DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A múlt héten a miniszter úr meghallgatásakor elhangzott, hogy szívesen látnánk gyakrabban a Házban. Nekem semmi kifogásom nincs az államtitkár úr jelenléte ellen, ha idefigyel, akkor meg is fogja hallani, sőt megszoktuk a stílusát, jó, következetes harcot szoktunk folytatni egymással a közös ügyünkért, a mezőgazdaságért.

Köszönöm a házbizottságnak, és örülök annak, hogy ma főidőben, a tévé nyilvánossága előtt került sor az agrártémára, nem azért, mintha mi exhibicionisták lennénk, és elvárnánk, hogy ott legyünk a képernyőn, hanem azért, hogy talán ez a mai tárgyalás is meggyőzi a közvéleményt, vagy hozzájárul a közvélemény meggyőzéséhez, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszer-gazdaság nemcsak azok ügye, akik ott és abból élnek, hanem mindannyiunk ügye, az egész magyar társadalomé, a csecsemőtől az aggastyánig. Miért? Nagyon egyszerű: mert mindannyian élelmiszert fogyasztunk. Tehát az élelmiszert előállító ágazat az egész magyar társadalom ügye, és itt kezdődik a fontossága.

Nagyon örülök annak, hogy az államtitkár úr is megemlítette az agrárbiznisz fogalmát. Úgy emlékszem, valamikor tíz-egynéhány éve Csikay Miklóstól, az Agrárkamara elnökétől hallottam egyszer ezt a fogalmat, ami tehát azt jelenti, hogy az agrárbizniszbe nemcsak a szorosan vett mezőgazdálkodás tartozik, hanem a beszállítóipar, a feldolgozóipar, a bejövetel, a kimenetel, ami egészen más jelentőséget fog adni a mezőgazdaság nélkül nem működő agrárbiznisznek és így magának a mezőgazdálkodásnak, tehát a szorosan vett mezőgazdálkodásnak, mert nélküle nincs agrárbiznisz.

Azt hiszem, ha már az államtitkár úr is így látja, akkor miért nem hatott oda, hogy a 9. oldalon, amikor az élelmiszer-gazdaság helyzetéről beszélünk, már ott nem térnek ki ennek a jelentőségére. Jó lett volna, ha ez is már ott kifejtésre kerül, bár kétségkívül később tárgyalja az anyag az élelmiszer-gazdaságot, a kereskedelmet és a többi, tehát az anyag utal az egész jelentőségére, de nagyon örülnék annak, ha már csak az agrármarketing szempontjából is ez a következő évben kihangsúlyozásra kerülne.

A mezőgazdaság jelentősége - sokszor el szoktuk mondani - még ma is a vidék megtartóképességében - főleg, ha az agrárbizniszt vesszük - igenis komoly szerepet játszik. Nagyon sokszor szoktunk beszélni, vitatkozni a foglalkoztatásról, és így mindig szóba kerül a nagybirtok, kisbirtok, nagyüzem, kisüzem szerepe, ebben a családi gazdaság szerepe, a nagyüzem szerepe. Én megint nagyon örülök annak, ismét az államtitkár úrnak örülök, hogy azt mondta, mindenkit szeressünk. Eszembe jutott Mao, aki azt mondta, minden virág virágozzék, de aki ezt komolyan gondolta, azt azután átnevelőtáborba küldték. Remélem, most az államtitkár úrnak ez a szeretete megnyilvánul majd a kisgazdaságok felé, de elvárhatja tőlünk, hogy szeressük a nagyüzemet, a nagybirtokot. Én nagyon nehezen tudom megszeretni a tőkés nagybirtokot, ezt férfiasan be kell vallanom. Ennek sok oka van, de nem hiszem, hogy ez a hely, idő és ez a tárgyalás erre alkalmas lenne.

Egyszer végre korrekten, objektíven nézzük meg, mi az előnye az úgynevezett tőkés nagybirtoknak, mi a hátránya, és mi az előnye, mi a hátránya az úgynevezett családi gazdaságnak. Persze, a tudósok ezt már konkrétan és korrekten elvégezték, de engem ezek a különféle kiadványok győztek meg a családi gazdaságok előnyeiről. Lehet, hogy tévedek, de ezt a vitát egyszer le kellene folytatni, és egyszer valóban fejezzük be ezt a vitát, hogy kit, hogyan támogatunk, hanem egységesen támogassuk a mezőgazdaságot.

Ami a foglalkoztatást illeti, én több adatot láttam ebben az anyagban, és az adatok összevetése arról győzött meg, nem biztos, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a nagyüzemre azért van szükség, mert a vidék foglalkoztatásában akkora szerepet játszik, hogy ha az megszűnne, akkor katasztrófa lenne. Azt mondhatnám erre fel, ha a családi gazdaságok megszűnnének mint foglalkoztató egységek, akkor is katasztrófa lenne. Különféle számításokat próbáltam végezni az anyag alapján, meg vannak is ott táblázatok, és úgy tűnik, mégiscsak a családi gazdaságok adnak több embernek megélhetést vidéken, mint a nagyüzemek. Egy helyen, a 16. oldal tájékán maga az anyag is elismeri, hogy a magyar családok 25 százaléka érdekelt és érintett a mezőgazdaságban. Azt hiszem, ez mindennél többet beszél.

Tényleg, én, aki mindig azt mondtam, hogy igenis, az úgynevezett bérmunkások éppen olyan tisztességes, becsületes és megélhetésre vágyó emberek, mint a családi gazdálkodók, és szükség is van a foglalkoztatásukra, mégis, államtitkár úr, akkor talán meg kellene nézni, hogy a vidék megtartóképessége szempontjából, a foglalkoztatás szempontjából nem kellene-e a kisegítő gazdaságokat kicsit fejleszteni, vagy éppen a kisebb, az önök által életképtelennek minősített kisgazdaságokat fejleszteni abban az irányban, hogy akár az önfenntartásuk stabilabb legyen, vagy akár éppen a foglalkoztatásban is nagyobb arányban részt vegyenek.

Jakab képviselőtársam már beszélt a szövetkezetekről, mások is beszéltek, az államtitkár úr is. Nagyon szomorú, a 17. oldalon olvasható, hogy 2004-hez képest a szövetkezetek száma közel 60 százalékkal lett kevesebb. Persze, ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy ezek megszűntek, biztos átalakultak, ezt ebből nem tudom kiolvasni. Én, kérem, szövetkezetpárti vagyok, bármennyire szoktak ezen a túloldalon mosolyogni. 1993-ban - tessék utánanézni - a sajtóban megjelent az a véleményem, aminek akkor nem mindenki örült, hogy még a termelőtípusú szövetkezeteknek is van helyük a magyar agrárégbolt alatt - ez akkor volt. No, ami azt jelenti, nem először mondom el itt a Házban és máshol, hogy a valódi szövetkezéstől, a "szövetkezet" szótól valóban, most már a rendszerváltás után tizennyolc évvel nem kell félni. Beszélünk tészekről, termelői csoportokról, bészekről. Kérem, következetesen álljunk ki a beszerző és értékesítő szövetkezetek létesítése, fejlesztése mellett!

Az egyszerűen elképesztő számomra - illetve nem elképesztő, hanem szomorú tény, amit Jakab képviselőtársam idézett a 14. oldalról -, hogy a hazai zöldség-gyümölcs termelés 15 százaléka megy értékesítésre. Ez bakfitty, ez semmi! És a többi hogyan történik? Nem akarom megismételni, amit Jakab képviselő úr mondott. Már száz évvel ezelőtt Giesswein Sándor, a keresztényszociális eszme egyik magyar apostola a szövetkezésről beszélt, a kisemberek összefogásáról, igenis, az érdekeik képviseletéről.

(11.20)

És adná az Isten, hogy minden termelő és felvásárló között ott lenne, igen, beékelődve a szövetkezet, amely képviseli a sok kistermelő érdekét, és ugyanakkor természetesen elősegíti a piacra jutás feltételeit.

Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam azt, amit gyakran elmondtam, hátha egyszer megvalósul, egyszer meghallgatnak, hogy nincs ideje arra a magyar agrártársadalomnak, hogy önszerveződésből, alulról, önmaga izzadja ki - hogy így mondjam - a szövetkezéseknek a felépítését. Csak pozitív állami beavatkozással lehet ezt megteremteni; ott a modell, kérem. A struktúrát fel kell építeni, meg kell tölteni szellemi, anyagi tartalommal, és azt mondani a termelőnek: kedves barátom, ha belépsz ebbe a rendszerbe, ez meg ez az előnyöd lesz, ha nem lépsz be, akkor sajnos hátrányt fogsz szenvedni.

Én nem titkolom, és most is elmondom, hogy adósai vagyunk ennek a dolognak, és amikor tehette volna ez az oldal, a mi oldalunk, akkor nem tette meg. Kár, hogy nem tettük meg akkor, de sosem késő, és ne mondja senki nekem azt, hogy nem lehet, mert az Unió nem ad erre pénzt. Én azt gondolom, hogy a szervezeti átalakulásokra, felépítésekre részben ad is pénzt, meg kérem, a költségvetésbe bele kell nyúlni. Nem először mondom el, elmondtam akkor is, amikor kormányon volt ez az oldal, hogy nem tudjuk megspórolni a magyar adófizetők pénzét e tekintetben, és igenis, mivel ez nagyon fontos, az egész agrárstruktúra, társadalom, a szervezettség, a piacra jutás szempontjából alapvető tétel lenne, hogy ezt végre egyszer vegye kezébe az állam, nem a gondoskodó állam, amelyik odatesz mindent, hanem az irányító és felelősségteljes állam, és segítse ezt a kiépítést, ha kell, akkor természetesen költségvetési támogatással is.

Nemzeti Földalap: nem kívánok az ott leírt adatokról beszélni. Egy általános fájdalmamat mondom el, hátha egyszer majd jobb irányt vesz ez a gondolkodás is a Nemzeti Földalappal kapcsolatban. Amikor 2000-ben beterjesztettem az erre irányuló törvényt, akkor az volt az elképzelésem, és nem nekem, hanem nagyon komoly professzorok és tudósok segítettek kidolgozni, hogy ez a szervezet, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet olyan jogintézmény, amely a mindenkori kormányoktól nagymértékben független, mint például a Nemzeti Bank, és a parlament által megalkotott törvény alapján működik, úgynevezett sui generis szervezet. Azután az akkori kormány, az én kormányom ezt nem fogadta el, és egy módosított, szerintem torzított formában került elfogadásra.

Azután jött 2002-ben a változás, és azóta a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet csak rossz irányba fejlődik. Nem abba az irányba fejlesztette a hatalom, önök, meg kell mondanom, a túloldal, hogy ez az egész magyar termőföldkészlet gazdálkodásával foglalkozó szervezet legyen, mint például Japánban, vagy olyan jogosítványai legyenek, mint Franciaországban a hasonló szervezetnek, amely szervezet a bérleti jogviszonyokat is befolyásolja akár a bérleti díjak meghatározásával. Nem ebbe az irányba fejlődött, hanem egy ellenkező irányba, és amikor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól átkerült a vagyonkezelő szervezetbe, az már aztán a végső felvonása volt ennek a jobb reményekre jogosító szervezetnek. Most már - ki kell mondani - az állami tulajdonú földek eladására vagy kicsit erősebben mondva: kiárusítására szolgáló ügynökséggé satnyult ez a jobb reményekre jogosító szervezet.

Nagyon nehéz lesz az új kormánynak, ha egyszer reményeim szerint észreveszi majd ennek jelentőségét, hogy mondom, japán mintára szolgáló önálló szervezetet hozzon létre, amely az egész termőföld-gazdálkodással és minden termőföldet érintő üggyel kapcsolatban, akár a telekkönyvtől kezdve a használatig, bérletig, ennek az intézménynek jogosítványai legyenek, hangsúlyozom, a mindenkori kormánytól nagymértékben függetlenül.

Egy mondat az erdőgazdálkodásról szóló fejezethez. Nagyon sok szép adat van benne, tervek, minden. Egy dolgot nem láttam benne, lehet, hogy nem illő idetenni talán, de nem tudom a falopásokat nem megemlíteni. Elképesztő, azt mondják most már az erdészek, hogy ha odamennek és szólnak, legjobb esetben kinevetik őket, de lehet, hogy meg is verik őket, hogy miért szólnak azért, hogy falopás megy. Elképesztő méreteket öltött, hiszen tudjuk a híradásokból, hogy nemzeti kincsek, védett erdők kerülnek kiirtásra. Ezt mindig elmondjuk mind a két oldalról, és ez nem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felelőssége, ez a kormány felelőssége, a közbiztonság kérdése és a közbiztonság felelőssége.

Eljutottam a jelentés átrágása, átolvasása és tanulmányozása során az élelmiszer-biztonság kérdéséhez, amiről már nagyon sokat polemizáltunk itt a parlamentben is, a bizottsági ülésen is, de még magánbeszélgetésekben is mindkét oldal képviselőivel. Kérem szépen, azon a kitételen csak mosolyogtam, hogy az állategészségügyről - most nemcsak az élelmiszer-biztonságról van itt szó, hanem általában az állategészségügyről is, ebben a nagy szervezetben, amit a kormány kialakított - azt írja egy mondattal, hogy hatékonyabban működik a járványelfojtás, az állategészségügy és a többi, mint előzőleg. Hát, ha szegény Hofi élne, akkor lehet, hogy kiparodizálná, hogy hallod, haver, elvették az önállóságukat, aztán még hatékonyabban működnek most. Hát azért ezt az egy mondatot ki kellett volna hagyni, mert a hatékonyság nem növekedett azáltal, hogy ebbe a szervezetbe betereltük az állatorvosokat - nem így fogalmazott, kedves államtitkár úr, de valahogy hasonlóan, egyszer itt polemizáltunk ezen.

Engem megvádolnak időnként, hogy szakmasoviniszta vagyok. Nem, nem erről van szó. Szakmai meggyőződésem valóban az, hogy ez a szolgálat sokkal jobban működne akkor, ha önálló lenne. De fogadjuk el, hogy most így van. Mikor működik hatékonyan? Akkor működik hatékonyan, ha megvan hozzá a pénz, paripa, fegyver. Ez az, ami nincs meg időnként, és igaz, hogy ez nem a 2007-es évre vonatkozik, ez az elmúlt időszakra vonatkozott, de azt kell mondanom, nagyon figyeljen oda a tárca, hogy ez a szervezet valóban úgy tudjon működni, hogy hatékonyan őrizze az élelmiszer-biztonságot.

Aztán láttunk ebben a jelentésben nagyon szép adatokat, amit azért emelek ki, mert a közvéleménynek mondom, hogy tudja meg a közvélemény, és el kell mondani, és ezt ki kell használni az agrármarketingnek abban a részében, ahol a magyar termékeket propagáljuk, ezekre hívjuk fel a figyelmet. Nagyon jó ez a korrekt és konkrét adat, hogy kimutatta a növényvédelmi hatóság a vizsgált mintákból - nem olvasom fel a számokat, de ellenőrizhető -, hogy az importtermékekben dupla annyi a kifogásolt termék, mint a magyar termékben. Ez nagyon megnyugtató számomra, hogy annak ellenére, hogy nálunk is vannak problémák, sokkal kisebb a magyar élelmiszer-előállítás végtermékében, az élelmiszerekben, a magyar élelmiszerekben a maradványanyag és az, ami elkobzásra kell hogy kerüljön.

De azért van egy olyan kérdés is, amit már feltettem a miniszter úr meghallgatásán is, hogy nagyon impozáns számokat látunk a mintavételek, a tételek felsorolásában, csak azt nem tudjuk, hogy ezt mihez viszonyítsuk. Mert azt mondjuk, hogy 68 466 hazai előállítású tételt vizsgáltak, akkor az a kérdésem, hogy mennyi az összes hazai tétel. Százezer? Ötszázezer? Egymillió? Akkor tudjuk a vizsgált számot arányítani, hogy milyen százalékban kerül megvizsgálásra az élelmiszer, amely a boltokban eladásra került. Mennyi az összes tételszám?

Azután van itt egy mondat, amire felfigyeltem: a határállomásokon végzett zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzés keretében 495 tételt vizsgáltak a szakemberek. Ha csak azt veszem észre egy másik helyen, hogy 16 108 tételt vizsgáltak meg már belföldön, akkor a határon történt vizsgálatok száma elenyészően csekély. És itt szeretném az államtitkár úr szívére tenni azt a feladatot - hogy ilyen szépen fogalmazzak -, hogy intézkedjenek egy kicsit, próbálják elérni a kormánynál, hogy szabjuk már meg, hogy melyik határállomáson, kettőn, hármon, hol jöhet be élelmiszer. És ha az meg van szabva, és ott jön be, akkor jobban ellenőrizhető. (Gőgös Zoltán: Ez most is megvan.) Mindenhol bejön. És akkor legyen szűkítve, akkor azt mondom, államtitkár úr, legyen szűkítve, mert az ellenőrzés hatékonysága akkor erősebb lehet, és semmi nem akadályoz meg bennünket abban, hogy ne az események után fussunk, és akkor egyes élelmiszerbotrányoknál elmondjuk, hogy milyen jó, a hatóság megvizsgálta és megtalálta azt a károsító anyagot, hanem megelőzzük ezt a bajt, és nem a boltok polcáról kell leszedni azt a káros hatású anyagot tartalmazó élelmiszert, hanem akár már a határ után egy kilométerrel meg lehet állítani azt a kamiont, és megvizsgálni. Ezt a rendszert ki kell építeni. Persze, ehhez kell az a finanszírozás, amely ilyen költségvetési viszonyok között bizony illúzió.

Ha a finanszírozásnál vagyok, azért hadd említsem meg azt - itt most talán nem korai, és Kis Péter képviselőtársam sem veszi rossz néven, ha megemlítem -, hogy elindult egy közös gondolkodás a finanszírozás tekintetében. És nagyon örülök annak, hogy az albizottsági ülésen, amikor erről beszéltünk, a kormány képviselői sem zárkóztak el, és ezt a közös gondolkodást egyfajta termékdíj irányába szeretnénk továbbfejleszteni.

(11.30)

Ki kell mondani, képviselőtársam - Kiss Péter képviselőtársam mosolyodott el -, kell foglalkozni ezzel a gondolattal, mert ez 100 forintból 1 fillért jelentene a különféle pontokban az élelmiszerek forgalomba állításánál, és ez 40-50 milliárdot adna csak az élelmiszerre. Akkor meg van oldva az élelmiszerlánc biztonsági ellenőrző szolgálatának finanszírozása.

Természetesen ennek nagyon sok oldalhajtása, nagyon sok kérdése merül fel a kidolgozás során, de én bízom abban, hogy el tudunk odáig jutni a közös gondolkodással - politikusok és szakemberek-, hogy jó kifejletnek nézünk elébe.

No, van még két és fél percem, hogy egy nagyon régi, kedves témámról szót ejtsek: az ökológiai gazdálkodásról, a biogazdálkodásról. Államtitkár úrral öt évvel ezelőtt találkoztam Győrben egy ilyen fórumon, amikor örültem annak, hogy a biogazdálkodás témájával foglalkozik, és gondoltam, nem baj, hogy ő van itt és nem a miniszter úr, hiszen annyi közös dolgunk van. Csak nem elég hatékonyan foglalkozik vele az államtitkár úr. Mert az a helyzet, hogy 2004-től kezdve csökkent a biogazdálkodás területének nagysága. Miért? Nagyon egyszerű; megkértem Roszik Péter urat, hogy adjon egy kis anyagot, hogy tájékoztasson, hogy hogy áll ez a biogazdálkodás most. Nincs pénz erre sem!

2004-től megszűnt az úgynevezett átállás támogatása, pedig - és ezt jó, ha a közvélemény is tudja - 2009-től lesz majd, csak kérdés, hogy mennyi, és biztos, hogy lesz-e. (Gőgös Zoltán: Lesz! Sok!) Ezt is fel kell vetnem. Azért mondtam ezt így közben, mert államtitkár úr ideszólt, hogy majd lesz. Ugye, jól értettem?

De miért nem volt 2004-től 2009-ig? Öt év kiesett? Rendkívül kockázatos az átállás ilyenkor, és anyagilag is rendkívül megterheli a gazdálkodót, mert addig nincs bevétel biotermékből. Pedig az uniós tendencia - tényleg nincs időm arra, hogy ezeket az adatokat konkrétan felolvassam, de itt van a kezemben - nemcsak a fogyasztásban, de a termelésben is a növekedés. Világos: a piac igényli a bioterméket, meg is tudja fizetni még ebben a válságos helyzetben is a nyugat-európai polgár, ahol nem szovjet felszabadítás volt, hanem amerikai felszabadítás volt '45-ben, ott meg tudják fizetni ma a biotermékeket. De ezt a tendenciát nekünk is figyelembe kell venni, és nagyon fontosnak tartom, hogy a biogazdálkodás támogatását - ha már eddig nem tette meg a kormány, akkor most, 2009-től nagyon hatékonyan, kiemelten, nem belesorolva a többi hasonló környezetkímélő környezetgazdálkodásba, hanem kiemelten a biogazdálkodás átállását és termelését segítse, támogassa.

Mert reményeink szerint egyszer azért leküzdve minden válságot, a kormány válságát - ez csak egy pikírt megjegyzésem volt; sok mindent átélt a magyar társadalom, ezt is átéli, de ne vegyék ezt rossz néven tőlem, mert ennyi egy ellenzéki képviselőnek megengedhető -, ezt is, ha túléltük, talán lesz olyan anyagi helyzetben a magyar társadalom, hogy a biotermékeket, az egészséges terméket is meg tudja vásárolni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem államtitkár urat, hogy ezekben a felvetéseimben támogassa közös ügyünket, a mezőgazdaságot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a függetlenek padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu