SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! A képviselő úr által említett műanyag zacskók valóban komoly terhet jelentenek a környezetünkre. Évente milliárdos nagyságrendben kerülnek forgalomba ezek, de a visszagyűjtésükről és hasznosításukról való gondoskodás nem megoldott. A kereskedelem ebben eddig nem adott megoldást. Többek között az ilyen problémákon kíván enyhíteni a termékdíj mint környezetgazdasági szabályozóeszköz. Egyrészt a mértéktelen és szükségtelen fogyasztás visszaszorítására ösztönöz a termék árának a növelésével, másrészt a helyettesítő termékek árkülönbözetének csökkentésével a környezetet kevésbé terhelő terméket helyezze előnybe - ennek helyzetbe hozását célozza meg.

(Török Zsolt elfoglalja jegyzői helyét.)

Szeretném ugyanakkor megnyugtatni a képviselő urat és a tisztelt Házat, ugyanis egyáltalán nem szükségszerű, hogy a termékdíj-szabályozás miatt a zsemle ára növekedjen. A szabályozás egyik legfontosabb eszköze a környezetvédelmi szempontú választási lehetőség, tehát hogy legyen választási lehetőség.

Adott ez a választási lehetőség a műanyag zacskók történetében, esetében is. A kereskedő dönthet úgy is, hogy műanyag zacskók helyett például kevésbé környezetterhelő papírzacskót kínál a pékáru csomagolására, amelynek termékdíja mindössze tíz fillér. Vagy választhatja azt is, hogy gondoskodik a hulladékká vált termék hasznosításáról, ebben az esetben nem kell termékdíjat fizetnie. Tehát, képviselő úr, nem csak ez az egyetlen út létezik, hogy a zsemle árát kell növelnünk.

Szeretném azt is figyelmébe ajánlani, hogy az új szabályozás 2005. január 1-jétől van a műanyag reklám-bevásárlótáskák termékdíja esetében érvényben, és egyébként azok az áruházláncok, amelyek a műanyag zacskók átadása ellenében meghatározott árat kérnek, arról tájékoztatták a tárcát egy konzultációban, hogy 85 százalékkal esett vissza e műanyag zacskók forgalomba helyezése.

Azt gondolom, senki sem hiszi azt, hogy az állami elvonást nem a fogyasztó fizeti meg, legyen az adó vagy mint a termékdíj, adó jellegű díj. Az állam számára az ilyen jellegű befizetéseket a cégek teszik meg, de a fogyasztók azok, akik bizony az árba építve megfizetik, ha ezt választják az eladók. Így volt ez ezelőtt is - olyan, hogy ingyentermék, legyen az akár zacskó is, nem létezik. Évekkel ezelőtt megszűnt a bevételek úgynevezett pántlikázása, de ez nem jelenti azt, hogy az állam ne fordítana jelentős összegeket környezetvédelmi és ezen belül például hulladékgazdálkodási célokra. Elég, ha csak azt említem, hogy a regionális hulladékgazdálkodási beruházások, amelyek jelentős hányadát a költségvetés finanszírozza, mind-mind a környezet védelmét szolgálják. Ezeken a programokon keresztül a termékdíj bevételét többszörösen fordítja az állam hulladékgazdálkodási célokra.

A képviselő úr kérdezi, hogy kiket akar környezettudatossá nevelni a szaktárca. Egyszerű a válaszom: mindenkit, hiszen a környezetünk és a környezetünk minősége közös ügyünk. Közös felelősségünk a környezetünk állapotának megőrzése az utódaink számára. Ezért is kérem a képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu