DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az eddigi felszólalásokból meglehetősen világosan kiderül, hogy a felszólaló képviselők egybehangzóan felismerték azt az egyébként most már mindenképpen mindenki által felismerendő tényt, hogy a hitelválságnak indult és a világban megjelenő válságjelenségek a gazdaság egészét érintik.

(11.30)

Ezen belül persze egyes szegmenseket különböző módon. De azt is világosan és egyértelműen kell látni, hogy egyet kell érteni azzal, amit Baráth Etele képviselőtársunk mondott, hogy komplex módon kell kezelni ezt a határozati javaslatot. De vajon így történik-e? A határozati javaslat ezt tartalmazza-e? Azt hiszem, már a cím is szegényes e tekintetben, még inkább az a tartalom. Világos ugyanis a számomra, és remélem, sokunk számára egyértelmű, hogy ha csak a pénzügyi válság kérdéseivel foglalkozunk, és az érdemben lévő gazdasági részleg, a gazdasági szféra válságával nem vagy alig, ez semmiképpen nem teszi lehetővé még hosszabb távon sem a kedvező változásokat. Ebben a határozati javaslatban számos jó elem van, amelyek támogathatók, hiszen nyilván ezért ötpárti, mert hiszen mindenki megtalált benne bizonyos elemeket, amelyeket támogathatónak vélt. Én most arról szeretnék beszélni, ami hiányzik belőle.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Baráth Etele képviselőtársunkra kell hivatkoznom ismételten. Elmondta - és ez így igaz -, hogy Magyarországon sok-sok ezer kényszervállalkozó van, olyanok, akiket némi eufemizmussal kis- és közepes vállalkozásokként összemosva szokás említeni, amelyeknek azonban a több tízezres vagy több ezres nagyságrendű családokat súlyosan érintő, foglalkozást alig folytató része nem sorolható be nemhogy a középvállalkozásokhoz, de a vállalkozásokhoz is csak nehezen. Mégis ezeknek a megmaradása és a jövőbeni életlehetősége egy válság kellős közepén egészen egyszerűen nem lehetséges, hogy ne kerüljön egyfajta olyan kezelésre, amely a megmaradásukat képes biztosítani. Ha ugyanis ezek megszűnnek, semmit nem lehet helyette ajánlani. Megkérdezem akár az előterjesztőket is: mit ajánlanak? Hát, majd ezeket a nagyberuházásokat. Ezek a nagyberuházások rendkívül korlátozott mértékben képesek felszívni, és éppen ezeket a területeket egyáltalán nem. Következésképpen a határozati javaslat meggyőződésem szerint ki kell hogy térjen e lehetőségek garantálására is.

Amiről még feltétlenül szólni kell, nagyon jó elemeket hallottunk Bencsik János képviselőtársunktól, és ez már bizonyos mértékig tágítja, bővíti ennek a határozati javaslatnak a lehetőségeit. A kitekintés ugyanis az építőipar minden fontossága mellett is lehetetlen, hogy ne történjen meg nagyobb mértékben a kapcsolódó vagy a nem egészen kapcsolódó ágazatokra is, annak érdekében, hogy ott is megjelenjen valamiféle olyan változás, amely munkahelyeket létesít, amely a következőkben garantálja, hogy egyes ágazatok egyáltalán meg tudjanak maradni. Ez a felismerés azonban, a mai felszólalások engem erről győztek meg, csak a képviselőtársaimnál jelentkezik. A kormány esetében mintha ez egyáltalán nem jelentkezne, de különösen nem a pénzügyi kormányzat részéről, ahol az ellenvetések 3-3,5 milliárd forintos tételekről szólnak. Azt gondolom, erről kell nagy nyomatékkal szólni.

Ha nem történik olyasfajta elmozdulás, amely egyértelműen pénzügyi lehetőségeket is csoportosít annak irányában, hogy a gazdaság működőképes legyen vagy a működőképességét visszanyerje, akkor minden jó szándékú határozati javaslat osztani fogja az eddigi határozati javaslatok túlnyomó többségének a sorsát, azaz határozati javaslatok maradnak, még akkor is, ha ezt a Ház mindkét oldala támogatja, mert nem lesz belőle végrehajtható törvényjavaslat, és ez a legnagyobb veszélye. Ha van egyfajta ötpárti összefogás a gazdaság érdekében, a válság leküzdése érdekében, annak itt kell megjelennie. Ott kell megjelennie, hogy azok a legjobb és végrehajtható indítványok, amelyek a határozati javaslatban megjelennek, vagy amelyek még nincsenek benne, de amelyeknek meg kell jelennie, azok végül is öltsenek törvényi formát, mégpedig végrehajtható törvényi formát. Ez lesz a legnehezebb, tisztelt képviselőtársaim, ebben kell egy ennél is nagyobb erőfeszítés.

Hogy a kormány ellenállása mekkora, azt ma megítélni nem lehet. Sok jót nem ígért Keller államtitkár úr megszólalása. Ez a megszólalás ugyanis nem arról szólt, hogy miként lehetne elhárítani azokat a fajta pénzügyi nehézségeket, amelyek létezők, miként lehet olyan új forrásokat bevezetni a gazdaságba, amelyek képesek megmozdítani a gazdaságot, és nagy nyomatékkal mondanám, életben tartani azokat a gazdasági szereplőket, amelyeket most sokan nem is tekintenek gazdasági szereplőknek, pedig ők az önfenntartással, a saját önfenntartással, a család önfenntartásával a gazdaságnak egy nagyon fontos olyan szegmense, amelyeket ha kiiktatunk, akkor csak a nyomorúság és az egyre nagyobb ellehetetlenülés jelenik meg ebben az országban.

Ha van egyfajta előrelépés, én abban látom, hogy a felismerés legalább már a képviselők részéről világos és egyértelmű az én meggyőződésem szerint. A kiegészítések nyilván lehetségesek; a küzdelem most kezdődik azért, hogy a legjobb része ennek a határozati javaslatnak törvényi formát is öltsön. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu