GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Teljes a bizonytalanság a kultúrára szánt költségvetési támogatások mértékéről. Azt már tudjuk, hogy azok a számok nem igazak, amelyeket a kormány 2008 szeptemberében leírt. Azt is tudjuk, hogy azok a számok sem igazak, amelyeket a kormány 2008 októberében leírt. Azt viszont nem tudjuk, hogy érvényesek-e azok a számok, amelyeket a pénzügyekért felelős Veres János tájékoztatásából megismertünk. Úgy megvitatni egy költségvetést, hogy nem tudjuk a kormány pillanatnyi álláspontját, lehetetlen. Ezért sem ajánlotta általános vitára a kulturális bizottság, hiszen nincs mit megvitatni.

(15.40)

Ebben a helyzetben nincs miről tárgyalni az általános vitában, hiszen nem tudni, hogy a kormány milyen célokra milyen mértékű támogatást szán. A helyzet nagyon hasonló a 2006. évi országgyűlési választásokat megelőző időszakhoz, amikor a Gyurcsány-kormány ígéretei mindenkit megtévesztettek, majd nyilvánosságra került az őszödi beszéd.

A jelenlegi javaslatnál is csak az a kérdés, hogy mikor kerül nyilvánosságra, hogy milyen árat fizetnek az emberek a Gyurcsány-kormány felelőtlen kormányzásáért. Most is ugyanazt halljuk, amit Draskovics 2004-es csomagja előtt. Akkor Hiller miniszter úr, még 2004 februárjában, egy héttel a csomag bejelentése előtt is azt nyilatkozta, hogy 24 százalékkal nő a kultúrára fordítható támogatás. Ez akkor valójában 5 százalék volt, amit viszont elvitt az infláció.

A mostani javaslattal is azt a látszatot keltették, mintha jelentősen nőne a támogatás, de az új változatban már 1 milliárddal csökkent az előirányzat, a harmadik változatban újabb 1 milliárddal. Elképzelni is nehéz, hol áll meg ez a folyamat, hiszen az IMF-megállapodás tükrében vélhetően tovább fog csökkenni. Még ha jövőre jelentősen nőne a kultúrára szánt költségvetési támogatás, az is csak az elmúlt négy év drasztikus elvonásait pótolná részben.

Az önkormányzatok helyzetéről sokan szóltak itt előttem, erről nem beszélnék, egyetlen mondatot csupán. A megyei kulturális intézmények átalakítása nem kultúrpolitikai cél vagy elvárás, hanem a költségvetési források elvonása következtében kialakult kényszer. Tehát a kultúrát is ugyanúgy sújtják, mint az egészségügyet, oktatást és a szociális területeket. A benyújtott tervezetben még emelték a támogatásokat, majd arról tájékoztattak mindenkit, hogy nem igaz az emelés, sőt durván csökkentik azt.

Ugyanúgy jártak el, mint 2006-ban, amikor a kampányban elfogadtak egy adócsökkentési csomagot, majd a választások után emelték az adókat. A közgyűjteményi és közművelődési feladatok támogatása 2007-ben csökkent, 2008-2009-ben szinten marad, de közben az infláció mértékével mégiscsak csökkent. Ezt a folyamatot erősíti a kormány a kulturális örökségvédelmi szakszolgálatok létrehozásával, hiszen a megyei múzeumok legfőbb bevételi forrásai a régészeti feltárásokból származtak.

Molnár László képviselő úr szájából hallottuk azt a mondatot, hogy a legfőbb érték a pénz. Nagyon nagy tévedés, képviselő úr, nem. A legfőbb érték sajnos mi vagyunk, emberek.

Fedor képviselő úr a színházi törvényt is említette. Hiller miniszter úr azzal zsarolta a színházi szakmát, hogy csak akkor biztosítja a költségvetés az ígért 4 milliárdot, ha a parlament elfogadja a törvényt. Ma már csak 3,5 milliárddal zsarolhatná, de holnap talán már csak 2-vel fogja tudni vagy semmivel. Ez a színházakat évek óta sújtó támogatási politikának nem vet véget, de megkíméli a szakmát egy rossz törvénytől, hiszen akkor senki nem fogja támogatni az elfogadását. Jellemző tehát, hogy a kommunikációs és PR-célokra szánt összegek nőttek, míg a magyar kulturális örökség pusztul.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu