BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr és Államtitkár Asszony! Elöljáróban az ügyben szeretnék méltányosan viselkedni, hogy amikor megszorítások és restrikciók vannak, önök mindig a vesztesek, és önök által Magyarország, Magyarország polgárai, mégpedig azok a szolgáltatások, amelyeket önök dirigálnak. Többek között az egészségügy a vesztes, a szociális ágazat és az önkormányzatok. Mind a háromnál van szerencsém elviselni a restrikciókat, hisz amikor spórolni kell, ezt a három tárcát veszik elő. Márpedig mind a három nagyon fontos az emberek biztonsága, életviszonyainak kiszámíthatósága aspektusában, és egyáltalán az életminőségüket illetően. Tehát nem hagyható ki se az egészségügy, se a szociális ágazat, se az önkormányzatok, amelyek tízmillió állampolgárnak szolgáltatnak különböző perszonális szolgáltatásokat.

Azért kérek engedélyt elnök úrtól, hogy a 21. ajánlási pontról szólhassak, mert nem volt alkalmam szólni róla, mivel gyorsan lezárult a fejezet, viszont egy nagyon fontos kérdésről van szó. Vidorné képviselő asszony nem győzött meg e tekintetben. Képviselőtársaimmal - Lanczendorfer Erzsébettel, Szászfalvi Lászlóval, dr. Hoppál Péterrel, Balog Zoltánnal, és sorolhatnám még a névsort - azt kérjük, hogy ezt a passzust, amely a 21. ajánlási pontban van, töröljék el, ne vezessék be. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, államtitkár úr, kérem a megértésüket e tekintetben. Mely területet érinti ez a passzus, ha önök megszavazzák kormánypárti többséggel? Azért merem állítani, hogy ez kalmárkodás, mert igazi eredményhez nem vezet, sőt mind a két fél - önök is és mások is - csak csalódni fog benne.

Tételezzük fel azt a helyzetet, hogy valamely településen, egy kistelepülésen működik egy szociális intézmény. Ebben a faluban - ahogy Kovács képviselőtársam helyesen elmondta - a működtetéshez szükséges normatíva nem elegendő, sőt fejlesztésre sincs pénze, pályázni se tud, mert nincs önereje. Hiába vannak jó uniós pályázatok, nem tud pályázni, mert nincs hozzá pénze, ezért gondol egyet, és megállapodik az egyházzal, miután van ingatlana, lássa el ezt a szolgáltatást akár egy kistérségi jellegű intézményben, lásson el gyermekvédelmi, szociális vagy bármilyen szolgáltatást. Erre önök azt mondják, hogy rendben van, de akkor az önkormányzat két évig fizesse a normatíva különbözetét. De ez sem fog menni! Ha nem tudja vállalni a szolgáltatást, és nem tudja odaadni két évig a normatívák közti különbözetet, kik járnak rosszul? Az ellátandó emberek. Ha az volt a céljuk, hogy az önkormányzatnak vagy az egyházi intézményeknek adjanak pofont, az nem fog összejönni. Megint az emberekkel fognak kitolni, és ellehetetlenítik őket. Egy olyan településen, ahol van más megoldás, ha nem bír vele, nem bírja fejleszteni, talál egy egyházi intézményt, amely felvállalja egy kisebb térségben a szociális szolgáltatást, akkor az önkormányzat, amely beküldte ide az embereit, fizesse két évig a normatívadifferenciát.

Ez megint hamis út! Ez megint nem jó út! Lehet, hogy politikai sandaság, lehet, hogy kalmárkodás miatt, de ez hibás út. Értsék már meg! Miért adja át a szolgáltatást a nyomorult? Nem azért, mert flegma, és nem akarja ellátni az öregeit vagy a gyerekeit, hanem azért, mert nincs hozzá pénze. Nincs pénze a normatíva kiegyenlítéséhez, mert nincs saját bevétele, és nincs megfelelő ingatlana, amiben ellássa a szociális szolgáltatást. Erre önök azt mondják, hogy akkor két évig biztosítsa az egyházi és az állami normatíva közti különbözőséget.

Úgy gondolom, hogy ellátatlanul maradnak emberek. Nem lehet perifériára lökni eddig ellátott embereket azért, mert találnak egy jobban finanszírozott formát. Ráadásul a települések saját maguk nem tudnák ellátni. Igaz, hogy van az országban, de ez nem általános probléma, habár sűrűn előfordulhat ilyen, mert ahol annak idején Lamperth Mónikáék megcsinálták a kistérségi szociális ellátást, ott voltak pozitív változások. A saját kistérségünkben én magam is igyekeztem ebben progresszív lenni és megértő a kormánnyal, mert bizonyos kistérségi szolgáltatásokat jobban finanszírozott, és innentől kezdve nem kellett a kistelepülésnek a meg nem lévő pénzéből a hiányát növelve, hiteleket felvéve a saját települési szociális szolgáltatását ellátni. Én támogattam azt, amikor egy település ellehetetlenül a normatíva alacsonysága miatt, és a kistérségi rendszerben ez működhetett. De van olyan kistérség, amelyik ezt nem tudja megoldani, mert nem jött létre, vagy nincs olyan intézménye, vagy túl távol van, de van közelebb egy egyházi. Ezt a lehetőséget nem az egyháztól vagy az önkormányzattól veszik el, hanem az emberektől.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ők maguk se tudják ellátni, az egyház se fogja tudni ellátni, a mosdóvízzel kiöntik a gyereket is. Úgy gondolom, hogy több szociális érzékenység kellene ebben a kérdésben, nem pedig meggondolatlanság, kalkuláció, számítás és nem kalmárkodás.

Elnök úr, köszönöm megtisztelő türelmüket.

Forrás: parlament.hu