DR. KÁLLAI ERNŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm mindenkinek, aki elismerését fejezte ki munkám és kollégáim munkája iránt. Néhány apró észrevétel és reagálás az elhangzottakkal kapcsolatban.

Nagyon örülök és fontosnak tartom, hogy felvetették a parlamenti képviselet kérdését, mert már nem volt hiába, úgy gondolom; ha már itt is, ha csak felületesen is, de szóba került újra, az talán elindít egy olyan folyamatot, hogy a későbbiek során érdemben lehet tárgyalni erről a kérdésről.

Valóban felvetődött mindaz a kérdés, amit Salamon képviselő úr is felvetett. Ezeket a lehetőségeket nemcsak az Alkotmánybíróság, hanem mi is kilőttük a koncepcióból, természetszerűleg ezek már nem lehetségesek, ezt mi is tudjuk. Én nagyon örültem személy szerint annak, amikor tavaly elindult a közjogi munkacsoport munkája, azért is vettem részt benne személyesen, később aztán főosztályvezetőm képviselt engem. Nagyon rövid idő alatt a közjogi munkacsoport gyakorlatilag ugyanarra a koncepcióra jutott, amire mi is. Ez nem véletlen, mert az Alkotmánybíróság Magyarországon annyira szűkre szabta ezt az ösvényt, hogy nem nagyon lehet mást elképzelni ebben a kérdésben.

Az a probléma, és ezért hoztam csak most ide ezt a kérdést is, hogy a közjogi munkacsoport tevékenysége egy kicsit leült az utóbbi időben. Ezt onnan tudom, hogy én is képviseltetem magam ebben kollégám révén. Gyakorlatilag fél éve nem határozatképes, és a legutóbbi ülésen azt kérték, hogy addig nem tárgyalnának erről az ügyről, amíg a kormány nem foglal állást. Tehát ezért szeretném kérni ismételten azt, hogy legyen valamilyen szándéknyilatkozat, hogy érdemes-e ezzel a kérdéssel foglalkozni, vagy nem érdemes. Nagyon jó lenne, ha elmozdulna ez a dolog. Létezik egy koncepció, ami ennél sokkal részletesebb - benne van a beszámolómban, nem az, amit én itt elmondtam -; természetesen, ahogy mondtam, lehet azt mondani, hogy nem vagy igen, vagy nem jó vagy legyen más, csak valamit kellene mondani ebben a kérdésben. Mi is végiggondoltuk mindezeket a lehetőségeket, a kétkamarás parlamentet. Erről az esetről majd akkor tárgyalunk, ha realitássá válik, jelenleg a mostani rendszerben képzeltük el, és próbáltuk meghatározni azokat a főbb irányvonalakat, amelyek lehetővé tennék ezt a dolgot.

Ugyanúgy, amit Gusztos képviselő úr is felvetett, hogy hogyan lehetséges a képviselet, egyáltalán valamilyen többséget adni, hogy a kisebbségi közösség is bejusson a parlamentbe, itt van rögtön az alkotmány 70/A. § (3) bekezdése, amely lehetővé teszi azt és nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy olyan kedvezményes mandátumot hozzunk létre Magyarországon, amelyhez valóban a politikai szándék és a politikai akarat szükséges.

(17.40)

A környező országokban - más jogi környezetben természetesen - viszonylag könnyedén megoldották ezt a problémát. Annyira nagyon nem bonyolult itt sem, bár tényleg nehéz. Mi pontosan ezt, amit Salamon képviselő úr is mondott, ezt a nem lehetetlen változatot próbáltuk kidolgozni. Azt gondolom, hogy kellene róla tárgyalni, tehát nagyon örülnék és nagyon elégedett lennék, ha újra létrejönne egy ötpárti egyeztetés ebben a kérdésben, mert akkor lehetne azokat a részletkérdéseket kifejteni, csak tudni kellene, hogy van-e egyáltalán akarat hozzá, hogy erről beszéljünk.

Nagyon sok ügy, ami itt elhangzott, a munkahelyteremtéssel kapcsolatos, a munka világával kapcsolatos, diszkriminációval kapcsolatos kérdések, több képviselő is felvetette ezt az ügyet, amivel pedig úgy állok, mint az egyszerű ember, akinek mindig ugyanaz jut valamiről eszébe: a hatáskör. Akár a médiáról beszélünk, azért nincs munkaügyi fejezet például a beszámolóban olyan mélységben, mert a munkaügyi diszkriminációs ügyek 98 százaléka a privát szférában történik; nincs rá hatáskör. Több bizottsági meghallgatás során is szembesültek a képviselők azzal, felvetették azt, hogy miért nem vizsgálom a különböző médiákban megjelenő negatív hatásokat, és konkrétan mondtak műsorcímeket is, hogy azt bizony meg kellene vizsgálni a kisebbségi ombudsmannak. El is árulom, hogy ott áll az akta az asztalomon, ami nincs hivatalosan megnyitva, mert nincs rá hatásköröm. Azért keresem most a kapcsolatot az ORTT-vel meg mindenki mással, hogy valamilyen utat, kerülő utat, jobb híján valamilyen kerülő utat találjunk ebben a kérdésben.

Ugyanígy reagálnék arra is a hatáskör kapcsán, amit Avarkeszi államtitkár úr mondott. Magyarországon az Alkotmánybíróság valóban értelmezte az ombudsmani hatáskört, megállapította, hogy mi az, ami van, de egyáltalán nem mondta ki, hogy nem lehetne más is. Ráadásul a magyarországi ombudsmani eszme soha nem volt egységes, tehát valamiféle hatáskörbővítés nem járna semmilyen egységes rendszernek a felrúgásával, mert soha nem volt és most sem az, már a kezdetektől fogva sem, tehát mi nem követjük abszolút mértékben azt a tiszta skandináv modellt, ami az ombudsmani modell esetében létezik, mondjuk, a világ többi részén. Nálunk több különböző hatáskörrel rendelkeznek már most is a különböző országgyűlési biztosok: az adatvédelmi biztos a kezdetektől fogva rendelkezik a privát szférára való kitekintés jogával, sőt, hatósági jogkörökkel rendelkezik az adatvédelmi biztos; a jövő nemzedék országgyűlési biztosa is kapott olyan jogosítványokat, ami sokkal szélesebben tudja megvizsgálni ezeket a kérdéseket.

Tehát szó sincs arról, hogy felrúgnánk valamiféle egységes rendszert, ha ezen elgondolkodunk, és azt gondolom, hogy mégiscsak kellene valamilyen lépést ebben az ügyben tenni, mert jogosan kérik számon rajtam a képviselő hölgyek és urak, hogy miért nem vizsgálom ezt és azt, de nem tudom, tehát nem tudom egyszerűen megvizsgálni, bármennyire szeretném. Higgyék el, hogy bennem megvan az indulat, de nem tudom ezt megtenni, mert nincs meg hozzá a megfelelő hatáskör.

Még fontos, hogy említést tegyek László Tamás képviselő úr kisebbségi véleményéről. Több olyan dolog van, amivel egyetértek, felvetődött több bizottsági meghallgatáson is, hiányolta a társadalmi háttér bemutatását az anyagban. Ezzel bennem nyitott kapukat dönget, mert a kutatói múltam predesztinál arra, hogy egy nagyobb objektív társadalomképet tegyünk hozzá a jövőben, mondjuk, egy ilyen típusú jelentéshez, tehát ez egy fontos és jó ötlet, köszönöm. Viszont ő hiányolta azt, hogy a kormányzati kritika nincs benne a jelentésemben. Azt tudom mondani, hogy mind Farkas Flórián képviselő úr, mind Szászfalvi László képviselő úr idézték a jelentésemből mindazokat a dolgokat, amik szakmai kritikák az éppen hatalmon lévő kormánnyal szemben. Megígérhetem azt is, hogy ha nem ez a kormány lesz hatalmon, ugyanilyen szakmai kritikát természetszerűleg ki fogok fejteni azzal a kormánnyal kapcsolatban is, ugyanis ez az ombudsman feladata.

Egy dolgot nem tudok megígérni: azt, hogy politikai kritikát fejtsek ki ebben a kérdésben, két okból sem. Egyrészt azért, mert az ombudsmannak a státusa alapján nem illik politizálni, de ez lenne a kevesebb baj, másrészt nem értek hozzá. Ahogy szoktam mondani, a politika az önök feladata, az önök szakterülete, én csak egyszerű szürke szakember vagyok, tehát nem is kívánok én a politika mezsgyéjére tévedni, szakmai észrevételeket, szakmai véleményeket fogalmazok meg. Itt mindenkinek van lehetősége kifejteni azokat a politikai észrevételeket, amelyek szükségesek ebben a kérdésben.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy nagyon sok mindenről lehetne még beszélni, és én szívesen beszélnék is - de nem akarom húzni az időt -, akár a szegregáció kérdéséről, ami rendkívül fontos dolog, vagy hogy a kisebbségi érdekeket védem vagy a többségi érdeket. Itt is szívesen elmondanám, hogy természetesen a kisebbségeknek is ugyanaz az érdeke, mint a többségnek az érdeke, és a kisebbségi közösségek tagjaira is ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak Magyarországon, mint minden más magyar állampolgárra, és ha valaki ezen jogszabályokban lefektetett kötelességét nem teljesíti, akkor ugyanolyan jogszabályok alapján lehet felelősségre vonni, függetlenül attól, hogy milyen származású valaki, tehát azért nem érzem ezt feltétlenül relevánsnak.

Tisztában vagyok azzal - figyelem a nemzetközi trendeket is -, hogy a világ abba az irányba halad, hogy a szociális ellátórendszer nagy valószínűséggel át fog alakulni az elkövetkező években. Európában ennek megvannak a jelei, és úgy tűnik, hogy Magyarországon is elindultak ezek a gondolkodások erről a kérdésről. Azt gondolom, hogy addig, amíg ez a hatályos jogrendszer van életben, ez alapján kell kritizálni vagy értékelni azokat a lehetőségeket, amelyek megvalósulnak ezen a területen. Ugyanúgy gondolkodom például a közmunka kérdéséről, mint Szászfalvi képviselő úr, azt gondolom, hogy egy csomó pénzt belefektettünk már a rendszerváltozás óta gyakorlatilag, és kevéssé lehet érezni igazából a hatását. Ráadásul ez jelen állapotában nem tűnik - ez valóban csak egy átmeneti helyzetre nyújthat lehetőséget - egyfajta távlati életcélnak vagy megoldásnak, mondjuk, egy nehéz helyzetben lévő ember esetében.

Ugyanúgy a szegregáció nemcsak a kisebbségi közösségeknek rossz, ez az egész társadalomnak rossz, ugyanis a szegregáció, az elkülönítés alapvetően hatalmi kérdés, annak a hatalmi kérdésnek a megfogalmazása, hogy mi azt mondjuk, hogy mi úgy érezzük, hogy megtehetjük azt, hogy valakit kirekesztünk csak azért, mert nem tetszik a származása vagy a bőrszíne, vagy bármi más. Ne felejtsék el, hogy bárkit bármikor szegregálhatnak valami miatt, csak legyen olyan érdek, egy erős érdek vagy egy erős hatalom, amelyik azt mondja, hogy nekem nem tetszenek a szemüvegesek vagy a kékszeműek, és abban a pillanatban el lehet bárkit különíteni. Ezért nem szabad ezt megengedni - legyen szó romákról vagy bárki másról ebben az esetben -, mert bármelyik pillanatban kerülhet bármelyikünk a kisebbségi lét helyzetébe.

Úgyhogy azt gondolom - összefoglalva az egész kérdést -, számomra ez az első év rendkívül sok tanulsággal szolgált, rendkívül köszönöm azt az együttműködést, azt a segítséget és azt a támogatást, amit minden parlamenti párttól megkaptam az elmúlt közel egy évben. Nem tudok mást ígérni most sem, mint amit megválasztásom idején ígértem, hogy folyamatosan fogom önöket zaklatni a mindenféle ötleteimmel, amelyek vagy tetszenek majd, vagy nem, de ez a dolgom, és ez nem személyes indulat vagy személyes sértés, hanem próbálom a lehető legtisztességesebben és a lehető legmagasabb szakmai szinten teljesíteni azt a feladatot, amit volt szerencsém elnyerni.

Köszönöm szépen a figyelmüket és a támogatásukat. (Taps.)

Forrás: parlament.hu