DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A családjogi témában még érintenem kell az ajánlásban a 177. és 180. pontok alatt szereplő módosító javaslatokat. Ez a két javaslat szorosan összefügg.

Itt arról van szó, hogy a kormány eredeti javaslata értelmében a házasság megszűnik többek között az egyik házastárs nemének megváltoztatásával.

(13.50)

A törvény egy olyan kétségtelen helyzetet konstatál, amely valóban előfordulhat, és voltaképpen azt a jogot az alkotmányos rendszerünk senkitől sem tagadja meg, hogy ha úgy gondolja, akkor a nemét megváltoztathassa. Nyilvánvaló és érthető, hogy egy ilyen helyzet alapvetően új viszonyt teremt a házastársak között, és ebben az esetben a házasság valamiféle formában történő megszűnése teljességgel indokolt.

A probléma ennek kapcsán a szabályozás módjával van alapvetően, tudniillik a kormány javaslata magának a ténynek a bekövetkezéséhez köti a házasság megszűnését. A Ptk. konferenciáján Jobbágyi professzor úr rendkívül szellemesen élcelődött arról a helyzetről, hogy hazamegy a házastárs este, és közli a másik házastársával, hogy megváltozott a nemem, vagyis ettől a pillanattól kezdve a házasság véget ér. Ha a törvény szövegét nézzük, akkor ez erről szól. Nyilvánvaló, hogy egy jogállamban, ahol intézményekben gondolkodunk, valamiféle jogi kereteket kell adni egy ilyen helyzetnek is. Mi azt gondoljuk, hogy ez egy olyan tényszerűség, amely egyszerű közléssel nem rendezhető. Nyilvánvalón most akkor én is ugyanarra a logikára hivatkozom, mint Szép képviselő úr: ha ez kifelé nem érzékelhető, hogy valakinek a neme megváltozott, akkor befelé, két ember tekintetében lehet jogi tény, de a külvilág erről nem fog tudomást venni. Ha már másért nem, akkor már csak ezért is szükség van arra, hogy azt a helyzetet, hogy a házasság megszűnt, mégpedig azért szűnt meg, mert megváltozott valamelyik házastárs neme, akkor ezt a helyzetet a jog is valamilyen formában szabályozza.

Mi ezért azt a módosító javaslatot terjesztettük elő, hogy ezt úgy szabályozzuk, hogy a házasság ebben az esetben akkor szűnik meg, ha bíróság megállapította valamelyik házastárs nemének megváltoztatását, vagyis azt gondoljuk, hogy szükséges valamilyen hatóságnak kimondani, és erre megint a bíróságot tartjuk a legalkalmasabbnak. Nem akarok komolytalan irányba elmenni, de minden ilyen téma kapcsán el tudom képzelni, hogy vitatni fogja a másik fél a nem megváltozását. Egyébként Jobbágyi professzor úr arra is rámutatott a konferencia során, hogy egy nem identitása több mindentől is függhet, igen összetett kérdés, vagyis talán nem is teljesen abszurd azt mondani, hogy ilyesmin akár még vitatkozni is lehet. Ezt tehát valakinek meg kell állapítani, és úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megállapítást igazából valójában a bíróság számára kell biztosítani.

Azt is javasoljuk a másik idekapcsolódó módosító javaslatunkban kimondani, hogy amikor a bíróság ezt a megállapítást megteszi, akkor a házasság ily módon vagy ennek okából bekövetkező megszűnése esetében rendezi a házasság megszűnésének a következményeit, mégpedig a házasság felbontására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával.

Végül utoljára, tisztelt képviselőtársaim, az ajánlás 190. pontjában foglalt módosító javaslatunkról szeretnék csak két mondatot mondani, mert az általános vitában is beszéltünk erről, és fontosnak tartom, hogy itt is megemlítsük, de csak utalásszerűen. Nevezetesen arról van szó, hogy a törvényjavaslat a házassági hűség kötelezettségét kivenné a jogi rendezésből. A házassági hűségnek mint jogi követelménynek a szabálya a házasság történetét végigkíséri, egy tradicionális követelményről van szó. Szerepelt minden korábbi jogi rendezésben, abban a törvényben is, amire a képviselő asszony és én is hivatkoztam, a házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikkben, amely állami szinten rendezte az intézményt, szólt erről a családjogi törvény is, az 1952-es. Tehát a Rákosi-korszakban is úgy gondolták, hogy a házasságban a hűség alapvető követelmény, és értetlenül állunk amellett, hogy ez a jelen törvényből, a mostani törvényjavaslatból kimarad, nem szerepel.

Az általános vitánál is utaltunk arra, és most is csak röviden szeretnék hivatkozni arra, hogy a hűségnek nem pusztán erkölcsi tartalma van, hanem a jog is különböző következményeket fűz ennek a követelménynek a megtartásához. Hogy mást ne mondjak, az apaság vélelme is azon a feltételezésen alapul, hogy a házasfelek egymáshoz hűek. Ezért mondja ki a jog, hogy a fogantatási időben fennálló házasságból született gyermek a szülők gyermekének tekintendő. (Derültség.) Lehet ezen mosolyogni, de ha a házassági hűség nem követelmény, akkor esetleg fel lehet vetni ennek a vélelemnek az újragondolását is. Arról nem beszélve, hogy gyermekelhelyezési pernél, nem azt mondom, hogy fő szempontként, de előfordul, hogy a házassági hűség szabályaihoz való viszony is szempont lehet, hogy házastársi tartás megítélésénél ennek a követelménynek is jelentősége lehet. Tehát megint egy olyan helyzettel állunk szemben, amihez a jog, akárki akármit gondol róla - és lehet, hogy vannak olyanok, akik ezt egy elavult követelménynek gondolják; ez megint az a kérdés természetesen, hogy ki-ki mit gondol a házasság intézményéről, erről a keresztény értékek alapján gondolkodóknak nagyon határozott véleményük van -, ha a tőlünk eltérően gondolkodókkal vitatkozom, akkor arra is rá kell mutatnom, hogy függetlenül attól, hogy mit gondolnak erről az értékről, számot kell azzal vetni, hogy a jog ehhez különböző következményeket fűz.

Meg kell jegyeznem, és ez külön meglepetést okozott, hogy ezt a módosító javaslatot szocialista képviselőtársaim is előterjesztették. Csak meglepő módon valamiért visszavonták. Nem tudom, miért. Volt olyan javaslata a szocialista oldalnak, amely a jelenlegi Csjt. idevonatkozó rendelkezését szó szerint javasolta beépíteni a törvénybe; úgy látszik, egy hónappal, két hónappal ezelőtt még így gondolták, most ez megváltozott. Hát sajnáljuk, mert milyen jó lett volna, ha ebben konszenzus jön létre, és nem tűnik ez a felvetés, ez a megközelítés pártpolitikai természetűnek, bár szerintem ettől függetlenül, hogy visszavonták a javaslatot, nem tekinthető most sem annak. Szeretném, ha ezt újragondolnánk, és az idevonatkozó módosító javaslatunkat végül is a Ház mindkét oldala támogatná. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu