DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Nehéz megállni, hogy ne a megkezdett vitapontokról, mármint a most megkezdett vitapontokról beszéljünk, de akkor talán később visszatérünk rá.

Egyetlenegy dologról szeretnék még említést tenni, ez a bizonyos hallgatás-beleegyezés elvének érvényesülése, ami, úgy gondoljuk, szintén nagyon jelentős változásokat fog eredményezni a közigazgatási eljárásban. Ma pontosan tudjuk azt, nagyon gyakran fordul elő, hogy a hatóságok részéről történő határidő-mulasztásnak semmilyen jogkövetkezménye nincs. Az ügyfélre nézve igen, mert természetesen elszenvedi azt a hátrányt, ami az időben elhúzódó eljárást jelenti, de nagyon sok mindent kezdeni vele nem tud. Annak érdekében, hogy ezt biztosan betartsák a hatóságok, hiszen az állampolgár oldaláról számos törvényes garancia van arra, hogy ha megsérti a számára nyitva álló határidőket és azt túllépi, akkor bizony egyértelműen valamilyen jogot elveszít, vagy súlyos jogkövetkezményekkel kell számolnia, a hatóság oldaláról ezt úgy tudjuk motiválni, ösztönözni, hogy ha beépítjük azt a szabályt, amelyet a mi módosító javaslatunk tartalmaz, amelyet Kóka János kollégámmal együtt terjesztettünk elő, hogy amennyiben a hatóság ügyintézése elhúzódik és túllépi a törvényes határidőt, akkor bizonyos esetekben a törvényes határidő eltelte esetén az állampolgárt, az ügyfelet megillesse az úgynevezett kérelmezett jog gyakorlása.

Ezt mi korszakos jelentőségűnek gondoljuk, mert ettől a pillanattól kezdve már a hatóság oldalán áll fenn az az érdekeltség, hogy betartsa a határidőt. Ha mégsem teszi, és egyébként ezt akár szándékosan is teheti, ha úgy gondolja, hogy nem lát problémát abban, hogy az állampolgár kérelme teljesített legyen, ezt egyébként nyilván a gyakorlatban is majd be lehet vezetni, de abban az esetben, ha ez a bizonyos határidő eltelik, akkor attól kezdve a kérelmezett jogot megadottnak kell tekinteni, azaz minden tekintetben úgy kell eljárni, mintha a hatóság pozitívan bírálta volna el a kérelmet. Mi ezt nagyon-nagyon lényeges dolognak tartjuk.

És ha már belementünk ebbe a vitába, ami a határidőkre vonatkozik, akkor én is szeretnék röviden a még rendelkezésemre álló időben kitérni erre.

Azt szeretném kérni, hogy ne csináljunk a dologból presztízskérdést egyik oldalon sem, hanem próbáljuk meg a legjobb megoldást megtalálni, mert egyébként érzékelem a kormány oldaláról azt a szándékot, amely egy nagyon pozitív hozzáállás a dologhoz, nevezetesen az, hogy világosabbá váljanak ezek a bizonyos határidők, és mindkét fél számára kedvezőbb helyzetet teremtsenek.

Ott látom a legnagyobb problémát, és minden további nélkül elhiszem, amit az államtitkár úr mondott, hogy például egy ilyen karácsony előtt megkapott határozatra vonatkozóan a módosító javaslat szerinti határidő-számítás esetleg éppen kedvezőtlenebb. Én nem ebben látom az alapvető problémát, mert egyébként elhiszem, hogy ilyen előfordulhat. Abban látom a problémát, és én meg erre vonatkozóan szeretném kérni a kormányt, hogy lássa be, hogy itt talán lehet probléma, hogy nagyon nehézzé válik a határidő kiszámítása, és esetileg, egyedi ügyekben szinte követhetetlenné válik.

Az általános vitában is elmondtam, de kénytelen vagyok itt is megismételni, és tudom, hogy például az MSZP-frakcióban is folyik erről egy vita, mert nem teljes az egyetértés, és nagyon szívesen meghallgatom a másik oldal érveit, mert egyébként végül lehet, hogy a javaslat szerinti tartalommal kell igazat adnunk, de én egyelőre úgy látom, hogy a magyar jogban világos, egyértelmű határidő-számítási módszer létezik, a határidők minden egyes eljárási törvényben hasonlóan számítandók, és azonos határidők vannak. Ezeket már mindenki unásig ismeri, 8 nap, 15 nap, 30 nap, 60 nap, természetesen kicsit eltérhet egy-egy jogszabályban. De olyan számítási mód legjobb emlékezetem szerint nincs, amely ezt a módszert vezetné be, hogy csak munkanapokban számol. Olyan természetesen van, hogy amennyiben a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, akkor automatikusan a következő munkanap a határidő lejártának időpontja. Ez egy értelmes, jó szabály.

De az a szabály, amelyet szeretne bevezetni a kormányzat, véleményünk szerint teljesen felborítja ezt a rendet, és megtanulhatatlanná válik. Ha elkezdjük ezt a gyakorlatot folytatni, és más jogszabályokban is ilyen módon próbálunk határidőket beépíteni, akkor minden egyes törvény, eljárási törvény esetében más módszerrel kellene határidőket számítani. Ez szerintem nagyon súlyos jogalkalmazási problémákat jelent. Lehet, hogy a hatóság oldaláról, ahol csak egy típusú ügyeket csinálnak, egy osztályon dolgozik valaki évtizedekig, és számára az az öt határidő létezik, amely abban a szűk eljárási törvényi keretben éppen az ő tevékenységét szabályozza, neki könnyű lesz. De egy állampolgárnak, akit mindenféle határidők érintenek, neki bizony nagyon nehézzé válik a határidő kiszámítása.

Nem érzem azt a nyereséget ebben a módszerben, amit a veszteség oldalon egyértelműen látok. De én nagyon szívesen megteszem azt, hogy engedek az álláspontomból, ha meggyőz engem arról bárki itt az ülésteremben vagy máshol, hogy helytelenül gondolom a dolgokat. Várom az érveket.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Herényi Károly tapsol.)

Forrás: parlament.hu