KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr által feltett kérdésekre a múlt heti interpellációra adott válaszomban is kitértem már. Tekintettel arra, hogy azokat képviselő úr mégis ismételten feltette, engedje meg, hogy röviden bemutassam a miniszter által elrendelhető vizsgálatok jogi hátterét.

Az önök által hivatkozott titkos információgyűjtésre a hatályos jogszabályok szerint, az 1994. évi XXXIV. törvény szerint a Rendőrség, az 1995. évi CXXV. törvény szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok, a Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény szerint a Vám- és Pénzügyőrség, illetve az 1972. évi V. törvény szerint az ügyészség jogosult. Bárki más végez ilyen tevékenységet, az megsérti a törvényeket. Annak megállapítására, hogy valaki elkövetett-e jogsértést, számos jogág tartalmaz szabályokat, így szólhatunk a polgári, a szabálysértési jogi, a közigazgatási jogi, a munkajogi, büntetőjogi felelősségről. E felelősségek megállapítására, az ahhoz szükséges vizsgálatok lefolytatására a törvények különböző szerveket jogosítanak fel. Mindez a hatalommegosztás alapvető alkotmányos rendjéből is következik.

A miniszter jogi lehetőségeit Keller államtitkár úr politikai államtitkári megbízatása idején az államtitkárok felelősségéről, a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény szabályozta. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ennek megfelelően e felelősségi körben folytathat - hatáskörének túllépése nélkül - vizsgálatot.

A központi igazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi törvény 28. § (2) bekezdése szerint a miniszter a kormány általános politikájának keretei között vezeti a minisztériumot. Az államigazgatási szerv vezetésének ugyanakkor vitán felüli része - a vezetésnek - a hivatkozott törvény 2. § (1) bekezdés c) pontjának az irányítási jogkör részeként meghatározott, az államigazgatási szerv tevékenységére vonatkozó ellenőrzés. Az ellenőrzési hatáskörhöz azonban irányadó az alkotmány, a személyes adatok védelméhez való jogot elismerő 59. §-a, valamint ennek alkotmánybírósági értelmezése. Ez azért fontos, mert ebből következik, hogy a miniszter ellenőrzési hatáskörének gyakorlása során olyan személyes adatokat ismerhet meg, amelyek kezelése egyébként hatáskörében van. Tehát csak azokra az adatokra vonatkozik ez a lehetősége, az ellenőrzés lehetősége, amelyekre vonatkozóan hatáskörrel rendelkezik.

A miniszter ellenőrzési jogköréhez nem kapcsolódik külön vizsgálati eszköz, tehát nincsen alkotmányos lehetőség arra, hogy az ellenőrzés során állományba nem tartozó személyeket tanúként hallgasson meg, vagy a minisztérium irattári anyagában nem szereplő iratokat szerezzen be.

Tisztelt Ház! A Miniszterelnöki Hivatal ellenőrzési főosztálya minden olyan eszközt, így a hivatal irattárának és könyvelésének áttekintését felhasználta a felmerült vádak tisztázására, amelyre a törvény szerint lehetősége volt. Ha képviselő úrban a gyanú ezt követően is megmaradt, akkor a köztársaság azon alkotmányos intézményeihez fordulhat, amelyeket a törvény feljogosít olyan vizsgálati eszközök alkalmazására is, amelyek - mint arra az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező 42/2005. számú határozata is rámutatott - nem tartoznak, mert egy jogállamban nem tartozhatnak miniszter hatáskörébe.

Utolsó kérdésére válaszolva pedig azt tudom csak megismételni, hogy a MeH ellenőrzési főosztályának a rendelkezésére álló valamennyi jogszerű eszközt felhasználó vizsgálata semmilyen olyan körülményt nem tárt fel, amely az ön által felvetett ügyben Keller államtitkár úr jogszerűtlen eljárására utalna.

Kérem, amennyiben okfejtésem elfogadható, válaszomat elfogadni szíveskedjen. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu