GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom ebből az elég hosszú vitából, amit már második körben folytatunk, hogy elég izgalmas témáról beszélgetünk. Ez mindenképpen azt erősíti meg, hogy erre az egész élelmiszer-biztonsági kontrollra, felügyeletre mindenképpen törvényt kellett gyártanunk. Mégpedig úgy, hogy lehetőleg ne négy önálló jogszabály mentén próbáljuk ezt kezelni, mint ami korábban volt, hanem egy egységes rendszeren belül.

Itt több felvetés volt olyan értelemben, hogy az európai uniós rendeletek megjelenítése, nem megjelenítése, hivatkozások, egyéb. Ugye, az Európai Unió rendelete Magyarországon kötelező. Tehát minden uniós rendelet Magyarországon kötelező érvényű, és azt gondolom, nagyon nagy hibát követnénk el a törvény kapcsán, ha ezeket mi szó szerint beleírnánk a törvénybe, mert lehet, hogy két hét múlva törvényt kellene módosítanunk, mert változik az európai uniós rendelet. Ha meg csak hivatkozási számmal tesszük be a jogszabályba az európai uniós rendeletet, akkor ha az közben változik, akkor automatikusan - nyilván úgy, hogy nálunk nem kell a nemzeti jogszabályt módosítani - alkalmas marad a törvényünk ennek a rendeletnek a kezelésére.

Tehát ezért tiltakoznék az ellen, és nem a semmiért tiltakozik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is, hogy mondjuk, mi az európai uniós rendeletet szövegszerűen megjelenítsük magyar jogszabályban. Mert ennek elég világos megoldása van, hogy ezt nem kell, mert ha két hét múlva változik, akkor behozhatjuk újra a törvényt, és azt gondolom, ez senkinek nem lenne jó.

Elég nagy vita kerekedett itt a külföldi, nem külföldi, import és egyéb ügyek kapcsán. Egy dolgot le kell szögeznünk. Az Európai Unióból behozott áru nem importáru, és gyakorlatilag Schengen óta határunk sincs. Tehát magyarul egyetlen ellenőrzési pontunk van, és ezt nyilván csináljuk is, csinálják is a kollégák, ezek a logisztikai központok. De nem minden megy logisztikai központon keresztül. Tehát bármikor egy kereskedőnek joga van - ahogy Európa bármelyik kereskedőjének akár Magyarországról is - kivinni árut úgy, hogy ott tudomásul kell vennünk, hogy az európai országokon belül szigorú élelmiszerkontroll van.

Tehát akik azt feszegetik, hogy az Európai Unióból hozzánk nem megfelelő minőségű élelmiszer érkezik, azok azt mondják ki, hogy nem jó a német, nem jó az osztrák, nem jó a francia és nem jó, mondjuk, a dán élelmiszer-biztonsági rendszer. Ugyanis mindenkinek a sajátjáért kell felelnie, és mi nem tehetünk mást, még akkor sem, ha vannak időnként problémás ügyek, amelyek - hozzáteszem - soha nem az előállítás környezetében, hanem mindig valamilyen trükközéssel keletkeznek a lejárat körüli időben. Tehát nem kérdőjelezhetjük meg az európai uniós társhatóságaink munkáját, ahogy egyébként ők sem kérdőjelezik meg a miénket, miután a csatlakozás előtt tételesen leellenőriztek bennünket. De ugyanazt a paramétert várják el nálunk is, mint amit elvárunk tőlük.

(14.10)

Az, hogy a Magyar Élelmiszerkönyvvel mit kezdjünk, elég nagy dilemma. Azt mondják a mi termelőink, hogy versenyhátrányt okoz, ha nálunk előírjuk, hogy az a trappista sajt, amit 9 liter tejből kell előállítani, mert egyébként nem trappista sajt. Igen ám, de a polcon megjelenik egy teljesen ugyanolyan termék, amire ugyan nincs ráírva, hogy trappista sajt, csak pontosan úgy néz ki, minden paraméterében hasonlít rá, és közben kiderül, hogy van benne 5 liter tej. Nyilván semmi egészségre káros nincs benne, nyugodtan fogyasztható, de nem ugyanaz, mint a magyar trappista sajt.

Ilyenkor mit tegyünk? Engedjük-e azt, hogy leromboljuk a saját ilyen típusú sajtjaink hírnevét, és engedjük-e be az élelmiszerkönyvbe? Ugyanis ezt kérik tőlünk az előállítók, hogy ők is előállíthassanak, mondjuk, 800 forintos sajtot, és ne csak 1400 forintost, mert azt mindenki tudja, hogy ha 9 liter tej kell valamibe, annak megvan az önköltségi ára, ami alá nem tud menni, még akkor se, ha a másik előállító, nyilván nem ennek a szabálynak a mentén, olcsóbbat csinál.

De ez ugyanúgy igaz a virslire is. A Magyarországon előállított virslinek, parizernek, mindennek szigorú normája van. Nem hívják azt virslinek, azt elnevezik valamilyen reggeli akárminek, ami az áfán kívül meg a vízen kívül meg néhány élelmiszer-kiegészítőn kívül semmit nem tartalmaz, és akkor adják 200 forintért meg 180-ért szilveszterkor, amit még a kutyám sem evett meg, meg kell hogy mondjam. Hozzáteszem, ennek abszolút emberi okai vannak. Ha mégis virslit akar venni, legalább az illúziója legyen meg. Egyébként az íze hasonló, csak abban biztosan semmiféle húsadalék nincsen, ugyanis, akkor nem lehetne 700-800 forint alatt, még akkor se, ha műbeles virsliről van szó.

Most megtehetjük mi is azt, hogy az ilyen terméket is belevesszük az élelmiszerkönyvbe, de akkor hogyan mondjuk azt ezek után, hogy azért inkább a magyart válasszuk, mert az nagyjából biztos, hogy az élelmiszerkönyvnek megfelel - mert azért a fekete-előállítást, bármennyire is szeretnénk, mindenhol nem tudjuk kontrollálni, leginkább azért nem, mert a feketeügynek az a jellemzője, hogy nem nyilvánosan zajlik. Amit el tudunk csípni, azt általában azon szoktuk elcsípni, hogy a szomszéd feljelenti, mert irigyli, hogy nagyobb terepjárót vett a múlt héten az az ürge, akihez járnak oda folyamatosan húsos ládákkal, és viszik el a kolbászt.

Nincs olyan hivatal meg hatóság, amely erre képes lenne. Ezért mondjuk azt, és itt ezt a dilemmát kell valahogy feloldanunk, hogy a helyi, térségi ügyek kapcsán milyen engedményeket tegyünk, vagy mit tehetünk, mondjuk, a sokkal keményebb előírásokkal szemben, hogy ami eddig fekete volt, azt legalább a szürkébe vigyük át, vagy ha lehet, akkor fehérítsük ki. Dolgozunk ezen, csak sajnos egy hibát elkövettünk 2004-ben, hogy nem kértünk semmilyen derogációt az európai uniós rendeletek kapcsán. Tehát ma Magyarországon teljesen mindegy, hogy valaki öt darab sertést vág le egy üzemben, vagy ötezret, arra pontosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Fekete-fehér öltöző a nőnek, a férfinak, még akkor is, ha csak egy ember dolgozik benne. Én pontosan tudom, hogy ez értelmetlen szabály, ugyanis ott semmiféle fertőződésveszély attól nincsen, ha mondjuk, csak egy fekete-fehér öltöző van, mert még nincs is benne külön nemű alkalmazott, de a mostani szabály például ilyen.

Ezért kell azt megnéznünk, hogy a hungarikumok védelme kapcsán, meg a magyar hagyományok védelme kapcsán milyen olyan lehetőségünk van, amivel a németországi, ausztriai metzgereiokhoz hasonló szúrópontok, vágópontok kialakítása lehetséges. Ezen az ügyön dolgozunk. Azt gondolom, hogy ezzel ezt a kérdést megoldjuk, csak ha itt a kisujjunkat nyújtjuk, akkor rögtön az egész kezünk kell, ugyanis, ha azt mondjuk, hogy ez maximum 15 darab egy héten, erre mit mondanak a falusi turizmust nagyon pártoló, de azért már ezen a kategórián messze túlmutató kollégák: hát ez legyen legalább 50 darab egy héten.

Hölgyeim és Uraim! Két és félezer darab disznó levágása már nem falusi turizmus kategória. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!) Tehát erre hiába mondják azt, hogy ezt engedjük följebb, nem fogjuk tudni följebb engedni, mert az egy teljesen más kategória. De egyébként ehhez a törvényhez ennek az ügynek semmi köze, és pontosan azért csináltunk keretszabályt, hogy lehetőleg nagyobb mozgásterünk maradjon.

Én tudom, hogy mindig mindenki bizony bizalmatlan az éppen aktuális kormánnyal szemben, de higgyék el, hogy pontosan az uniós szabályok miatt sokkal nagyobb mozgásterünk van, ha miniszteri meg kormányrendeletekben szabályozunk különböző ügyeket, ugyanis ott figyelemmel lehetünk a helyi sajátosságokra, és sokkal könnyebb egy miniszteri rendelet európai uniós auditálása - ha egyáltalán kell, mert ezen is van vita -, mint, mondjuk, egy törvénynek, amit igen erős nagyítóval figyelgetnek. Ezért is gond az, amikor mondjuk, időnként itt a Házban is olyan hangzik el, ami biztos, hogy eljut Brüsszelig, és ezzel azért óvatosan bánjunk, mert a saját munkánkat nehezítjük meg vele. Erről röviden csak ennyit szerettem volna mondani.

Tehát én azt gondolom, hogy maga a jogszabály nagyon korrektül rendezi ezeket a kérdéseket, és a keretszabálynak meg egyértelműen ez az oka, amit mondtam, hogy nem szeretnénk túlságosan megkötni a kezünket, ugyanis ez a rendszer egy nagyon nagy, mozgásban lévő rendszer. Tehát állandóan törvényt módosítani azért, merthogy bebetonozunk dolgokat, nem kellene. Tehát pontosan azt a rugalmasságát veszíti el a történet, ami kell.

Elhangzottak laborügyek. Én maximálisan egyetértek Medgyasszay képviselőtársammal - nyilván a térségi lobbi általában erősebb -, ugyanis meggyőződésem szerint Magyarországon három-négy laboratórium tökéletesen elég lenne, ha az olyan felszerelt, mert még mindig olcsóbb az árut utaztatni, mint komplett laboratóriumokat működtetni, mondjuk, csak azért, mert eddig is volt a megyében.

Úgyhogy ezen dolgozunk, és biztosan lesz ebben ellenállás, mert nyilván térségi érdekeket sért, de nem hagyhatjuk ezt, ugyanis olyan színvonalú minőség-ellenőrzés kell most már, lásd mézbotrányok meg egyebek, amiben annyira speciális adalékokat meg egyebeket használnak, amire nem fogunk tudni minden megyében meg minden kistérségben laboratóriumot fenntartani, hanem olyan eszközökkel kell felszerelni azt a hármat-négyet, amit meg kell csinálni, ami minden ilyenre alkalmas.

Az Állatorvosi Kamarával egyébként minden évben megállapodásunk van. Az az igazság, az állatorvosi szakma is megosztott abban, hogy most mi legyen a hatósági, meg mi legyen a jogosult ügyekkel. Én időnként próbálok ezekben az ügyekben megfelelő közvetítő szerepben részt venni, de sajnos az is látszik, hogy a korábbi tízmillió sertésből most van négy. Valahol fogyott a munka, és ezzel fogyott a pénz is, azért ezt is látni kell, és sajnos ez a dolog valahogy az oktatáson keresztül nem ment még egyelőre át. Kár is lenne, mert azért azt is látjuk, hogy nem biztos, hogy ez a végső állapot. Tehát inkább az kellene, hogy több legyen az állat, ne fogyjon, mert más témákban kell igazodni.

A másik, hogy a végrehajtó szervezettel mit csinálunk. Itt most mindenki úgy kezeli ezt a dolgot, mintha még mindig háború lenne. Egy háborús helyzetben mindig más típusú végrehajtási szervezet kell. Én azt gondolom, hogy most az MGSZH alkalmas arra is, hogy békeidőben nyugodtan dolgozzon, mert minden további nélkül tud, viszont sokkal nagyobb erőket tud mozgósítani akkor, ha probléma van. Ez igaz akkor is, ha járvány van, meg igaz akkor is, ha valami élelmiszer-biztonsági problémába szaladunk bele, mondjuk, egy riasztásba például az Európai Uniótól, mert akkor urambocsá, nem fog leesni a falugazdász ujjáról se a gyűrű, aki ugyanebben a szervezetben van, ha mondjuk, neki akár egy járványos helyzetben be kell segítenie, mert ez csak parancs kérdése. Ezt a parancsot ebben a helyzetben nyilván a főállatorvos indítja el, aki egyben szakállamtitkár, de fölötte a miniszter, tehát ez nyilván egy nagyon zárt félkatonai rendszer. Nincs vita, nincs olyan, hogy ehhez nekem semmi közöm. De amikor az állatorvosnak, mondjuk, csak normál ügye van, és éppen megy ki a telepre kezelni a teheneket, akkor neki meg azt is tudomásul kell vennie, hogy ha kezébe nyomnak egy papírt, hogy ezt a kérelmet ugyan adja már le a körzeti irodában, akkor nem mondhatja azt, hogy nekem ehhez semmi közöm, mert ez egy szervezet, és egy irányítás alatt van.

Tehát ezt mi nem azért csináltuk, mert unatkoztunk, hanem azért csináltuk, mert az erőforrásokat sokkal jobban lehet koncentrálni, ha szükséges. Egyébként meg az önállósága minden egyes szervezetnek külön-külön megvan. Ez a rendszer sokkal jobban működik, mint arra számítottunk, meg kell mondjam. Hozzáteszem, abban is igaza van Demendi képviselőtársamnak, hogy minden rendszeren lehet javítani, és ezen is kell még némi pontokon - központ szerepe, egyéb ügyekben - tovább javítani.

Az, hogy most mennyire lett ez széles jogszabály, hogy bent van még a növényvédő gép is: a mi filozófiánk az, meg az enyém az - én valahol mindig a két rendszer között álltam, mert gépész végzettségem van, tehát se a növénytermesztők nem tudtak megfertőzni, se a növényvédősök, se az állatorvosok, senki, mert nekem mindenkit ki kellett szolgálni, lehet, hogy pont ezért van ilyen gondolkodásom -, én azt mondom, hogy igenis, a növényvédőgép-vizsgálat is szerves része egy élelmiszer-biztonsági rendszernek, ugyanis nagyon komoly problémákat tud okozni.

Azt, hogy most a vadászok kellenek-e ide vagy az erdészek a vadak miatt, nem tudom, mert akkor már a vadak fülszámát is meg kellene oldani, ami azért elég problémás lehet. De legalább azzal foglalkozzunk, ami kezünkben van, meg érdemben kezelhető, ugyanis ez az elv Európában is mintaértékű. Ezt nekünk többször elmondták az Európai Unióban, hogy ha ezt a rendszert így működtetni tudjuk, hogy tényleg nyomon követhető a vetőmagtól kezdve a növényvédő szeren keresztül, hogy mit eszik az az állat, utána az állaton keresztül végig a feldolgozóüzem és majd a kereskedelem, sőt a vendéglátásig is, legalább a beszerzésig... - mert onnantól kezdve az meg már egészségügyi téma, hogy mondjuk, a kiskönyve megvan-e a szakácsnak, vagy nem. Ezzel mi nem is akarunk foglalkozni, meg eddig sem akartunk. És nyilván nagyon keményen megmarad a fogyasztóvédelem szerepe is ebben a dologban, mert a gazdasági károkozás viszont egyértelműen a fogyasztóvédelem ügye, hogy megvan-e az a mennyiség, nincs meg az a mennyiség, de nem biztos, hogy mondjuk, a fogyasztóvédelemnek önálló laboratóriumot kell működtetnie, amikor ennek megvan az önálló felelőse.

Ezeket a dolgokat próbálja ez a törvény elrendezni, és azt gondolom, ez működni is fog.

(14.20)

Azt én nem mondom, hogy tökéletes törvényt alkottunk, biztos, hogy lesznek értelmes módosító javaslatok. Ezeken a kis közösségi, falusi turizmust kiszolgáló ügyeken mi is szeretnénk változtatni, mert vannak azért olyan jogszabályi korlátok, amelyek nem jók. De most, szeretném hangsúlyozni, hogy hivatalos helyen levágatott állattal - otthon megfelelően, a hatóság által ellenőrizve - a mai napon is kiszolgálhatja. Nem kell HACCP, mondjuk, egy falusi panzióban, csak egy tiszta, rendes feldolgozási körülmény, kicsempézve, megvannak a szabályai. Mások a szabályai, ha valaki csak feldolgozást csinál, és csak egyféle terméket, meg mások akkor, ha a vágástól az egész folyamatot, mert ott már nyilván nem fertőződhet át feketén fehéren egyik a másikkal. Igaz, hogy most volt egy szabály, amit két hete változtattunk, hogy maximum tizenöt főig. Ezt én se értettem, mert egy buszban meg általában ötvenen ülnek, és nem lehet azt mondani a maradék harmincötnek, hogy bocsi, ha először ez a tizenöt evett, majd utána te is fogsz. Ez egy értelmetlen szabály, ezen nyilván változtattunk is.

Tehát nincsen korlátozva most sem, csak azt ezután sem fogjuk megengedni, és olyan példát senki nem tud nekem mondani, hogy Ausztriában saját háznál vágott disznót megetetnek a vendéggel, mert ilyen nincsen, egyébként náluk ez nem is hagyomány, hanem elviszik a településnek a szúrópontjára, amiről most az előbb beszéltem, és ott állatorvos felügyelete mellett levágják. Akkor tudják, hogy az az állat honnan származott, nem feketén, nem evett állati mellékterméket, egyebet, és utána otthon szépen megtöltik belőle a kolbászt, aztán adják a falusi turizmusban a vendégeknek annyiért, mint ha itt a Hiltonban vacsoráznánk körülbelül; voltam ilyen helyen, azért tudom. Azt hiszem, ezt nálunk is meg lehet csinálni, ezt még a mostani európai uniós keretek között is meg lehet csinálni minden további nélkül.

Azt kérem a képviselőtársaimtól - mert a jövő héten folytatódik ennek a törvénynek az általános vitája, ami valószínűleg annyi lesz, hogy a módosító javaslatok miatt hagytuk ezt, pontosan azért, mert ez egy olyan jogszabály, amit nem szeretnénk se elkapkodva, se belterjes módon rendezni -, hogy ami ötletük van, mindenre fogadókészek vagyunk, de egyet nem tehetünk meg: nem fogunk emiatt kilépni az Európai Unióból, ha nem tetszik az, hogy onnan szabadon áramlik az áru; a mi árunk is szabadon áramolhat. Remélem, hogy ezt majd mindenki tudomásul tudja venni. Ezt kérem a képviselőtársaktól, legyenek aktívak a módosító javaslatokban, mert hátha olyan is eszükbe jutott, ami nekünk nem, pedig igaz, hogy majdnem két éve dolgozunk ezen a jogszabályon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu