DR. SZANYI TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nos, a parlament gazdasági bizottsága is megvitatta ezt az előterjesztést. Most itt a véleménykifejtés előtt még egyszer átfutottam a jegyzőkönyvet, és tulajdonképpen így felfrissítve az ott elhangzottakat, azért elég érdekes kép alakult ki. De mindenekelőtt hadd olvassak fel pár szót az úgynevezett elnöki összefoglalóból, ami a gazdasági bizottságban elhangzott.

Podolák elnök úr mondta: azt javasolnám elöljáróban, hogy értsünk egyet a költségvetési bizottság álláspontjával, amely szerint ez alkalmas arra, hogy az Országgyűlés megvitassa. Volt erről egy szavazás: 15 igen, 10 nem arányban megszavaztuk a dokumentum, illetve az előterjesztés plenáris vitára való alkalmasságát. De folytatta az elnök úr, azt mondja: kétségem nem fér hozzá, hogy itt a porondon, bent a patkóban hatalmas viták lesznek, mindenki el fogja játszani a nagy halált, és mindenki elmondja a saját nagy történéseit. Ez egy ilyen színes vita lesz, a médiának megfelelő felületet fogunk biztosítani, hogy ezt kellőképpen csócsálhassa.

Hát, most ahogy elnézem a patkót, itt parázs vitának nyoma nincs, úgyhogy elnök urunk jóslata e tekintetben... (Ékes József: Várd ki a végét. - Többen: Így van. Várd ki a végét.) Jó, várjak még... Mindenesetre az érdeklődés szintje azért már jelez valamit így a parázs viták szintjén is, meg hát nem tudom, talán a köteles közszolgálati médián kívül úgy nagyon nincs itt média.

Ezzel együtt, elnök úr, a vita nálunk a gazdasági bizottságban úgy zajlott le - és itt kapcsolódnék egyébként Mádi képviselő úrhoz -, hogy itt azért két dolog mosódik össze. Az egyik: van egy előterjesztés, ez valójában egy pénzügyi jelentés. (Mádi László: Olyan, amilyen.) Olyan, amilyen, le vannak írva a számok, nagy valószínűséggel stimmelnek. Ugyanakkor a gazdasági bizottság a maga súlyát komolyan véve összességében azért azt mondta, hogy az mégsem járja, hogy egy pénzügyi jelentéssel lezárjunk egy olyan húsz évet, ami a magyar gazdaságtörténet része, és nem akármilyen része.

(15.50)

Úgyhogy végül is a gazdasági bizottságban úgy határoztunk, hogy az egyik albizottságunk, az úgynevezett ellenőrző bizottság tovább fogja folytatni ennek a korszaknak az elemzését, és megpróbálunk ezekből az elemzésekből bizonyos következtetéseket levonni. Például azokat a következtetéseket, amelyek talán lehetővé teszik majd egyszer ebben az országban - minél előbb, annál jobb -, hogy valódi iparpolitikát is tudjunk alkotni, hiszen pont a privatizációs folyamat volt az, amelyik rávilágított arra, hogy az ad hoc, spontán, "talán így jó lesz" jellegű mozdulatok mennyire hasznavehetetlenek egy ország hosszú távú boldogulása szempontjából. De én azt is gondolom, annál is inkább szükség van erre a bizonyos munkára - mármint az elemzésre -, mert eddig annyi látszik, hogy nem igazán akar a magyar gazdaságpolitika, a magyar gazdaságirányítás tanulni az elmúlt esztendők folyamataiból.

Hogyha nagyon-nagyon szűken és csak jelzőkkel illetve próbáljuk a különböző korszakokat meghatározni, azért nagyjából az Antall-kormány idején egy spontán folyamat zajlott, a Horn-kormány idején egy erőltetett, kényszeres folyamat, az Orbán-kormány idején egy kis lazítás, szünet volt tulajdonképpen ebben a dologban, és az igazi privatizációs technikákkal, a már kifejlettebb technikákkal a Medgyessy-, majd később a Gyurcsány-kormányok idején éltünk.

Eljutottunk egy adott helyzetbe, és én azt gondolom, hogy ennek a helyzetnek az elemzése nem fog megállni itt, ennek a mai ülésünknek a falainál. Az viszont a gazdasági bizottság határozott kérése és szándéka volt, hogy egy olyan típusú politikai vitát folytassunk le, amelyben csak másod-, harmad- vagy negyedrangban jönnek szóba azok a pártpolitikai vonatkozások, amelyek oly gyakoriak ebben a Házban.

Ha valódi gazdaságpolitikára törekszik ez az ország, tisztelt elnök úr, akkor én azt hiszem, hogy egy nagyon higgadt és szakmai elemzését kell adjuk ezeknek a folyamatoknak. Ehhez nyújt támpontot számszaki oldalról nézve maga ez a jelentés. Én őszintén bízom abban, hogy ezeket a következtetéseket, amelyek tényleg a jövőnket meg tudják alapozni, ezeket le fogjuk vonni.

Mindent egybevéve, tisztelt elnök úr, a gazdasági bizottság részéről ennek az indítványnak a tárgyalását természetesen támogattuk, támogatjuk, és nagyon bízunk benne, hogy ennek a napirendnek a végén nem fog lezárulni messzemenőleg ez a vita, hanem sokkal inkább, én azt hiszem, még a jövőre kéne dolgoznunk egy kicsit.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu