KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm a nagyon tartalmas vitát és a nagyon tartalmas vitaindító hozzászólásokat az általános vita keretében. Nem is tudok és nem is kívánok most mindegyikre válaszolni. Részben azért nem, mert ebben a körben - és itt elsősorban a vezérszónokokra és az itt ülő képviselőtársakra gondolok, de nagy szeretettel a tudomány és a szakma munkatársaira is, szóval ebben a körben - többször váltottunk már gondolatot, és azt hiszem, fogunk is, és nagyon sok mindent érintettünk a különböző szakmai beszélgetéseken, fórumokon.

Mégis engedjék meg, hogy néhány dolgot azért kiemeljek azzal a céllal, hogy kicsit annak a szélesebb közvéleménynek a számára, amely hallgatja és figyelemmel kíséri, és kíváncsi arra, mit mond a magyar parlament egy olyan jelen lévő változásról és jelen lévő kihívásról, mint amilyen a nemzeti éghajlatunk megváltozása és egyáltalán az éghajlatváltozás, s hogy erre tudunk-e valamilyen stratégiát mégis adni, éppen ezért engedjék meg, hogy néhány kérdésre mégis kiemelten visszatérjek.

Az egyik legfontosabb kérdés az időszerűsége. Azt hiszem, azzal kapcsolatban, hogy most itt van, senki nem állítja, hogy túl korán lenne itt. A kérdés csak az, hogy talán korábban is itt lehetetett volna, vagy hogy milyen időzítéssel érkezett meg hozzánk ez a stratégia. Mindenekelőtt persze azt is mondhatnám, hogy természetesen, ahogy itt el is hangzott egy-két fölszólalásban ez a gondolat, hogy készüljön egy nemzeti éghajlat-változási stratégia, és a Magyar Országgyűlés ezt tárgyalja meg, ez a gondolat sok-sok évvel ezelőtt született meg. Hiszen pontosan ezt méltatta több fölszólaló, hogy nem egyszerűen néhány hónap munkájával állt össze, hanem évekkel ezelőtt, tudatosan, egy tudományos kutatási munkával elindítva, megalapozva egyfajta szakmai hátteret és ezzel biztonságot adva készítette el a politika és a szakma közösen azt az anyagot, amit ma meg tudunk tárgyalni.

(13.40)

Tehát mindenekelőtt szeretném megköszönni azoknak a munkatársaknak, szakembereknek, politikusoknak, akik évekkel ezelőtt már gondoltak arra és lehetővé tették, hogy ma itt ezt a nemzeti éghajlat-stratégiát megtárgyaljuk. Tehát bizonyos értelemben nyugodtan mondhatom, hogy gondosan előkészítve, és talán tényleg időben nem lemaradva tárgyaljuk ezt. Ezt azért is tudom mondani, és egy másik adattal is alátámasztani, mert itt van a kezemben az az egyik legfrissebb felmérés, amely azt mutatja, hogy az egyegységnyi nemzeti össztermék megtermeléséhez mennyi szén-dioxid vagy azzal egyenértékű üvegházhatású gáz megy a légtérbe, tehát mennyire szennyező az a gazdaság, amellyel rendelkeznek a különböző országok.

Itt az Európai Unió 15, illetve 27 tagországának, valamint a 12, elmúlt időszakban csatlakozó ország statisztikáját tartom a kezemben. Bizony megdöbbentő, hogy mennyire nyilvánvalóan függ össze a gazdasági-társadalmi fejlettség és ez a mutató. Az első 13 helyen, és nyugodtan mondhatom, az első 15 helyen, a két utolsó ország, Portugália és Görögország egy kicsit lemaradva az első 13-tól, de az első 15 helyen e kibocsátásban az európai 15-ök állnak.

Kezdődik Svédországgal - egyenértékre mondom, és azt hiszem, most nem is az a fontos, hogy mik a paraméterek, de azért mondom, hogy ez egy szén-dioxid-egyenértékű tonnányi mennyiség, egymillió euró GDP-re vetítve. Svédország 227 tonnával kezd, és Görögország 693-mal fejezi be ezt a listát. Az európai 15-ök átlaga 405. Az első ezek után a csatlakozott 12-ből Málta, aztán Szlovénia, Ciprus, Lettország - tehát viszonylag kicsi országok, és ebből még Málta és Ciprus egy kicsit más utat is járt, mint a többi ország -, és ezt követően Magyarország 902-vel. És utána egy jelentős, nagy ugrás van, hiszen Litvánia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Észtország, Románia, Bulgária a sorrend, és csak hogy számokat mondjak, míg Magyarország 902, addig Csehország 1451 tonnával szerepel, Szlovákia 1244-gyel, Bulgária 3199-cel.

Tehát azt hiszem, hogy nagyon fontos, hogy mihez képest. Hát ahhoz a történelmi útvonalhoz, ahhoz a társadalmi-gazdasági beágyazottsághoz képest, amit ez a közép-kelet-európai kis ország, a hazánk bejár. Azt hiszem, ahhoz képest a pályához képest igenis, talán mondhatjuk nyugodtan, időben, józanul és a lehetőségekhez képest jól reagáltunk és jól reagálunk arra a kihívásra, ami az egész világ előtt áll.

Tehát szeretném mondani - bár azt hiszem, hogy a vezérszónoki körben is ez volt a hangulat -, hogy nincs okunk szégyenkezésre abban a vonatkozásban, hogy időben fölismerjük-e - ez az idő egy relatív fogalom - a partnerekhez, a környezetünkhöz képest a folyamatokat, és hogy most élére tudunk-e állni itt a térségben.

A másik nagyon fontos eleme ennek megint csak a térségi beágyazottság. Hadd mondjam azt, hogy különösen itt, a Kárpát-medencében hogy állunk. Van a környezetvédelmi tárcának egy egy éve indított magyar-magyar programja, a Kárpát-medencei magyar szervezetekkel és magyarlakta területekkel való közös környezeti gondolkodás, egy zöldprogram. Nézzük meg együtt, hol tart a Kárpát-medence, hol tart a régiónk, és gondolkozzunk közösen ezen régió közös környezeti gondjainak az együttes megoldásában. Természetes, hogy ebben Magyarország, lévén a legmélyebben fekvő, a medence legközepén fekvő területű ország a leginkább érdekelt, hogy ezt a fajta együttműködést létrehozza, de megint csak örömmel mondhatom: létrehoztuk, működtetjük. Ennek is megvannak a korábbi hagyományai, előzményei, elsősorban a vízügyi ágazat területén, az árvízi védekezés területén, a vízminőség-védekezés területén, a határ menti vegyes bizottságok formájában és így tovább, de nagyon jó, hogy most már ezt kormányzati szintű együttműködésre és egy szélesebb közös platformra tudjuk helyezni.

Még egy elemét hadd emeljem ki ennek a folyamatnak, megint csak reflektálva a véleményekre, ez az éghajlat-változási stratégia messze nem egy tárcának a stratégiája, nem is erről beszélek. És ezt azért tartom hangsúlyosnak említeni, mert nyilván az éghajlat-változási stratégia és a fenntartható fejlődés, a fenntartható társadalom stratégiája nagyon szorosan összefügg. Hadd mondjuk el azt a meggyőződésünket, ami benne van ebben a stratégiában, és amit szeretnék aláhúzni, hogy a modern gazdaság bizonyosan csak úgy képzelhető el, ha fenntartható, és ennek az egyik legkomolyabb motorja ma a környezettechnológia, a környezetipar.

Ha lehet mondani, a kilencvenes évek világtrendjében - és én talán mondhatom - az információs társadalom és az információs technológia volt talán az első számú a nanotechnológia mellett, amely a magas hozzáadott értékben a legmagasabb innovatív háttérrel és technológiai fejlettséggel rendelkezett, és ehhez jöttek még bizonyos élettudományok, de ott is nagyon jelentősen az informatikával megtámogatva. Most mondhatjuk, hogy a XXI. században az egyik legkomolyabb irányzat éppen a környezettechnológiához, az ehhez kapcsolódó szerves és szervetlen kémiai technológiákhoz kapcsolódik.

Igen, egy jövőbeli gazdaság fejlettségét, versenyképességét meg fogja határozni, hogy a fenntarthatóság keretén belül a környezettechnológiában, a környezettechnológiák alkalmazásában milyen magas színvonalat ér el. Tehát a környezetiparág egyfajta indikátora lesz a fejlettségi szintnek. Ezért fontos megint csak az, hogy időben bekapcsolódjunk a nemzetközi együttműködésekbe - és ide beleértem akár szélesebb értelemben még a megújuló energiák alkalmazásának, az építőipari alkalmazásoknak és egy sor egyéb élelmiszer-ipari, mezőgazdasági alkalmazásnak a kérdését is, mind-mind azokat a kérdéseket, amelyeket a nemzeti éghajlat-változási stratégia mint a változásra adandó válaszokra való felkészülés, illetve a válaszok kategóriájába sorol. Ezek a tevékenységek fogják valóban versenyképessé tenni a magyar gazdaságot.

Ha ezeket a technológiákat tudjuk egymás között cserélni, ha képesek leszünk olyan nemzetközi szintű együttműködésre, amit itt például a környezetünkben nemcsak a tudomány területén, ahol ebben előrébb járunk, hanem a konkrét gazdaság területén is együttműködve meg tudunk valósítani; ha magyar vállalatok és a szomszédos országokbeli cégek közösen az együtt kifejlesztett innovációval, az együtt megalkotott know-how-val közösen tudnak a nagy európai környezeti programokban részt venni, elsősorban először saját országukban... Csak úgy mondom, hogy itt mellettünk, Romániában a következő öt esztendőben 30 milliárd eurónyi környezeti beruházás fog lezajlani. 30 milliárd eurónyi - az egész magyar környezetipar teljes kapacitásának többszöröse, beleértve a vízgazdálkodással és a hulladékgazdálkodással foglalkozó cégeket is.

Tehát itt egy hatalmas volumenről van szó, amelyben részt venni, az egy iparágnak, egy gazdaságnak a dinamikáját fogja elősegíteni. Ha ezek a kapcsolatok harmadik országbeli programokban való részvételre adnak lehetőséget, akkor az tovább erősíti a gazdaságot.

Tehát szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a magyar éghajlat-változási stratégia és egy modern környezettudatos gazdaság kiépítése nem versenyképesség-rontó, hanem a leginkább dinamizáló, legerőteljesebb, stratégiai értelemben vett legerősebb versenyképesség-javító program közép- és hosszú távon mindenképp, tehát egy olyan befektetés, amely viszonylag rövid idő alatt megtérül.

(13.50)

Végül nagyon sok egyéb mellett hadd térjek ki két konkrét dologra: Katona Kálmán képviselő úrnak mindig az a megtiszteltetés jut, hogy ő mondhatja el utolsónak a hozzászólását, és a végszót adhatja, és általában mindig nekem jut az a megtiszteltetés, hogy ezt meghallgathatom. Úgy is, mint névrokonomnak hadd mondjam, természetesen az ön által felvetett néhány kérdés is további megfontolást igényel, de egy-két dolgot azért szeretnék módosítani vagy pontosítani.

A szónak abban az értelmében, ahogy ön használta, ha nincs is az országban aszálystratégia, de aszályrendelet és az aszállyal kapcsolatos reakcióink, valamint az agrárium felkészülése, az öntözővízprogram és egyáltalán az elsivatagosodás megállításának a programja létezik, előttünk van, ha nem is olyan értelemben kidolgozva, mint az éghajlat-változási stratégia, de maga az a cselekvési program, amit végzünk, megfelel egy stratégiának - tehát van. Amit talán érdemes lenne átgondolnunk, az nem külön aszálystratégia, nem külön árvízstratégia, hanem egy olyan vízháztartási stratégia, ami a vízmegőrzésnek, az ide lehulló csapadékvíznek a megőrzése és megtartása ebben a térségben, hiszen azt érzékeljük - s megint csak hadd reflektáljak arra, ami a nemzeti éghajlat-változási stratégiában külön kiemelésre kerül -, hogy miközben Magyarország területén az elmúlt száz esztendőben körülbelül 18 százalékkal csökkent az éves csapadék mennyisége, a csapadékos napok száma ennél lényegesen nagyobb mértékben csökkent, és az egyidejűleg lehulló csapadék mennyisége jelentősen megnőtt. Tehát rövidebb idő alatt nagyobb mennyiségű csapadék zúdul az országra, miközben összességében van egy enyhe aszályosodás.

Fennáll a veszélye annak, hogy jól kanalizált esőelvezetéssel, jól kanalizált rendszerekkel túl hamar vezetjük ki az országból ezt a vizet, és ilyen módon nagyobb mértékben növeljük az elaszályosodás ütemét, mint ahogy azt a természetes víz hiánya vagy mennyisége okozná. Fel kell készülnünk arra - s ezzel egyetértek, az anyagunkban is benne van -, hogy hogyan lehet ezt a fajta kihívást jól kezelni, hogyan lehet a vizeket megtartani a térségünkben.

Nagyon sok mindenre reflektálhatnék még, de engedjék meg, hogy csak ezeket a dolgokat ragadjam ki. A vita további részében természetesen szívesen hallgatom az újabb észrevételeket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu