DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: (Hangosítás nélkül:) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem be a kártyámat. (Behelyezi kártyáját a kártyaolvasóba.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid próbálok lenni. Mindenekelőtt némi zavarral és az önök iránti tisztelettel mondanék köszönetet a megjegyzésekért, támogatásért, azokért az esetleges véleményeltérésekért, hiszen az nagyon fontos volt számomra, hogy két dolgot megerősítsenek, és nemcsak nekem, hanem barátaimnak, kollégáimnak is, akikkel itt vagyunk.

Az egyik az, hogy mi annyit mindenféleképpen megpróbálunk megtenni, hogy önök mindig tényekhez jussanak. Az, hogy ebből milyen következtetést vonunk le, találkozik-e minden képviselőnek a következtetésével vagy akár a kormányéval, az egy más dolog.

(12.30)

A másik, amit szeretnék mondani - amiért én külön köszönetet mondok mindazoknak, akik erre utaltak -, hogy mi a magunk részéről nem a szervezetet tartjuk lényegesnek, és a beszámolónk is azt jelzi, hogy normál körülmények között nem az a lényeg, hogy az Állami Számvevőszék milyen szervezeti fölállásban dolgozik, hogy számol be erről, milyen dolgai vannak, hanem a szervezet valahol meghúzódik a munka mögött. A produktum a lényeg; nem az az érdekes, hogy ki kovácsol kerítést, hanem az, hogy milyen a kerítés. Ha ezt valaki jól csinálja, saját magát is örömmel tölti el, ha meg azt mondják, hogy szép a kerítés, az úgyis neki szól.

Ezt azért merem mondani, és talán azért időztem el ennél, mert amikor ezek a közpénzügyi tézisek elkészültek - amiből nagyon sok gondolat hasznosult a kormányzati tervekben, országgyűlési viselkedésben, hozzáállásban is lehet szabályozni -, úgy gondoljuk, valahogy egy kicsit a munka elmozdult abba az irányba, ami a szervezeti-intézményi garanciákról szól. Nem a szervezeti-intézményi garanciák az elsődlegesek - ezek fontosak -, hanem az, hogy milyen időben készül el a költségvetési irányelv, publikus-e, van-e arra idő, az utolsó pillanatban, durván, személyi ráhatások alapján vagy politikai alku alapján belenyúlnak-e. Mert teljesen más az a két hét az Állami Számvevőszéknek, ha a Pénzügyminisztériummal nyugodtan tavasztól együtt dolgozik, és tudja, hogy nagyjából egy szervesen fejlődő munka része lesz, vagy ha az utolsó pillanatban bediktálják a minisztériumok vezetőinek a sarokszámokat, és a miniszternek az a választása, hogy vagy föláll, vagy tudomásul veszi a diktandót. Akkor valóban rendkívül rövid a határidő, és nem is lehet lényegileg érdemben állást foglalni.

Én úgy gondolom, hogy ezekben a költségvetés-tervezési kérdésekben nem az a lényeg, hogy legyen hivatal, tanács, ÁSZ vagy akár főtanácsadó, hanem hogy a túlköltekezések elleni biztosítékok, jogi garanciák beépüljenek a költségvetési folyamatba, és szeretném mondani, hogy jó néhány garancia be is épült. Tehát nem ugyanott tartunk, mint 2006-ban. Gondoljanak a túlköltekezésnél az adósságszabályra, gondoljanak az Áht. módosításaira, amit megszavaztak, tehát ebben van változás. De alapvetően mégiscsak arról van szó, hogy mindez nem működhet a realitások tisztelete, az önmérséklet, a tervkészítési határidők betartása nélkül.

Ha ebben képesek vagyunk együtt dolgozni az Állami Számvevőszéknél, akkor ezek a létszámkérdések máshogy jelentkeznek. Még akkor is, ha jelentős létszámfejlesztésre kerül sor, nem juthatunk vissza a "ha egy méter árkot egy kubikus egy óra alatt ás ki, akkor ugyanezt az árkot ezer kubikus hány másodperc alatt ássa ki?" című összehasonlításhoz. Tehát megvannak a szükségszerű technológiai idők, és tulajdonképpen mi az idei véleményezési munkánkban ezeket a technológiai időket próbáljuk meg együtt a Pénzügyminisztériummal tartani, kialakítani. Hozzá kell tenni - és ezt mindig tisztességgel elmondjuk -, nem a Pénzügyminisztériumon múlnak. Ezek sokszor olyan viszonyokra vezethetők vissza, amiknek az írásba foglalhatósága meglehetősen korlátozott.

A másik gondolat az, hogy a magyar költségvetési rendszer az egyetlen költségvetést érintő szabályozás Magyarországon, ahol lényegileg sem polgári jogi, sem büntetőjogi következménye nincs a félrekalapálásnak - maradván ennél a hasonlatnál -, tekintettel arra, hogy ha a költségvetési zárszámadásban az Országgyűlés elfogadja a beszámolót, akkor felmentvényt ad az előző évi gazdálkodás alól, ha elfogadja a költségvetést, akkor lényegileg egy önkéntes jogkövetés indul be, nincs jogi szankciója ezeknek az ügyeknek.

Egyetértés volt abban, hogy próbáljuk megtalálni a módját, hogy a jelentős, költségvetést érintő hibák esetén is, akárcsak a gazdasági életben, legyenek polgárjogi szankciói vagy akár büntetőjogi szankciói is annak, ami ezekben az esetekben történt. Ennek tulajdonképpen nincsenek helyes módszerei, de nagyon csendesen megjegyzem, kicsit példát ad az Európai Unió költségvetési joga, ahol, ha az előző évben jelentősen túllépik a költségvetési keretet, akkor nem hiányként elszámolják, hanem a következő évben kevesebbet költhetnek, vagy ha többletet érnek el, az pluszforrást jelent. Tehát én nem olyan szankciókra gondolok ebben a tekintetben, ami lehetetlenítené vagy gúzsba kötné a gazdálkodást, hanem ami ennek a fegyelmét elősegítené.

Mindezeket csendesen azért tettem hozzá, mert - lehet, hogy ezzel nem vagyok népszerű - nekem mély meggyőződésem az, hogy semmiféle szakmai szervezet, hivatal, főtanácsadó, Állami Számvevőszék nem vonhatja el a kormány és az Országgyűlés politikai alkotmányos jogait, nem korlátozhatja azokat. Nem menthetők meg önök, ne haragudjanak, önmaguktól, hiszen a felelősség sincs telepítve. Ebben az esetben, ha az Állami Számvevőszéknek vagy egy főtanácsadónak vétójoga volna, akkor ehhez felelősség is tartozna, hiszen ez félrekalapálhat. Nem tudhat mindent, nem orákulum, éppen a Gegesy képviselő úr által követett gondolatmenetnek megfelelően. Az Országgyűlés bölcsességére van ez bízva, és a kompetenciagyakorlat alapján mi maximálisan abban leszünk az önök segítségére, hogy minél több tényt árnyalatban, részletekben gazdagabban, összefoglaló folyamatokban megpróbáljunk odaadni. Abban, hogy létszámot és pénzt tudunk megtakarítani, jelentős szerepe van a szervezet belső stabilitásának, hiszen nem kell újra és újra emberek kiképzésére költeni a pénzt, hanem normális életpályák alakulnak ki, és az adott keretek között megpróbálunk továbbmozdulni.

Goromba, kiszámítható létszámigénye azoknak a feladatoknak van, amelyek hatósági jellegű tevékenységeket csoportosítanak hozzánk. Ilyen például adott esetben az állami vezetők vagyonnyilatkozatának a kontrollja, de ebben is valószínűsíthetően ki tud alakulni egy konszenzus, hogy meg tudjuk oldani. Ez kiszámítható, hogy ennek milyen következménye van. Vagy ilyen volt, ami számomra kellemes meglepetés, hogy jól működik - köszönve Csapodi úrnak és munkatársainak, Bihari úrnak, Lóránt úrnak a másik két területen is -, a jelölési rendszere is a felügyelőbizottsági elnököknek. De ehhez is hozzátartozik egy nyilvántartási rendszer s a többi, nem akarom az önök idejét ezzel húzni. Tehát amikor magunk döntünk arról, hogy hova helyezzük a hangsúlyt, akkor tudunk jobban ebben átgondolni, amikor strikt módon egy új feladatot kapunk, akkor tulajdonképpen mindig a többi feladattól kellene elvonni a forrást, ha nem új erőt köt le.

Én megmondom őszintén, hogy nagyon nagy örömmel jöttem, és köszönöm az önök figyelmét. Ezekben a beszámolókban nagyon sok egyforma elem van, és higgyék el, hogy nagyon sok változás is van, hiszen alapvetően ezek a beszámolók arról szólnak - és ez nem a mi lustaságunk -, hogy a makrogazdasági problémák, döntési hibák okozzák a problémák döntő részét. A másik oldalon szeretném azt mondani, hogy önkormányzati területen, más területeken, ahol a gazdálkodás fegyelmében egy pici stabilitás megjelenik, néhány éven belül kedvező tapasztalatokat tudunk hozni.

Nagyon szépen köszönöm az önök türelmét, figyelmét, azt is, hogy most meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(12.40)

Forrás: parlament.hu