DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitában elhangzottak olyan eszközök a plafontörvény vagy a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvény által kínált lehetőségeken túl, amelyek valóban más szempontú korlátokat hoznának be a rendszerbe. Ilyen a reáladósság-tartási követelmény, ilyen lehet a konvergenciaprogramban foglalt vagy azt alulmúló deficitet megtartó szándék, és ilyen lehet az is, hogy valamiféle kormánytól független hivatal, költségvetési hivatal felügyelje ezt a tervezést, illetve annak a végrehajtását.

Ahogyan korábban is elmondtuk, mi minden ilyen törvényjavaslatnak hívei volnánk, és függetlenül attól, hogy feles vagy kétharmados módon lehet ezeket elfogadni, ha segítenek ahhoz, hogy Magyarország gazdasági bajait orvosoljuk, növeljük a bizalmat, és csökkentsük a kockázatokat, akkor annak a tárgyalásában és elfogadásában természetesen partnerek leszünk.

De nagyon fontos megjegyeznem, hogy ezek a lépések nem helyettesítik, hanem kiegészítik a költségvetésiplafon-törvény szándékát, és ebből kiindulva azt kell mondanom, hogy nem lehet egyik sem érv és ürügy arra, hogy a költségvetési plafonról szóló törvény tárgyalásának idejét elnyújtsuk, vagy pedig ne fogadjuk el ezeket. Nem eshet ez a törvény áldozatául annak, ha nem tudunk megállapodni egy olyan új intézményben kétharmados arányban, mint a költségvetési hivatal, noha indokolt lenne, hogy ebben is egyetértésre találjanak a különféle parlamenti oldalak.

Szabó képviselő úr elmondta, hogy a törvényünk döntően a kormányt korlátozná. Többféle költségvetésiplafon-törvényt látunk a nemzetközi gyakorlatban, vannak olyanok, amelyek a végrehajtó hatalmat korlátozzák, és vannak olyanok, amelyek a parlamenti többséget korlátozzák. A mai helyzetben, azt gondolom, hogy adekvát politikai szándék az SZDSZ és az ellenzék többi pártja részéről, hogy igyekezzen egy olyan költségkontrollt beépíteni a rendszerbe, amely egy kisebbségben kormányzó szocialista kormányt igyekszik korlátozni.

(20.00)

Nemcsak azért, mert haladunk a ciklus második fele felé, és ilyenkor a költekezési hajlam - hogyha visszanézünk, 1990-től minden kormányzati ciklusban így van - törvényszerűen nő a választásokhoz közeledve, de azért is, mert ez a válság most van itt, ez a válság elkerülhetetlenül jön velünk szembe. A miniszterelnök úr azt a képet szokta alkalmazni, hogy ez olyan, mint egy nagy árvíz, aminek egy újabb hulláma jön felénk. Ebben az esetben pedig fontolgathatjuk azt, hogyan lehetne egy nagyobb többséggel vagy más irányból közelítő szabályrendszert összerakni, és tegyünk is rá kísérletet, de tisztelettel kérem önöket, tisztelt államtitkár úr, tisztelt szocialista képviselők, hogy ennek ürügyén ne akadályozzuk ennek az instrumentumnak, ennek a nagyon fontos biztonsági eszköznek az elfogadását.

Többen utaltak arra, Varga Mihály képviselő úr is, hogy szükség van pontosításokra, mert pontosan meg kell jelölni, hogy a költségvetés mely alrendszereit érintse ez a fajta kiadási korlát, ahogyan azt is, hogy az általunk javasolthoz képest milyen egyéb lehetőségek vannak a költségvetés kiadási oldalának évenkénti emelésére. Ezekre a pontosításokra, módosításokra nyitottak vagyunk. Ha a Fidesznek volna egy jobb, egy használhatóbb, a gazdaságpolitikai kihívásokra adekvátabb választ adó képlete, akkor ennek befogadására ugyanúgy nyitottak vagyunk, minthogyha a szocialisták ki szeretnék egészíteni olyan szabályokkal, amelyek többletbiztonságot adnak.

Hivatkozott Szabó képviselő úr arra, hogy van egy társadalmi megállapodáscsomag, amelyet lényegében fel kellene mondani akkor, hogyha nagyon komoly kiadási visszafogást léptetünk életbe. Szeretném felhívni annak a veszélyére a figyelmet, hogyha Magyarországon leállnak a beruházások, hogyha a környező országokat érintő hatásoknál is nagyobb mértékben csökken az exportunk, akkor munkahelyek ezrei, tízezrei kerülhetnek veszélybe, ahol a probléma nem az lesz, hogy mekkora reálbér-növekedéssel számolhatnak, vagy milyen mértékű indexálási lehetőségek vannak a különféle szociális vagy nyugdíjellátások esetében, hanem ezeknek az embereknek nem lesz munkahelyük, ezeket az embereket kényszerszabadságra küldik, és adott esetben elbocsátják. A probléma annál nagyobb, mint hogy azt mérlegeljük, vajon tiszteletben kell-e tartani minden egyes társadalmi megállapodást. Be kell látni, hogy egy ilyen helyzetben nem lehet ragaszkodnunk minden egyes társadalmi megállapodáshoz. Én egyébként az elmúlt néhány nap miniszterelnöki, pénzügyminisztériumi, kormánypárti, szocialista párti nyilatkozataiból úgy láttam, hogy néhány ilyen politikai "szent tehén" minthogyha nem lenne már annyira érinthetetlen, mint amennyire korábban annak tűnt.

Szeretném összefoglalva megköszönni államtitkár úrnak, ellenzéki és kormánypárti képviselőknek a javaslatunk jobbítására irányuló szándékait, és szeretném ismételten jelezni a nyitottságunkat arra, hogy jobbító, pontosító módosító indítványokat befogadunk.

Egyben arra szeretném kérni a kormány képviselőjét, államtitkár urat, érezve azt a fajta bizonytalanságot, hogy szükség is lenne rá, de máshogyan is szeretnék, próbálják meg elérni a kormányon belül, hogy a gazdaságpolitikai felelősség, a biztonságra törekvés és a józanság hassa át itt a kormányzati és politikai döntéseket. Ha így lesz, akkor bízom benne, hogy az általunk javasolt keretben az önök által szükségesnek vélt módosítással el tudjuk fogadni a következő két hétben, illetve két hét múltán ezt a szabályt, ami alapján azután a költségvetés különféle számai, illetve reményeink szerint azért a parlament asztalára csak visszatérő adómódosítások fő számai tervezhetők.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu