DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én végighallgattam nagyrészt a vitát, és megmondom őszintén, hogy a végén sorra kerülvén nagyon örülök, hogy mondhatok valami olyat, ami kissé eltér mindattól, ami eddig volt. Horváth János képviselőtársam igazán föladta nekem a labdát azzal a mondatával, amikor azt mondta, hogy a tulajdon intézmény, nevezetesen társadalomszervező szerepe van.

Körülbelül két-három héttel ezelőtt a miniszterelnök úr fölszólította, fölkérte a képviselőket, hogy szóljanak hozzá, adjanak javaslatot, vegyenek részt abban a vitában, ami ezekről az alapkérdésekről szól. Én a tulajdonnal kapcsolatban le is írtam, oda is adtam, el is küldtem, és lassan megvitatásra is kerül mindaz, amit rendkívül röviden itt szeretnék összefoglalni.

Elhangzott az is, hogy a munka és a tudás kapcsolata rendkívül szorosra fogható itt. Elhangzott a szegénységtől kezdve az elmaradott társadalmi rétegek helyzetén keresztül nagyon sok minden, ami valódi összefüggésekre mutat rá. A magam részéről a vitához annyit tennék csak hozzá, hogy azért amiről mi beszéltünk, tudjuk, hogy nem egyhetes, kéthetes, nem egy európai pályázat eredményeként oldható meg, ezek hosszú-hosszú évtizedes folyamatok; egyrészt az, ahogy kialakult a mai helyzet, másrészt ahogy ezt a helyzetet meg lehet oldani, ami bizony sok esetben nem megnyugtató, mondhatnám, sok esetben tragikus is.

A harmadik kérdés azonban a tulajdon, az úgy elszakadni látszott a munka és a tudás fogalmától, kategóriájától, és én kerestem, hogy milyen módon lehet összefonni ezt. Ezért a magam részéről a felkérésnek megfelelve kiegészítő javaslatot tennék ehhez.

(15.00)

Itt kapcsolódom Horváth János úrhoz, nevezetesen: a társadalomszervező erőhöz. Ma az Európai Unió térségében az úgynevezett szociális gazdaság, mely szociális gazdaság redundáns kategória, nagyon sok mindent tartalmaz, de döntő módon a szociális szövetkezetektől, az alapítványoktól, a közhasznú szervezetektől kezdve a kiemelkedő közhasznú szervezeteken át mindazoknak a szervezeteknek a tevékenységét írja le, amely szervezetek igazából véve állami, szolgáltató és egyéb más ilyen feladatokat látnak el, de az államtól messze van, ugyanakkor a magántőkének viszont nem elég gyümölcsöző, tehát ezekbe a tevékenységekbe nem száll be.

Még a Horn-kormány idején, 1997-ben született a közhasznú szervezetekről egy törvény, ami fel is sorolja azt, hogy mik ezek a tevékenységek, amelyeket végezhetnek ezek a szervezetek; később ki is lett egészítve. Hadd mondjam el: aki a mai vitát figyelte, és figyelte a társadalmi problémákról szóló kérdéseket a jövedelemről, a munkahelyi hiányról, a munkahelyi struktúrákról, az elmaradott térségekben tényleg nagyon rossz helyzetben lévő társadalmi rétegekről, akkor hadd mondjam azt, hogy van azért egy olyan eszköz, ami pontosan az Unió példáját átvéve, esetleg a tulajdonnal összekötve lehet egy esély, egy a sok közül, egy esély.

Nevezetesen: ha ezt a tulajdoni hányadot mi azoknak a közhasznú és kiemelkedő közhasznú szervezeteknek adnánk, természetesen ugyanolyan feltételekkel, mint ahogyan a magánszemélyekről is szó van, tehát meghatározott kritériumok közepette, akkor ezek a szervezetek tulajdonhoz jutva olyan tevékenységeket végeznének el, amelyekről néhányat most ki is emelnék, ami egyértelműen hozzájárulna egyrészt azon rétegek foglalkoztatásához, amely rétegek egyébként nem nagyon tudnak munkához jutni. A másik oldala viszont, hogy ezek a szervezetek olyanok számára nyújtanak szolgáltatást, amelyek nem tudják adott esetben megfizetni a szolgáltatást, vagy nem jutnak hozzá más okokból és módokból. Ma az Európai Unió GDP-jének mintegy 8-8,5 százalékát termeli tehát ez a szféra, és az újonnan létrejött munkahelyek 15-18 százalékát adja ez a szféra. Ma Magyarországon ez nem éri el az 1 százalékot, és durván csupán 100-150 ezer embert foglalkoztat. Hogyha ezt a normál arányokhoz vetítenénk, akkor ez 600-800 ezer volna.

Mit jelent az, amit én javasolok? Ez azt jelenti, hogy ma körülbelül 6-8 ezer olyan szervezet van, amelyek tevékenysége különleges mérések és mindennek alapján lefedi azt, amiről beszélek. Ha itt 50-70 millió forintos kvázi vagyonhoz juthatnak, akkor ennek vagy a hozadékából tudják a hétköznapi tevékenység költségeit finanszírozni, vagy akár más vagyonra váltva ezek feltételeit biztosítani, egy viszont biztos: a legfontosabb olyan szociális területeken, oktatási területeken, ahová nem tudnak eljutni egyébként más szervezetek, bizony kiegészítő feladatokat látnának el. Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés, a gyógyító és egészségügyi rehabilitációs tevékenység, más szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, a nevelés-oktatáson keresztül rendkívül sok olyan területe van ennek. Nagy-Britannia, Franciaország és Németország egyértelműen igazolja, hogy a közrendtől, a közlekedésbiztonságtól a bűnmegelőzésen keresztül ezek azok a szervezetek, amelyek benyomulnak ide a szférába, foglalkoztatnak, és ami nagyon-nagyon fontos, egy olyan általános kultúrát terjesztenek - kulcsmondatként hadd mondjam -, ami valóban a polgárosodás szerves része. Tudniillik nagyon sok tudós megítélése szerint ugyebár a polgárosodás, a polgár nem arról szól, hogy ő elvárja, hogy kapjon, hanem arról szól, hogy ő ad, és azáltal, hogy ad, részt vesz ezekben a folyamatokban, olyan helyi társadalmat erősít, olyan jellegű kohéziót hoz létre, ami - egyébként tisztelt képviselőtársaimnak mondanám - a baloldali politikának, tehát a szolidaritásnak az egyik leglényegesebb eleme, az ember iránti szolidaritást tudná segíteni.

Összefoglalva, nem rabolva el másoktól az időt: a dolog lényege tehát az, hogy ha ez az állami vagyon, amiről beszélünk, speciális közvagyonná alakul át, persze ennek a tartós megtartásának feltételeit is biztosítandó, ezzel Magyarországon több százezer munkahelyet lehet létrehozni, amely munkahelyek másik százezrek életkörülményeihez tudnak hozzásegíteni. Nem utolsósorban hadd mondjam, felelős voltam ezért a területért: a civil szférának óriási gondja volt például az európai pályázatok vagy más pályázatok elnyerése esetén, hogy nincs az a fedezet, ami alapján rá lehet bízni, nincs az a vagyon, ami alapján elnyerheti ezt a támogatást, tehát azon kívül egyfajta spirált indít el.

Tényleg kevés az idő, nem megyek bele a részletekbe, de azt tudni kell, hogy ezen szervezetek az Unióban nagyon komoly, nagy ottani magánszektorokhoz csatlakoznak, hiszen a tevékenységeik olyan outsourcingolt tevékenységet látnak el, ami egyébként a profitorientált szervezeteknek nem éri meg. Az itt adott adókedvezményekkel viszont a jelenleg elhangzott és a legsúlyosabb társadalmi problémánkat területileg is, regionálisan is nagymértékben segítenénk megoldani.

Én tehát így a legeslegvégén kiegészítő javaslatként vitára ezt szántam volna, ha ez az elején van, írásban ez mindenki számára elérhető és megtekinthető, hiszen el is juttattam képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu