LENGYEL ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Kedves Kollégák! Gyakorlatilag megtörtént az, ami minden évben meg szokott történni: október 15-éig be kell nyújtani az előző évi beszámolót.

Minden alkalommal, amikor a Ház elé kerül ez a beszámoló, mindig az jut az eszembe, hogy ez egy 365 napos időszakot felölelő beszámoló, a mezőgazdaság pedig nem így működik. A mezőgazdaság nem így működik, és a vidék sem így működik. Hiszen ha a mezőgazdaság rosszul működik, akkor vidéken rosszul élnek az emberek, ha a mezőgazdaságban nincs bizonyos fontos kérdésekben konszenzus, akkor a vidék helyzete jelentősen romlik.

Azt látjuk a 2007. évben, hogy rettentő ellentmondásos év van. Ahogy államtitkár úr is elmondta, volt itt fagykár, belvíz, aszály, jégkár és minden az égadta világon, ami történhetett. Egyvalamiről nem tudunk a 2007. évi beszámolóban beszélni: arról, hogy azok az őszi termések, amelyek gyakorlatilag az aszály áldozatává váltak, vagy esetlegesen a fagykár áldozatává váltak, azok már az előző évben elvetésre kerültek, és akkor még nem beszéltünk olyan hosszú kifutású, termelési ciklusú növényekről, mint például az erdőültetvények vagy pedig a gyümölcsösök. Nem beszéltünk ezen hosszú kifutású, telepítésű növények betakarításáról, értékesítéséről, a piac koordinációjáról.

Úgy gondolom, hogy ezek azok a dolgok, amelyek befolyásolják mindenféleképpen a vidéki ember életét, nem pedig a rövid távú csaták és a rövid távú küzdelmek. Mindenféleképpen eredményként kell elkönyvelnünk azt, hogy a 2007. évben sikerült lezárni mind az AVOP-ot, mint a SAPARD-ot. Az exportnövekmény egyértelműen szintén nem a 2007. év eredménye, hanem a 2006. évben megtermelt többlettermés exportja jelentkezett 2007-ben, és nagyon fontos viszont, hogy sikerült részben a fagykár enyhítése. Nem nagyon látom az eredményét a közös szolidaritásnak, nem nagyon látom az eredményét annak, hogy sikerült volna a gazdákat - és ez gazdasági mérettől független - ösztönözni arra, hogy közösen vállalják a termelés kockázatát egy kvázi önbiztosításon keresztül, amire egyébként pedig a törvényi lehetőség megvolt.

A beruházások volumene tovább emelkedik, a szövetkezés kérdése pedig egy nagyon érdekes történet, mert vannak olyan termények, amiket csak kis területen lehet megtermelni, és csak szövetkezésen keresztül lehet értékesíteni, vannak olyan növények, amiket kizárólag nagy területen lehet termelni. Ott a kis területtel rendelkezők bérbe adhatják a területüket, szövetkezhetnek, cégeket hozhatnak létre, teljes egészében szabad a paletta.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az előző ciklusban ezek mellett a gondolatok mellett tudtunk konszenzusos javaslatokat letenni a mezőgazdasági bizottság részéről a parlament elé, amelyek ma is futó programok gyakorlatilag. Gőgös Zoltán államtitkár úrral közösen alelnököltük akkor a bizottságot, és meg tudtuk találni azokat a vidék számára fontos pontokat, amiket tovább kellett volna folytatni. Megmondom őszintén, hogy jelenleg rettentően hiányolom a mezőgazdasági bizottság részéről ezeket az előremutató, a jövőt befolyásoló gondolatokat.

Mindenki elmondta a véleményét magáról a jelentésről, és nem szeretnék belemenni a statisztikai számháborúba, mert teljes egészében fölöslegesnek tartom. Ellenben nagyon fontosnak tartom azt, hogy az elkövetkezendő évek számára vázoljon föl a parlament egy olyan agrárpolitikát, egy olyan mezőgazdasági jövőképet, ami mindenféleképpen ösztönzi a vidéki embereket arra, hogy vidéken megtalálhassák a számításukat, a jövedelmüket, ne kényszerüljenek arra, hogy a gyerekeik elköltözzenek. Nagyon szörnyű tendencia, hogy most már nem a városokba mennek, hanem elmennek külföldre, és nem jönnek vissza, és a végén nemcsak a magyar falu fog kiürülni, hanem az ország is, és nem lesz, aki megtermelje a későbbi években a nyugdíjalapokat.

Nagyon fontosnak tartom a mezőgazdaság szempontjából azt, hogy áldozzunk - bármilyen szűkös esztendő is következik ránk - a kutatás-fejlesztésre, hiszen ha nem kutatunk, nem fejlesztünk, ott maradunk a régi terminológiánál, hogy mit csinál a szerencsétlen gazda: vet búzát, kukoricát, árpát, rozsot, aztán ha jó év volt, akkor jól járt, ha rossz év volt, akkor egymás nyakába borulunk és sírunk.

Úgy gondolom, hogy nem ez a cél. Az a cél, hogy kialakuljon egy környezettudatos gazdálkodásmód, kialakuljon egy környezettudatos vízgazdálkodás, nem pedig víz- és szennyvízelvezetés, kialakuljon egy környezettudatos energianövény-termesztés, kialakuljon ennek olyan egyensúlya, hogy ne járjunk úgy, mint ahogy jártunk tavalyelőtt, hogy oly mértékben emelkedett az energianövények ára, hogy le kellett állítani a folyamatban levő biodízel- és bioetanol-üzemek további fejlesztését, mert egyszerűen nem lehetett normális piaci áron hozzájutni ezekhez a növényekhez.

Szeretném kérni, hogy legyen partner az Országgyűlés, legyen partner a minisztérium abban, hogy a termények helyben való feldolgozását, a termények helyben való értékesítését oldjuk meg, hiszen ez mindenki számára egyrészt bizalmi, másrészt élelmiszer-biztonsági szempontból, harmadrészt pedig megélhetési szempontból rettentően fontos.

(11.40)

Akkor, amikor egy gazdasági világválság gyűrűzik be hozzánk, akkor gondolom, hogy mindenki számára megfontolandó az, hogy a terményt eltalicskázzuk az ország egyik végéből a másikba a nagybani piacra, majd visszatalicskázzuk. A fuvarozók ellen beszélek, és bocsássák meg ezt nekem, de ez mind-mind fölösleges szállítási költség, amitől az élelmiszer drágább lesz.

Az egyik nagy párt nagy vezére polemizált egyszer arról, hogy minden jóban van valami rossz, és hogy minden rosszban lehet valami jó is. Nos, tisztelt képviselőtársaim, minden rosszban lehet valami jó is, mert bár nem örülünk annak, hogy a forint ily mértékben elveszítette az erejét az elmúlt napokban, de azt tudomásul kell vennünk, hogy ilyen euróár mellett reményeink szerint a multiknak sem az lesz a célja, hogy külföldről hozzák be a terményt, hanem lehetősége lesz a hazai termelőknek is a piacon megjelenni. Mindenféleképpen szükséges lesz az elkövetkezendő esztendőkben segíteni a magyar termelőket annak érdekében, hogy ők egyrészt reményeim szerint helyi piacokon, illetve a magyarországi, elsősorban magyarországi élelmiszerboltokban, áruházakban tudják majd a terményeiket eladni, hiszen így nagyobb bevételre fognak tudni szert tenni.

Nem szeretném a szót túlzottan szaporítani, nekünk, konzervatívoknak, a Magyar Demokrata Fórumnak, a Független Kisgazda-, Nemzeti Egység Pártnak rettentő fontos a vidék későbbi sorsa, ezért tisztelettel kérem az Országgyűlés tagjait, a minisztérium munkatársait, hogy közösen tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy élhető, jövedelemtermelő és szép falvaink legyenek az elkövetkezendő években a gyerekeink és az unokáink számára.

Engedjék meg, hogy kisgazda módon fejezzem be a felszólalásomat: hitet, reményt és szeretet kívánok mindenkinek. Én hiszem azt, hogy van a mezőgazdaságnak az elkövetkezendő időszakban jövője. Remélem azt, hogy a vidéken élő embereknek ebből pedig lesz tisztességes, becsületes bevétele, jövedelme, és ha ez mind megvalósul, akkor a továbbiakban is megtarthatja a magyar falu azt a megtartó erejét, ami mindig is a szereteten alapult.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF, az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu