társadalombiztosítást érintő módosítások. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy nyilván ezek a kerekítés matematikai szabályaitól eltérő módosítások az emberek számára pozitívak, tehát ezeket támogatjuk. Megjegyzem, ha ez nem történt volna meg, akkor - ahogy tegnap egyébként ez elhangzott a költségvetési bizottság ülésén - megtörténhetett volna az, hogy például a nyugellátásoknál a kerekítés szabályai miatt lett volna olyan, aki rosszul jár. Tehát ebben szerintem nincs véleménykülönbség, helyes, hogy a kormány ezt a szabályozást ebben az irányban tette meg.

Amit itt csak mellékesen jegyeznék meg, hogy a pozitív serpenyőben ez van, de a negatívban talán az, hogy a tömegközlekedési munkakörökben dolgozók korkedvezményes nyugdíjára vonatkozó szabályozás már lassan valóban abba a kategóriába tartozik, ahol majd a törvényjavaslat mellékletében fel lehet sorolni név szerint is, hogy kiket érint. Az államtitkár úr is utalt arra, tegnap a bizottsági ülésen hosszan tárgyaltunk arról, hogy ez évente 30-32 főt fog érinteni. Megkérdezem: érdemes ilyenre törvényjavaslatot alkotni? Tehát ha ez három év alatt összesen 90 embert érint, akkor nem esünk bele abba a hibába, hogy túlszabályozunk, és olyan kérdéseket is törvényekben akarunk szabályozni, amelyekre egyébként lehet, hogy valamilyen kormányzati rendelet, kormányrendelet vagy más határozat elegendő lett volna?

Tehát itt csak felvetném azt, hogy azért részben nem akarom minősíteni az érdekképviselettel kötött megállapodást, de egy olyan megállapodás, amely összesen száz embert sem ér el, talán nagy jelentőségűnek nem tekinthető, de ennek a szabályozásnak az idekeverése talán nem volt túlságosan szerencsés. Ettől függetlenül - még egyszer szeretném rögzíteni - mindkét törvényjavaslat elfogadását a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről támogatjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

(10.10)

Forrás: parlament.hu