ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Kulturális Alap létrehozásáról rendelkező törvény 1993-ban alapította meg ezt az intézményt. Amikor az Országgyűlés elfogadta a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt, akkor az volt a célja, hogy egy olyan pénzügyi támaszt hozzon létre a magyar kultúra számára, amely az eseti költségvetési döntésektől, az eseti kormányzati döntésektől függetlenül is tartósan és szakmai alapon biztosítja a magyar kultúra finanszírozását.

Az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította azt, hogy a kulturális alap, majd később átalakítása után a kulturális alapprogram képes arra, hogy ellássa ezt a feladatát, képes arra, hogy a legfőbb pénzügyi támasza legyen a nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének és a határon túli magyar közösségekkel való együttműködésnek, az itteni kulturális tevékenységnek.

Az elmúlt másfél évtizedben ugyanakkor lényeges változások történtek hazánkban, amelyek megváltoztatták a kultúrafogyasztási szokásokat, és bővítették a kulturális értékeket felhasználó termékek és szolgáltatások körét. Másfelől viszont több esetben jelentősen szűkült az eredeti kulturális járulék-befizetői kör piaci teljesítménye, például a hagyományos kép- és hangrögzítés esetén ma mágneses adathordozóból meglehetősen keveset adnak már el a piacon.

Ez azért lényeges és fontos kérdés, mert a kulturális járulék működési módja olyan, hogy a kulturális szolgáltatások felhasználói fizetnek be egy nem túl jelentős, 1 százaléknál alacsonyabb, adott termékfajtától függő járulékot, és ezt a járulékot osztja el aztán a kulturális alapprogram, ennek a szakmai tanácsa, illetve a nagy tanácsa arra a célra, hogy különböző kulturális tevékenységet, aktivitásokat, tehát az eredeti kulturális értékek előállítását és megőrzését támogassa ebből a forrásból. Ha tehát csökken a járulékbevétel, ez azt jelenti, hogy szűkülnek azok a források, amelyek a kulturális élet, a kulturális termelés támogatására fordíthatóak. Ez nem megengedhető a XXI. században, hiszen ma már a gazdaságban egyre inkább elfogadott tény - az Európai Unió maga is jelentésben foglalkozott ezzel a kérdéssel -, hogy a gazdasági termelés egyik húzóágazatává válik az úgynevezett kreatív ipar, az az ipar, amelynek kiindulópontja, legfontosabb forrása az önálló kulturális tevékenység, az önálló kulturális alkotás.

Amennyiben így van, akkor a kormányzatnak és az Országgyűlésnek kötelessége, hogy olyan forrásokról gondoskodjon, amelyek biztosítják a kulturális alapprogram stabil működését, kiszámítható működését a következő években is. Kötelessége az is, hogy a szektor- és hordozósemlegesség elvét szigorúan érvényesítse, magyarán szólva az egyes kulturális tartalmakra, kulturális fogyasztásra, kulturális hordozókra egyforma módon, egyforma díjakat vessen ki, függetlenül attól, hogy ez a fajta kulturális adathordozó valamilyen hagyományos vagy éppen korszerű formában valósul meg.

Éppen ezért a törvényjavaslat javasolja a kulturális járulékot fizetők körét kiterjeszteni arra a körre, amely az utóbbi évtizedben jelent meg, és egyre jelentősebb kultúrafogyasztónak számít. Ide számít tehát a mobiltelefon-szolgáltatáson keresztül való adatátvitel, az internet-hozzáférés és -szolgáltatás, és azok a termékcsoportok, amelyekben jelentős a felhasznált kulturális információ, a formatervezés, dizájn szerepe például egyes bútorfajtáknál.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az az aggály, amely szerint a mobilszolgáltatásokra, a mobilátvitelre kivetett járulék sérti a szektorsemlegesség elvét és torzítja a versenyt, alaptalan, hiszen ma a járulékköteles szolgáltatások teljes körben lefedik az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, és technikailag jól elválaszthatóak az ebben érintett, illetve nem érintett mobilszolgáltatások.

Szintén alaptalan az az aggály, amely az internetpenetráció növelését, az internetes technológiák elterjedését félti ettől a törvényjavaslattól, hiszen éppen az internetes szolgáltatók nyilatkozták azt ebben a vitában, hogy az elmúlt öt évben ötödére csökkent hazánkban a szélessávú internetezés ára, ők nyilatkozták azt, hogy a 0,8 százalékos járulék 20-30 forintnyi többletbevételt jelent egy-egy internet-előfizetés esetében, és szintén ők beszélnek arról, hogy elsősorban célzott programokra van szükség. Majd erre fogunk javaslatot tenni. (Pettkó András: Több.)

Ez tehát azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim - még azok a kiabáló képviselőtársaim is, akikkel ezek szerint a százalékszámítás területén majd vitánk lesz -, hogy ez a fajta járulékbevétel nem okoz problémát az internetes piacon, nem von el jelentős forrásokat, nem lassítja az internet terjedését, ugyanakkor alkalmas arra, hogy olyan tartalmak jöjjenek létre, többek között a digitális világban is, amelyek megfelelő módon képesek kulturális értékeket közvetíteni, és képesek arra, hogy jó minőségű, értéket képviselő, magyar nyelvű tartalmakkal csábítsák az internet használatára a felhasználókat. Képes lehet tehát ez a fajta Nemzeti Kulturális Alapban megjelenő többlet arra, hogy ebből új területekre terjesszük ki a támogatást, új területeket nyissunk meg a kulturális alapprogram támogatásai részére is. Többek között több forrás fordítható kulturális értékek digitalizálására, több forrás fordítható a magyar digitális írástudás fejlesztésére.

Éppen ezért az előterjesztő nevében is üdvözölni szeretném azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy arról beszéljünk, arról folytassunk tárgyalásokat, hogy milyen programok hatékonyak ezen a területen, melyek azok a programok, ahol megvalósulhat az alapprogram és akár a szolgáltatók, akár a kulturális tartalomfejlesztők együttműködése annak érdekében, hogy vonzóvá, csábítóvá tegyük az interneten megjelenő magyar nyelvű, magyar kultúrát terjesztő tartalmakat.

Ugyanakkor összefoglalva: a járulékkör kiterjesztése valósítja meg a technológiasemlegesség elvét, ez valósítja meg a hordozósemlegesség elvét, a diszkriminációmentességet. Éppen ezért nem ellentétes a vonatkozó uniós irányelvekkel, éppen ellenkezőleg, megfelel nekik, és teljesíti az erre vonatkozó előírásokat.

A bővítéssel remélt éves járuléktöbblet körülbelül 2-3 milliárd forint évente. Ugyanakkor éppen azért, hogy más információszolgáltatásokat kevésbé terheljünk meg, azért, hogy azoknak a termékeknek a kulcsát csökkenteni tudjuk, ahol a kulturális értékteremtés szempontjából fontos termékek jelennek meg, például a gyermek-, az ifjúsági és képeskönyvek, a rajzoló- és kifestőkönyvek vagy éppen a CD-n megjelenő hangfelvételek, tehát ebben a körben azt javasoljuk, hogy itt csökkenjen a járulék kulcsa 0,5-1 százalékkal, annak érdekében tehát, hogy a kultúra önadózását csökkentsük, elsősorban ne azokról a területekről fizettessük be a járulékot, amelyeket egyébként támogatni kívánunk magából az alapprogramból.

Összefoglalva tehát, a járulékbefizetői kör átrendezése stabilizálná az NKA hullámzó és reálértékben csökkenő bevételeit, biztosítaná a hazai kulturális programok megvalósításához kapcsolódó hatékony hozzájutást. Így sor kerülhetne többek között arra, hogy egy jelentős magyarkönyv-programot indíthassunk, azért, hogy a hazai művek a könyvpiacon jelentősebb szerepet kapjanak. Emellett stabillá válhatna a művészeti fesztiválok állami támogatása is, továbbá nagyságrendekkel lehetne növelni a kulturális területek infokommunikációs fejlesztésére fordítható forrásokat.

Tisztelt Ház! A bizottsági viták tapasztalata alapján a parlamenti képviselők, a parlamenti pártok nyitottan állnak ehhez a javaslathoz. Az a tapasztalat mind a kulturális, mind a költségvetési bizottság vitáiból, hogy képviselőtársaink többsége, a parlamenti frakciók értik ennek a javaslatnak a jelentőségét, és a magyar kultúra iránt érzett felelősséggel vizsgálják meg ennek a javaslatnak a jó és a rossz oldalait.

(16.10)

Az a tapasztalat, hogy a képviselőtársaink által megfogalmazott észrevételek, felvetések azt a célt szolgálják, hogy a lehető legjobb, legeredményesebb, legsikeresebb megoldást találjuk meg annak érdekében, hogy a kulturális alapprogram továbbra is a kulturális mecenatúra, a kultúra finanszírozásának stabil intézményi pénzügyi alapja legyen.

Azt is tapasztaltuk, hogy képviselőtársaink támogatják azt a fajta koncepciót, azt a fajta elképzelést, amely követi a kultúrafogyasztási szokások változását, amely összhangot teremt korunk kultúra-, információfogyasztási szokásai és a nemzeti kulturális alapprogramra vonatkozó törvény között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vitában és az ezzel párhuzamosan örvendetesen elindult és felélénkült szakmai vitában bizonyosan számos javaslat fogalmazódik meg. A kormány nevében készek vagyunk arra, hogy minden javaslatot érdemben megfontoljunk, hogy minden esetben kompromisszumot, megoldást keressünk a szakmai szervezetekkel, a parlamenti pártokkal, parlamenti erőkkel egyaránt. De arról a célunkról, hogy a nemzeti kulturális alapprogram továbbra is stabil alapja maradhasson a magyar kultúra finanszírozásának, nem mondunk le.

Azt kérjük tehát a parlamenti pártoktól, a képviselőktől, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást, támogassák azt, hogy a nemzeti kulturális alapprogram továbbra is betölthesse fontos, a magyar kultúra szempontjából meghatározó szerepét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu