ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő Asszonyok! Maximálisan megértem a beadott indítványukat. Tavaly a fogyasztóvédelmi törvény júniusi vitájában már szóba hoztam ezt a problémát. Akkor még nem volt se pénzügyi válság, se gazdasági válság. Szomorú helyzet az, ahogy államtitkár úr is elmondta, hogy mit lehet tenni. Amikor tavaly júniusban ezt a kérdést felvetettem, az volt erre a válasz, hogy az égadta világon semmi, mert akkor még nem volt pénzügyi válság, nem volt gazdasági válság.

Nézzük a valós tényeket! Államtitkár úr talán emlékezik rá, amikor itt volt a svéd küldöttség, éppen akkor beszéltem, amikor ők is itt ültek bent. Akkor is felhívtam arra a figyelmet, hogy vannak pénzintézetek, amelyek olyan mértékű THM-szolgáltatást nyújtanak, hogy 200-300-400 százalékos. Egyszerűen katasztrofális! Képviselő asszony is mondta, hogy mely országokban nincs ilyen. Ha jól tudom, nincs plafonérték Franciaországban, Írországban. De miért nincs? Mert a tisztességes haszon elve szerint működik az egész rendszer, akár a pénzügyi, akár a gazdasági rendszer. Ha valaki 8 százalék fölötti hasznot próbál meg érvényesíteni a gazdasági tevékenységében, akkor a kamara kegyetlenül kemény szankciót alkalmazhat adott esetben vele szemben. Tehát erős, kemény kamarák működnek mindegyik rendszerben.

Ott, ahol voltak bizonyos fokú visszaélések, mert volt ilyen Németországban is annak idején, plafonértéket vezettek be. Számos más országban is ugyanezt a plafonértéket bevezették, hogy a mindenkori banki alapkamatnak nem tudom, hányszorosát lehetett alkalmazni. Államtitkár úr nem tért ki arra, hogy nézzük meg, 2005-ben a reális THM-érték hol tartott Magyarországon. Olyan 125 százalék környékén. (Keller Lászlóhoz:) Nem volt több annál, államtitkár úr. Mikor lódult ez meg? 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban; 2007-ben, 2008-ban lépte át a 250 százalékot. Az már, azt lehet mondani, nem tudok más szót használni rá: aljasság. Mert tényleg az! Egy normális pénzintézetnél annak, aki tudja igazolni, hogy rendelkezik jövedelemmel, most is adnak gyorssegélyt 25 százalékos THM-re. Ez a tisztességes viselkedés.

Meg kell nézni azt is, hogy az anyabankok otthon és a leánybankok itt adott esetben hogyan viselkednek. A kettőt össze kell hasonlítani. Ha itt van különbség, akkor igenis a kormánynak kötelessége úgy közbelépni, hogy kényszerítse arra a leánybankot, hogy ugyanazt alkalmazza, amit otthon anyabankként. Azért van tennivalója a kormányzatnak. Szeretném képviselő asszonyokat megnyugtatni, támogatjuk mi is ezt a kérdést.

Itt volt a génmódosított termékek ügye. Az Európai Unió először lesöpörte a magyar észrevételt, azt hiszem, két támogatást kaptunk. Utána mit csinált a parlament? Ötpárti egyeztetéssel hozott egy országgyűlési határozatot, rákényszerítette a kormányt, hogy tessék még egyszer visszamenni, utána már csak ketten szavaztak ellenünk a 27-ből. Most, ezelőtt egy héttel volt az európai környezetvédelmi bizottság ülése, ahol úgyszintén elfogadták a magyar javaslatot.

Igenis tennünk kell ebben a kérdésben; mert nagyon sokan úgy járnak, ahogy képviselő asszony is elmondta: felvették a hitelt, időközben elveszítették a munkahelyüket, mellette megnőttek a különböző szolgáltatási díjak. Belekerültek egy olyan spirálba, hogy egyszerűen képtelenek fizetni. Akkor jön be az uzsorakamatszerű THM, 200-300-400 százalékos THM, amivel szabályszerűen kizsigerelik az állampolgárt, aki utána vagyonvesztetté válik teljes egészében. Ilyenkor a mindenkori kormánynak ötször annyit kell beleinvesztálnia, mintha esetleg odafigyelt volna, ezeket nem engedélyezte volna, ha nem lehetett volna így visszaélni ezzel. Mert akkor lehet, hogy kisebb kamattal, THM-mel mellékállásban vagy nem tudom, milyen rendszerben, kétszer annyit dolgozik, össze tudja kaparni a pénzt, hogy vissza tudja fizetni az eredetileg felvett hitelt.

Azt javasolnám, Domokos László is elmondta a maga részéről, hogy van benne fantázia. Most, amikor állampolgárok tízezrei, százezrei szorulnak rá arra, hogy gyorskölcsönt vegyenek fel uzsorakamattal, THM-mel, hogy a családot megmentsék valamilyen úton-módon, hátha majd jövő héten vagy utána való héten fizetőképessé válik, lesz munkahelye, igenis most kellene kőkeményen a rendszert úgy átalakítani, hogy ne lehessen visszaélni vele. Számtalan alkalommal, más témában is elmondtam, hogy most, amikor gazdasági válság van, kell a kemény lépéseket megtenni annak érdekében, hogy utána tisztán jöjjön ki mindenki belőle, az állampolgár is, a pénzintézet is, ne peres utak legyenek ebből. Nem akarom a cég nevét mondani, hiába kezdődtek perek vele szemben, lenyúlta állampolgárok millióit, azt lehet mondani, tönkretett állampolgárokat, családokat, és most is ugyanúgy. Államtitkár úr, a kocsiból fel tudom önnek hozni a múlt heti szórólapjukat, 350 százalékos a THM-érték. Szégyen és gyalázat!

Szégyen és gyalázat, hogy Magyarországon ezt nem lehet kordában tartani. Sőt mi több, ha megnézi a különböző hírhozókat, ma már azzal vannak tele, hogy: a lakásán adjuk át önnek a hitelt. Egyszerűen behúzzák az állampolgárokat. Higgye el nekem, államtitkár úr, utána sokkal többe kerül a kormánynak, mert segélyekkel vagy más kereteken belül kell az állampolgárokat támogatni. Mert kihúzzák alóla a talajt, nincs lakása, elveszti a családfő az egzisztenciáját, utána az egész család segélyre fog szorulni, sokkal többe kerül. Higgye el nekem, sokkal többe kerül, mint azt mondani a pénzintézetnek, hogy innentől fogva, barátom, csak eddig mehetsz el, és nem tovább. Ezt javaslom.

Kérem képviselő asszonyokat, akik beadták a határozati javaslatot, legyen belőle ötpárti egyeztetés, találjuk ki közösen, és kényszerítsük a kormányt arra, hogy igenis tessék ebben kőkeményen lépni. Államtitkár úrnak, teljesen logikus, most azt kell mondani, amit a szakértők a kormányzaton belül mondtak neki, hogy az lenne a helyes, tehát ne bántsuk annyira a pénzintézeteket. De tisztességtelen hasznot Magyarországon sem szabad eltűrni senkivel szemben. Tehát ezt javaslom, és egészen biztos, hogy ebben az ellenzéki oldalon is partnerre találnak.

Forrás: parlament.hu