DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szokássá vált - hadd tegyem hozzá: rossz szokássá - a Házban, hogy nemzetközi szerződések, egyezmények, nyilatkozatok esetén szinte kötelező a hallgatás, aztán megnyomjuk a gombot elolvasás... - vagy esetleg anélkül. Azonban most nem ez a helyzet. A most itt előttünk lévő egyezménynek olyan pontjai vannak, olyan megállapításai, olyan fogódzói, amelyekre nemhogy szabad, kötelesek vagyunk hivatkozni, különösen azok után, hogy az előbbi szavazás azt az eredményt hozta, amit rendkívül sajnálatosnak tartok.

Ha valaki ezt az egyezményt figyelmesen elolvassa, akkor azt kell mondanom, hogy valami olyanszerű, és azt kell mondanom, az emberi jogok legfontosabb tételeit oly módon rögzíti, amely nekünk, magyaroknak a jövőre nézvést egy nagyon komoly fogódzót jelent. Világosan megmondja - és hadd ismertessem a tisztelt Házzal, ha netán valaki nem olvasta volna el - a 4. cikkelyben: "Jelen egyezmény alkalmazása során az érintett államok nem tehetnek megkülönböztetéseket az érintett személyek között nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet alapján."

Az 5. cikkely pedig egyértelműen a jogutód államok kötelezettségeit állapítja meg, amely azt mondja, hogy "a jogutód állam köteles megadni az állampolgárságot azon személyek számára, akik az államutódlás időpontjában rendelkeznek a jogelőd állam állampolgárságával, és államutódlás következtében hontalanná válnak vagy válhatnak".

Miről van itt szó, tisztelt Ház? Ha ez az egyezmény hatályba lép, tarthatatlanná válik az a szlovák álláspont, amely a mai napig megkísérli fenntartani a Beneš-dekrétumokat. Tarthatatlanná válik, mert ha ezeket az alapjogokat elismerik, akkor nem tehetnek mást, mint hogy ezt visszavonják. Ha ezeket az alapjogokat nem ismerik el, hanem változatlanul azt mondják, hogy a Beneš-dekrétum hatályban van, akkor egyértelmű az én álláspontom szerint, világos állásfoglalás az, amely szerint az alapjogok megtagadásával magát az Európai Uniónak a közösségét is megtagadják.

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy egy olyan fogódzót, mint amit ez az egyezmény jelent, használni kell. Keressük azokat a pontokat, ahol lehet közös nemzeti célokat megtalálni. Miért nem találjuk meg azokban, amelyek elérhetőek? Ha ma komolyan gondoljuk, és komolyan fellépne ez a kormány azért, hogy a Beneš-dekrétumok végre oda kerüljenek, ahova valók, hogy ezzel megerősítsük azt a nemzettudatot, amely oly nehezen fenntartható, nagyon nehéz körülmények közt a határon túl, ha ezt a célt nem tartjuk elég közösnek, akkor rendkívül szomorú helyzet van. Persze lehet azt mondani, hogy kérem, ez a jövőre nézve szóló rendelkezés, nincs ex tunc hatálya.

Nekem az az álláspontom, és ezt az álláspontot, úgy gondolom, képviselni lehet, hogy az alapjogok tekintetében, éspedig az emberiséget érintő alapjogok tekintetében nincs ex tunc szabály. Ezek a szabályok érvényesek. Ha ezek a szabályok érvényesek, mint ahogy érvényesek voltak a '44-es, '45-ös háború befejezése után, akkor érvényesek most is.

Következésképpen joggal és alappal lehet ennek alapján is meggyőződésem szerint követelni, hogy a Beneš-dekrétumokról végre mondják ki, hogy azok mélyen az emberi jogokat sértő és mélyen a magyarságot sértő rendelkezések voltak, megértek arra, hogy visszavonják, és végre a szemétdombra kerüljenek. (Taps a Fidesz soraiból.)

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu