GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egy rövid reakció lenne csak, nem terhelném különösebben a képviselőtársak idejét.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy nagyon tartalmas és jó vitát tudtunk erről a jelentésről folytatni. Azt hiszem, a készítők megérdemelnek annyit, hogy elmondjam - mint ahogy többen is elmondták -, hogy ez egy kitűnő munka. De azért látni kell, hogy ha mindaz az igény, ami a különböző ügyekkel kapcsolatban itt elhangzott, benne lenne, akkor megduplázódna ennek a terjedelme, az igény pedig mindig az felénk, hogy a terjedelem minél rövidebb legyen, az anyag pedig minél tartalmasabb. Időnként ezt nem nagyon lehet teljesíteni.

Felmerült az idősoros változások követése. Ez az ágazat azonban nem egy év, sőt mindenki tudja, hogy a mezei leltár és egyéb kapcsán itt teljesen más a helyzet, mint egy normál gazdasági évben, ahol januártól december 31-ig tart a történet. Mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra - és ilyen típusú munkára is biztatni -, hogy hatévnyi jelentésünk fent van a honlapon. Ha valakinek van kedve, ezt az idősoros történetet ott táblázatokon és egyebeken keresztül megnézheti. A forma nagyjából maradt. Nyilván van, ami már nincs benne, de az alapvető számokon végigvezethető, hogy mik a tendenciák, s úgy gondolom, ez meg is ér egy misét, meg lehet nézni, hogy körülbelül hol mi történt.

(20.50)

Azt hiszem, hogy mindenképpen folytatni kell ezt a tevékenységet, ez egy jó megalapozása lehet különböző olyan közös ügyeknek, amiben el lehet mozdulni szerintem különböző kompromisszumok és közös megoldások irányába.

Egyetlenegyet nem tudok kihagyni; közben Ángyán képviselőtársam jelezte, hogy neki mindenképpen el kell mennie, és én most nem azért mondom, amit mondok, akkor is mondtam volna, ha itt van. Igazából ezt a vitát mi nagyon sokszor lefolytattuk, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program céljai jók, nem jók. Nekem az a véleményem, hogy virtuális helyekre nem nagyon érdemes forrásokat tenni. Próbálkoztunk mi itt sok mindennel, állatjólétivel még korábbi programokban és olyan feltételekkel, amikor tényleg kifejezetten a kisebb kategóriákat céloztuk meg, és nem volt rá igény.

Külön kiemelném ezt a gazdaságátadási támogatást, ami nagy csalódás nekünk, meg kell mondjam. Betervezünk 7 milliárdot, amit ő kevesellt egyébként, és erre beérkezik 60 pályázat, ebből 2 darab érvényes van. Közben a forrásokat meg terheli, mert le vannak kötve. Nyilván ez tanulságos, tehát nekünk is figyelni kell erre. De azért bármennyire is érdekes ez a dolog, meg lehet itt különböző filozófiai vitákat tenni, egyet látni kell, hogy a fejlesztési típusú programoknak viszont mindegyike túlpályázott. Tehát magyarul, oda még több forrás kellene várhatóan, hozzátéve, hogy most az idei, viszonylag nyomott árú gazdasági év után majd aztán mennyien fognak ettől visszalépni, az megint egy izgalmas kérdés, mert azt most még senki meg nem tudja mondani, hogy hol és milyen forrásaink maradnak. Tehát azt gondolom, hogy ezek a pályázatok jól célzottak.

A méreteket illetően pedig azért nincsen lelkiismeret-furdalásunk, mert azt, hogy mennyi legyen egy üvegházméret, amit támogathatunk, a terméktanács írta le. Tehát mi ezzel nem akartunk vitatkozni. Ha a kifejezetten ezzel foglalkozó szakmai szervezet nekünk azt mondja, hogy 5000 négyzetméter alatti intenzív üvegház... - mert itt most erről van szó, nem fóliáról, mert azok más ágon nyilván támogathatók akár még diverzifikációban is vagy mikrovállalkozás-fejlesztéssel, vagy bármivel. Tehát szó nincs arról, hogy más kisebbet nem lehet támogatni, de bizony az intézményes kertészeti programoknál egyértelműen az a válasz, hogy nem életképes ennél kisebb intenzív üvegfelület.

A másik gondom a falusi foglalkoztatás meg egyéb ügyekkel, és ezért mondom, hogy egy kicsit virtuális térben mozgunk időnként szerintem, hogy Karsai képviselőtársam kedvenc mondását idézzem, a vidéki ember nagy része tescós paraszt lett. Ez azt jelenti, hogy már saját magának sem termeli meg a kiskertben azt, amit korábban megtermelt. Hogy ez visszafordítható-e, nem tudom. Nem látom azt a tevékenységet; az én fiam is a salátát szedné ki biztos a gaz helyett. Ebben teljesen biztos vagyok. Egyszerűen nincsenek erre szocializálva, hogy ezt a tevékenységet normálisan végezni lehessen.

Akkor leszünk nagy bajban, ha a városi meg a vidéki lakosság a Tescóban nem a magyarok által megtermelt árukat fogja megvenni, és ez a nagy dilemma. Mert amíg ott magyar áruk vannak zömében, most még egyelőre ott vagyunk, bármennyire is mondják, hogy sok van meg egyéb, meg kockázatos és a többi. Ez most még javulhat is, hogy egy kicsit gyengült a forint, és sok egyéb akció is kezd azért sikeressé válni. Akkor leszünk nagyon nagy bajban, mert akkor aztán tényleg nem tudom, mi lesz az ágazattal, ha még ez a területünk is elmegy.

Itt több kérdés fölmerült, én nem akarok ezen tételesen végigmenni, nyilván élelmiszer-biztonság kapcsán, és hadd mondjam el, mert több helyen fölmerült, hogy hol léptetünk be, mit nézünk, hogyan. Nagyon egyszerű a képlet, ami nem európai uniós, az nálunk hét helyen léphet be. Most az a parancs, meg az az ukáz, ez nyilván belső ukáz is meg uniós is, hogy a kínai árut mindet meg kell néznünk, nyilván tudjuk, hogy miért. Egyébként élőállatot meg húsféleségeket, ami nem Európai Unión belülről jön, azt meg kell néznünk. Ez hét hely: Budapest, Letenye, Röszke, Záhony, Eperjeske, Kelebia és Gyékényes. Ennyi az állat-egészségügyi határállomásunk, és egyéb ügyeket meg szúrópróbaszerűen ellenőrzünk. Hogy sok ez a minta vagy kevés, az egy relatív dolog. Egy biztos, hogy az ellenőrzési terveinket minden évben ellenőrzi az FVO, és még soha semmi problémát nem talált, sőt időnként bizonyos relációkban, többek között az orosz reláció kényesebb volta miatt még több ellenőrzést is csinálunk, mint kellene.

Az viszont tény, hogy az Európai Unióból érkező áruk határon nem ellenőrizhetők, ugyanis nincsen határ. Ahol tudjuk, azok az elosztó központok meg a boltok. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy időnként nem elég szigorú, nem az Európai Unió belső élelmiszer-biztonsága, mert én ezt nem mondanám ki, hogy Európán belülről hozzánk rossz termék érkezik, hanem azok a harmadik világból érkező áruk, amik nem nálunk lépnek be, hanem mondjuk, egy óriási nagy kikötőben, Hamburgban, itt-ott, és talán jobban megoszlik a figyelem - most legyek jóhiszemű. Ezekkel már lehet probléma, de ezt mi már vizsgálni csak a boltban vagy az elosztóhelyeken tudjuk. Ez egy elég bonyolult és nehezen kézben tartható rendszer, de ezzel nemcsak mi kínlódunk, ezzel kínlódik egész Európa.

Itt fölmerült a regionális élelmiszerek ügye. Nekem meggyőződésem, hogy az a sok botrány, de még állítom, hogy ez a pénzügyi válság is abba az irányba fogja eltolni a dolgot, hogy föl fognak értékelődni ezek a rövidebb élelmiszerláncok, ahol sokkal jobban nyomon követhető a termék. Tehát előbb-utóbb át fog állni a lakosság egy ilyen típusú fogyasztásra, ami úgy mellesleg nem is fog többe kerülni, nekem az a véleményem. Azért erre nagyon sok járulékos költség rakódik, szállítás, logisztika, egyéb. Szerintem ebben például biztos, hogy konszenzusra tudunk jutni akár még itt a parlamenten belül is, hogy ennek az ügynek a célirányos támogatását hogyan lehet elrendezni. Én ebben semmi vitát most nem érzek, ebben mindenki egyetért, hogy ezt próbáljuk segíteni, a helyi élelmiszereket, a helyi piacokat, egyebet. Ez egy rövidebb pálya, és sokkal jobban ellenőrizhető pálya. Erre a lakosság persze nyilván rásegíthet, mert ha kezd átállni erre a szokásra, akkor bárhonnan bármit hozhatnak, erre vannak európai példák is, egyszerűen nem veszik meg, az előbb-utóbb a polcról eltűnik. Tehát ez teljesen nyilvánvaló.

Azt gondolom, hogy itt nagyon sok minden, nyilván egy ilyen vita kapcsán sok minden fölmerül. Képviselőtársamnak, polgármester úrnak szeretném jelezni, hogy többször megvitattuk ezt a falugazdászügyet. Semmi mást nem kértünk, és nem is fogunk kérni, csak azt, hogy ha normális munkát akarunk végeztetni azokkal az emberekkel, akikkel egyébként mindegyikkel megcsináltattuk az informatikai vizsgát, olyan helyen tudunk csak szolgáltatást nyújtani, ahol van szélessávú internet, meg van egy asztal, ahova leülhet. Nagyon sajnálnám, ha egy országgyűlési képviselő, polgármester falujában probléma lenne a szélessávú internet biztosítása. Ha nem, akkor ajánlom a pályázati lehetőségeket. A mi kistérségünk pont most nyert egy komplett pályázati programot, és ráadásul ez még regionális pénzből volt, tehát nem is uniós, és úgy gondolom, hogy ilyen együttműködést bármikor kérhet az egyik állami szereplő egy önkormányzati szereplőtől.

Az a visszajelzésünk a településekről, hogy ők már ennél tovább mennének az együttműködésben, hogy mi, mármint a mi hivatalaink jegyezzük ellen a pályázataikat. Ugyanis a pontrendszerben, főleg a regionális pályázatoknál számít, hogy milyen a társadalmi kapcsolatrendszerünk. Itt semmiféle költséget senkire áthárítani nem szeretnénk, itt egyelőre arról van szó, hogy olyan helyen fogadóórát tartani a mai világban, amikor szinte kvázi kötelezővé tettük az elektronikus támogatásigényléseket, ahol ennek a feltétele nem biztosított, értelmetlen. Mert akkor egyszerűbb, ha két kilométerrel odébb utazik valaki, és ott tudjuk segíteni. Tehát ez volt ezzel a szándék, semmi más, és nem gondolnám, hogy ezzel mi bármilyen költséget is bárkire tudnánk rakni. Egyébként is nem ez a nagy költségrész, szeretném jelezni, mert azért mindenki tudja, hogy itt a bérköltség meg az egyéb járulékos, közlekedési, egyéb költségek, amik sokba kerülnek.

Szóba kerültek munkaügyi problémák. Elvileg minket is megbüntethetnének, ha nagyon akarnának, mert én sem 8 órát voltam ma a rendszerben. Úgy gondolom, hogy ez megint egy olyan ügy, amivel közösen foglalkoznunk kell, és szerintem erre van is fogadókészség a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről, hogy ezekre a speciális ügyekre, az aratásra, az idénymunkákra, egyébre más szabályok kellenek. De ez igaz még akár az állattartási ügyeknél is a különböző helyettesítések, váltások, osztott műszakok, egyéb kapcsán. Sajnos, ebben benne kell élni ahhoz, hogy valaki ezt megértse. Nem tudok mást mondani, nagyon hosszú, keserves munka lesz az, mire az ágazat ezt az érdekérvényesítését meg tudja csinálni. Nem kell föladni, minden kis lépés segíti azt, hogy ezeken a problémákon minél hamarabb túl legyünk, és ilyenekkel tényleg ne vegzáljuk az embereinket, mert ennek az égadta világon semmi értelme nincsen.

Úgyhogy, képviselőtársaim, azt gondolom, tényleg azt mondom, hogy egy nagyon jó színvonalú vitát folytattunk erről a történetről még akkor is, ha nagyon sok mindenben, ahogy eddig sem, meg ezután sem fogunk egyetérteni, de biztos, hogy lehet találni egy ilyen beszélgetés után olyan közös pontokat, ami talán a közös ügyünket továbbviheti.

Úgyhogy kérek mindenkit, hogy támogassa ezt az országgyűlési határozati javaslatot, hiszen ez arról fog szólni, hogy a parlament elfogadja ezt a jelentést. De akkor sem sértődünk meg, ha mindenki ezt nem támogatja; még annak ellenére sem, hogy általában mindenki azt mondta egyébként, hogy ez egy jó szakmai munka, és nagyon jól használható, de természetesen a parlamenti rendszer szabályaiba az is belefér, hogy azért mindenkinek mindent nem kell megszavazni, mert akkor az nem ez a társadalmi berendezkedés lenne, hanem egy másik, amit '90-ben közösen sikerült, úgy gondolom, lecserélnünk.

Én ehhez kívánok mindenkinek jó munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

(21.00)

Forrás: parlament.hu