DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma már nem kérdés, hogy az állam fokozatosan és tudatosan vonul ki a szociális ellátásokból, különösen az idősotthoni ellátásból. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a finanszírozás és a szabályozás eszközeivel a kormány a szolgáltatókat lehetetlen helyzetbe hozta, és az idős embereket is bizonytalanságba kergette, pedig 2008-ban is szeretnének bekerülni az idősotthonokba.

(14.40)

Nézzük, valójában mi is történt! Alig két évvel ezelőtt rohamléptekben ellenőrizték az emelt szintű szociális ellátók 350 intézményét, amelynek eredményeként a felére csökkentették az adott intézmények állami normatíváját, és az intézmények így az idős embereknek semmilyen többletszolgáltatást nem tudnak biztosítani.

Pedig mit is jelent az emelt szintű szolgáltatás? Semmi egyebet, mint normális életviszonyokat abban a lakóhelyiségben, ahol az idős emberek hátralévő életüket emlékeikkel együtt eltölthetik. A kormány egy szót sem ejt arról, hogy az intézmények és a fenntartó önkormányzatok honnan teremtik elő azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek segítségével a rájuk bízott idős emberekről gondoskodni tudnak.

2008. január 1-jétől újabb kormányzati intézkedések borzolják a kedélyeket, mert intézménybe csak az az idős ember kerülhet, akinek a napi gondozási szükséglete meghaladja a napi négy órát. Hiába tiltakozott a szakma, hiába tiltakoztak az intézményvezetők, a kormány úgy gondolja, hogy csak azok kerülhetnek idősotthonba, és vehetik igénybe életük végéig az ellátásokat, akik az adott szakértői bizottság által megállapított napi négy órát meghaladó gondozási szükséglettel rendelkeznek.

Az önök negyedéves felmérése alapján a szakértői intézet már 4370 elbírálási igényt fogadott be, és ebből 3000 kérelem esetén már megtörtént a szakvélemény elkészítése. Ahogy államtitkár úr az elmúlt héten jelezte, 1300 igény elbírálása folyamatban van. Lassan április közepét írjuk, és az országban egyetlen idős, várakozó ember sem léphette még át az idősotthonok kapuját. Merthogy a kormány azt a célt tűzte ki, hogy csak indokolt esetben kerüljön sor szociális otthonban való elhelyezésre.

Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális szektorban lassan kaotikusabb lesz a helyzet, mint az ország egészében. Kérdésem alapvetően erkölcsi és morális alapon a következő: el tudnak-e számolni lelkiismeretükkel Magyarország idős emberei előtt? Ki fogja megtéríteni, ha egyáltalán megtéríthető, az erkölcsi, a szakmai, a gazdasági kár az intézményeknek, a fenntartóknak, az áldozatos munkát végző szociális szakembereknek? Végezetül, mit tennének akkor, államtitkár úr, ha idős emberként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) önök kerülnének ugyanilyen megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu