KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Gondosan áttanulmányoztuk a 2006. esztendőről összeállított jelentést. Köszönet az összeállítást legjobb tudásuk szerint végző szakembereknek, akik számára nyilván nagy nehézséget jelentett a rendelkezésre álló adatok inkoherens volta, azoknak különböző szerkezetben való rendelkezésre állása, valamint az, hogy a jelentésnek deklaráltan nem célja a történések okainak feltárása, kerül mindenfajta minősítést. Sikerült ugyanakkor megteremteni annak a lehetőségét, hogy a vizsgált évben megfigyelhető folyamatokról ki-ki szakmai meggyőződése alapján a maga területén vonja le következtetéseit.

Ez a módszer további előnyöket és hátrányokat rejt magában, mert az egy esztendő hatásai önmagukban sokszor nehezen értelmezhetőek, valójában az idősoros adatok jelzik vagy jeleznék jól láthatóan a tendenciákat. Különösen érvényes ez az uniós csatlakozást követő időszakban, amikor is folyamatosan viszonyításra kényszerülünk egy hatásaiban nagyon jelentős átállás miatt. Bár a szerkesztők néhány esetben igyekeztek ezt a problémát kiküszöbölni idősoros adatok bemutatásával, éppen a politikai megítélés szempontjából érzékenyebb területeken ez nem jellemző, ugyanakkor a későbbi időszakokban ennek a gyakorlatnak a kiterjesztése és áttekinthetőbbé tétele, értékelése igénye miatt célszerű lett volna.

Ilyen adatsorok híján a most bemutatott jelentésben, amelyből hiányzik az adott időszakról az agrárvezetés, az agrárigazgatás számszakilag leginkább értékelésre alkalmas adatsora, több témában nem lelhető fel a korrekt egybevethetőséget megalapozó, áttekinthető viszonyítási alap. Hogy világos legyek, az adatokat és a sok esetben hiányzó idősorokat mint trendet, nem tudjuk például a nemzeti agrárcélokhoz viszonyítani. Ennek oka persze, ismétlem, nem a szakemberek hiányos munkája, hanem az az egyszerű tény, hogy ilyen viszonyítási alappal nemzetünk nem rendelkezik. Ez a hiányosság minden területen érezhető. Különösen nehezíti az áttekintést a konszenzussal elfogadott nemzeti agrárstratégia és az elérendő megfogalmazott nemzeti célok hiánya, a termelési struktúra alakulása, az egyes szektorok egymáshoz viszonyított teljesítményértékelése, illetve a különböző ágazatok eredményeinek összehasonlító értékelése terén. De sokat segíthetne az eredményértékelés, ha általában az agrárágazat adott évi stációit egy korrekt módon definiált nemzeti célhoz mint elérendő feladathoz való viszony mentén végezhetnénk. Az éves jelentés akkor értelmezhető igazán, ha ennek a folyamatnak a trendje is áttekinthető.

Az immár két esztendeje kialakított formátum ezt nem tudja nyújtani, s nem pusztán a nemzeti agrárstratégia híján, a nem leírt célokkal nem vethető össze egy adott év agrárteljesítése, hanem a versenytársakéval sem. Így azt sem tudjuk meg, hogy azok az eredmények, amelyek egy adott esztendő teljesítményét rögzítik, világ- vagy európai viszonylatban előre- vagy éppenséggel visszalépésnek értékelhetőek-e egyáltalán. Éppen a 2006-os év felemásnak tűnő eredményei láttán 2007 januárjában többek között azt kérdeztem írásban a miniszter úrtól, hogy az agrártárca vezetése rendelkezik-e ismeretekkel a magyar és a más versenytárs gazdálkodókat érintő szabályozások pénzügyi, gazdaságvezetési előnyeiről vagy éppen hátrányairól, az illetékek, elvonások, jogszabályi és adminisztrációs terhek együttesét elemezte-e a tárca összevetve a versenytársakéval. A válasz semmitmondó volt, megerősíti azt a hiányérzetet, amelynek most is hangot kell adnom. Ilyen munkák nincsenek, s ezek hiányában valódi megmérettetés, összehasonlítás nem lehetséges.

Ugyanakkor számtalan kormányzati megnyilatkozás a kívánatos és soha nem definiált versenyképesség elérésének irányába hat. Tudjuk-e, hogyan versenyeznek versenytársaink velünk azokon a piacokon, amelyeken az életben maradást néhány százalék eredménykülönbség jelenti? Látjuk a most elénk került anyagban, hogy - idézem -: "Az újonnan csatlakozott országok gazdálkodói 2007-ben átlagosan a régieknél kifizetett támogatás 38 százalékát kapják. Míg Finnországban és Görögországban egy hektárra 900 eurónál is több támogatás jut, addig a régi tagok közül Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban 300 euró vagy annál kevesebb. Magyarországon 187 euró volt a hektáronkénti elszámolható támogatás. Ez a 12 új tag közül a negyedik legjobb eredményt jelentette."

Ezt a helyzetet a csatlakozási egyezménnyel le kellett nyomni a magyar gazda torkán, ám a versenyképességet még sok más tényező is befolyásolhatja, éspedig kedvezőtlenül. Nyilvánvalóan a fentiek miatt fogalmazta meg az Agrárgazdasági Tanács ez évben meglehetősen találó javaslatai között a versenytársakénál szigorúbb szabályainkon, biztonsági előírásainkon való enyhítés igényét. Ehhez azonban számba kell venni, fel kell mérni ezeket, ki kell értékelni gazdasági hatásaikat, előnyeiket, hátrányaikat, ami hatalmas, eddig sajnálatos módon el nem végzett munka, s az eredményt mielőbb meg kell jeleníteni a következő jelentésekben.

Hiányzik a jelentésből, ami a magyar gazdáktól is hiányzik: az erdőn, mezőn ellopott termény, berendezés, fa, hal, vad, és tulajdonképpen minden mozdítható, de a gazdának értékes holmi ára, amit elloptak, és ebben a pillanatban is lopnak folyamatosan.

(11.50)

Ebben az a borzasztó, hogy ilyen nyilvántartott autentikus adatsor nincs is, a helyreállításhoz szükséges forrásokról rendezett adatsor sincs, tehát az agrárgazdasági jelentés szempontjából a probléma nem létezik, apró utalás van csupán a sorvadó mezőőri szolgálat támogatására.

A nemzetek közötti összehasonlítást legalábbis az erdővédelem vonatkozásában megtették helyettünk mások. A WWF 96 országra kiterjedő Kormánybarométernek nevezett felmérése a kormányzatok illegális fakitermeléssel kapcsolatos lépéseit minősítette, és minősítése szerint az erdővagyon védelmére tett kormányzati lépések eredménye nem megfelelő. Ez akkor is így van, ha az e tárgyban akkor és azóta tett, a minősítéssel megegyező ellenzéki megszólalásokat a T. Ház rendre nem fogadta el.

Tisztelt Országgyűlés! Az adatok sorából hiánylom a gazdálkodói szektor és a gazdasági társaság mint termelői szektor támogatási pozícióit bemutató és összehasonlító adatokat. Ilyen adatsort először és utoljára 2003-ban publikált a tárca az agrárgazdasági jelentésben, s akkor 30:70 százalékos különbözőséget jeleztek a két szektor támogatásai között. Éppen ezért érdeklődtem írásban miniszter úrnál, hogyan is alakultak ezek a múlttól napjainkig. A válaszban a napjainkig szóló adatokhoz sehogy sem jutottunk el, de mégis beszédes, hogy a megkapott adatok szerint a kibontakozási hitelkeret alapján 90:10 százalék arányban osztoztak a szektorok a 40 milliárdon, az éven belüli hitelek adósságrendezési programjának 60 milliárdjából 70 százalékot vittek a gazdasági társaságok és a szövetkezetek, és 30 százalék maradt a kisebbeknek. A kedvezőtlen térségekben gazdálkodó termelők 78 százaléka volt társaság vagy szövetkezet; igaz, itt csak 19 milliárdot osztottak szét.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésre álló idő szűkös, így számos területet nem tudtam érinteni. A jelentés mindenképpen hasznos, de a tartalmát részleteiben is a versenytársakkal való összehasonlításra alkalmassá kell tenni, véleményem szerint változtatni kell rajta, mint ahogy a kormányzáson és annak agrárfilozófiáján is kellene.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu