DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy a soraimat rendezzem, mert most áttértünk a harmadik könyvre, és az más módosító javaslatokat és más iratokat is jelent.

Ez a könyv a házasságról és a családról szól. Tulajdonképpen a harmadik könyvbe a törvényjavaslat a családi jogot emelné be, tehát most értünk el a családjogi kérdések taglalásához. A számos módosító javaslat közül, amelyeket itt képviselőtársaimmal, részben én, részben mások is előterjesztettek, az ajánlásban a 160. pont alatt, a 162., 163. pont alatt szereplőket, majd később a 176., 177., 180., 185. pont alatt szereplőket - ez utóbbiak egy csoportot képeznek - kívánom érinteni, utoljára pedig az ajánlás 190. pontjában szereplő módosító javaslatot.

Az ajánlás 160. pontjában javasoljuk a törvény alapvető családjogi feladataként annak a megfogalmazásnak a törvényben rögzítését, amely szerint a törvény védi a házasságot és a családot, a családi és az egyéni érdek összhangját. A törvényjavaslat eredeti szövege, aminek a módosítását kérjük, némileg másképpen fogalmaz, a házasságot meg sem említi, a család kifejezés helyett családi kapcsolatokról beszél. Úgy gondoljuk, hogy ez az általunk javasolt megfogalmazás az alkotmány alapján is védendő, az alkotmányban is megjelenő alapértékeket egyetemesebb módon kívánja megfogalmazni, mint ahogy az az előttünk fekvő törvényjavaslatban megjelenik.

Megjegyezzük, hogy a jelenleg hatályos családjogi törvény is fontosnak tartja pontosan megemlíteni a család és a házasság védelmét, és e tekintetben hivatkozunk, hivatkozom az alkotmány 15. §-ára, amely szintén kifejezetten ezt a szóhasználatot tartalmazza. Indokolatlan tehát ettől eltérni, és ezért javasoljuk, hogy a módosító javaslatunkban szereplő megfogalmazást fogadja el e tekintetben az Országgyűlés.

A következő kérdéskör az ajánlás 162., 163. pontjában található módosító javaslatok, amelyek a házasság megkötése előtti 30 napos várakozási időről, illetőleg a jegyesség intézményéről szólnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat mellőzni kívánja a most is hatályos családjogi törvénynek azon rendelkezését, hogy a házasságot csak a házasságkötési szándék bejelentését követő 30 nap elteltével lehet megkötni. Tudjuk jól, hogy a családjogi törvény ezzel kapcsolatban tartalmaz kivételeket, amelyek egyébként természetesen rendben is vannak, hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor ettől a 30 napos határidőtől indokolt eltekinteni. Ugyanakkor, mint arra az imént utaltam, a törvényjavaslat a Csjt.-ből ezt a rendelkezést már nem veszi át.

Mi ezt súlyos hibának tartjuk, hiszen végül is miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról a jognyilatkozatról, amely az ember életének talán a legfontosabb jognyilatkozata. Régi tapasztalataink is, újabb tapasztalataink is és a külföldi tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy ilyen várakozási idő beiktatása a házasságkötésre vonatkozó szándék megfontoltságát alkalmas és megfelelően képes szolgálni.

Csak összehasonlításként mondom, hogy a törvényjavaslat, ez, amiről tárgyalunk, az örökbefogadás esetén - helyesen egyébként - fenntartja a jelenleg hatályos jogunkban is meglévő előzetes eljárás és felkészítés szabályát. Annál inkább érthetetlen az, hogy a házasságkötés tekintetében ettől a szabálytól el akar tekinteni a törvényjavaslat, és azt mellőzni kívánja. Úgy gondoljuk, hogy ha az örökbefogadás megkötésénél szükséges ilyen, akár jelkép értékűnek is tekinthető - ezt sem vitatom -, jelkép értékű biztosítékok beiktatása, előírása, megfontolt és megalapozott döntések érdekében, akkor ez a házasságkötés esetében is indokolt.

A 163. pontban szereplő javaslatunk pedig a régi magyar jog megoldásának megfelelően javasolja törvényben rendezni a jegyesség intézményét. Ennek kapcsán utalok arra, hogy a törvényjavaslatunk teljes mértékben a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk rendelkezéseit veszi át. Meg kell hogy mondjam, hogy a régi szöveg teljes mértékben időszerű. Lehet, hogy sokak számára furcsa, hogy jegyességről és a jegyesség törvényben történő megjelenítéséről beszélünk. Szép képviselő úr bólogat is, tetszik ez a megjegyzésem, ez sokak számára furcsa. Nyilván ő is furcsállja, de szeretnék arra utalni, hogy a magyar jog ismeri a jegyesség fogalmát enélkül is. Tessék elővenni a polgári perrendtartást, és megnézni a tanúvallomás kizáró okait. A közeli hozzátartozó fogalmában a házastárs, az élettárs mellett ott van a jegyes is, vagyis a jegyes is azt mondhatja a bíróságon, hogy kérem, én a vádlott jegyese vagyok, és nem kívánok vallomást tenni. A jog tehát megengedi ezt.

Vagy a bíró, a bíró kizárása az ügyből. Az ügyben szereplő... (Dr. Szép Bélának:) A képviselő urat szeretném meggyőzni, azért vártam, hogy figyeljen egy kicsit rám.

(13.30)

A polgári perrendtartásban az is szerepel, hogy ki nem lehet bíró, és a hozzátartozói körben meg van említve a jegyes is. Tehát nem lehet, nem járhat el bíró abban az esetben, hogyha az ügyben érdekelt ilyen viszonyban van vele. Tehát a jegyesség fogalmát ismeri a jogunk, és jogkövetkezményt is kapcsol hozzá, sőt a polgári törvénykönyv is egy sokkal általánosabb szabályban foglalkozik azzal a kérdéssel, amiről mi beszélünk, ez az utaló magatartás problémája.

Úgy szól a hatályos polgári törvénykönyv, ha nem tévedek, 6. §-a - elnézést, lehet, hogy a számban tévedtem -, hogy aki mást szándékos magatartásával olyan magatartásra indít, amelyből eredően őt önhibájából kívül károsodás éri, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Ennek a Ptk.-ba való bekerülésének volt egy történelmi előzménye; nagyon röviden, mert az idő tényleg halad: annak idején, amikor a Tito vezette Jugoszlávia és Magyarország között és a szovjet blokk között megromlott a viszony, volt arra eset, hogy egy bácskai személy - most nem tudom, hogy ki volt a férfi és ki volt a nő -, illetve egy magyarországi személy között szoros érzelmi kapcsolat keletkezett, és a házasság ígéretével a bácskai személy mindenét elkótyavetyélve Magyarországra költözött, és akkor jelezte az illető, hogy sajnos megváltoztak az érzelmei. De hát én mindenemet elkótyavetyéltem, eladtam, itt vagyok egy bőrönddel - mondta. A két ország között akkor annyira rossz volt a viszony, hogy sajnos ilyen következményekkel járt az, hogy valakit az érzései országváltásra késztették.

Akkor a bírói gyakorlat taposta ki ezt a szabályt a jegyesség régi szabályai nyomán, amik az 1894. évi XXXI. törvénycikkben benne voltak, és lehetővé tette, hogy ebben az esetben a hoppon maradt, a házasságtól elmaradt személy kártérítéshez jusson. Ugyanakkor azt is nyilvánvalóan ki kellett, ki kell mondani, és ki is mondta a régi törvény, módosító javaslatunkban is szerepel, hogy az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság követelésére. Módosító javaslatunk részleteiben kíván foglalkozni a meghiúsult jegyesség jogkövetkezményeivel, házassági készületekkel, a leendő házasság tekintetére adott ajándékkal. Kérem, ezek olyan jogi problémák, amelyek a mindennapi életben is előfordulnak, lehet, hogy nem nagy számban, de találkozhatunk vele, és a jognak ezekre magyarázatot kell adnia.

Módosító javaslatunk arra is kiterjed, hogy az ilyen természetű kártérítési igényeket a sérelmet szenvedő félnek életében kell érvényesítenie keresettel ahhoz, hogy az örökösei is igényt tarthassanak ilyen igényre. Tehát javasoljuk annak kimondását is, hogy öröklés tárgyát ilyen igény csak akkor képezhesse, ha a jogosult a keresetet megindította.

Végezetül speciális elévülési szabályt is szükségesnek tartunk, egyéves elévülési hatályt javasolunk. Megjegyzem, valamennyi rendelkezés az 1894. évi XXXI. törvénycikk tulajdonképpeni átvételét jelenti. Ajánljuk képviselőtársaink figyelmébe, mert bizony az élet ilyen eseteket tartalmaz, és ezekre is megoldást kell találnunk és biztosítanunk.

A következő kérdés, ami ebbe a felszólalásba még talán belefér, a házasság felbontásának módja, az ajánlás 176., 177., 180. és 185. módosító javaslatai. Arról van szó, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat mintegy egyszerűsítendő, a házasság felbontásának az úgynevezett megegyezéses esetét közjegyzői hatáskörbe kívánja utalni. (Keresgél az iratai közt.) Bocsánat, elnézést. Nos, módosító javaslatunk változatlanul egyedül a bíróságok számára kívánja fenntartani a házasság felbontásának a jogát. Mi szól a törvényjavaslatban szereplő megoldás ellen? Illetve mit tudunk mi megemlíteni a törvényjavaslatban a közjegyzői bontás által javasolt megoldással vitatkozva?

Első helyen és legfontosabb okként azt szeretnénk kiemelni, hogy a törvényjavaslat olyan megoldást keres, és olyan megoldást jelöl ki a házasságok közjegyzői, bírói megszüntetése, bírói felbontása tekintetében, amelynél a közjegyző számára nincs mérlegelési jogkör. A házasság jogi kötelék, olyan jogi kötelék, amelynek felbontása során, miután az az alapelv, hogy a házasságot akkor kell felbontani, ha az már reménytelenül és helyrehozhatatlanul megromlott, a bíróságot mérlegelési jog illeti meg. Ez egy tradicionális megoldás, és egy olyan megoldás, amely általánosságban elterjedt és elfogadott a jogállamok világában. Ettől eltérni indokolatlannak tartjuk, hiszen akkor nem is házasság felbontásáról, hanem házasság felmondásáról kellene beszélnünk. (Dr. Avarkeszi Dezső közbeszól.) Én értem, értem, államtitkár úr, nagyon jól tudom, miért fogalmazott így. A közjegyzői, mérlegelés nélküli megszüntetésre mondom azt, hogy az tulajdonképpen nem a házasság bontására megfelelő intézmény, hanem egy felmondásszerű valami, ami a házasság intézményétől a mi felfogásunk szerint teljességgel idegen.

Kérem szépen, az is alaptalan, amit a törvényjavaslat a közjegyzői megszüntetés mellett az indokolásában felhoz, mondván, hogy olyan esetben, ha a felek között megállapodás, megegyezés jött létre a kapcsolatuk, a házasságuk felszámolása tekintetében, akkor ez a legegyszerűbb mód. Ezzel kapcsolatban az egyik észrevételünk az, hogy a bíróságok előtti közös megegyezés semmivel sem komplikáltabb, mint amilyen megoldás ez lenne, mert ott is végtelenül egyszerű módon kerül sor közös megegyezés esetében a házasság felbontására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Egy további perc hosszabbítást szeretnék kérni, elnök úr.

Ugyanakkor abban az esetben, ha a közös megegyezés meghiúsul, ami nagyon is gyakorlati probléma, akkor kérem szépen, egy közjegyzői eljárásból áttérni bírósági eljárásra, sokkal hosszadalmasabb és sokkal körülményesebb lenne, mintha eredetileg is bíróság mellett indult volna meg az ügy. Tehát függetlenül attól, hogy a házasságok megfelelő szinten történő kezelése, a tradicionális megoldások tisztelete és az alapkérdés, miszerint a házasság felbontása mindig mérlegelési kérdés, ez eleve mellőzhetetlenné teszi a bírói hatáskört, és ez eleve a bírói hatáskör fennállása mellett szól; függetlenül ettől a közös megegyezések esetében sem lenne az eljárás közjegyzői szinten semmivel sem egyszerűbb, mint bírói szinten, ellenkezőleg, a közös megegyezések felborulása esetén sokkal komplikáltabb, sokkal bonyolultabb helyzet állna elő, ami az érintett feleket sokkal hátrányosabban érintené.

A kifejtettekre tekintettel kérjük módosító javaslatunk támogatását.

Forrás: parlament.hu