DR. SZANYI TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság ma a déli órákban ülésezett és vette napirendre ezt a beadványt. Meg kell mondanom, más bizottságokhoz hasonlóan, teljes egyhangúsággal döntöttünk úgy, hogy szeretnénk ezt a kérdéskört általános vitán tudni, és nyilvánvalóan valóban a közös megegyezés szándéka volt az esetleges részletes ügyek tekintetében.

Én azért a plenáris ülés nyilvánosságát is szeretném felhasználni arra, hogy melyek voltak azok az érvek, amelyek pró-kontra egyáltalán fölmerültek. És azért bátorkodom pró-kontrát mondani, mert az államtitkár úr nagyon helyesen utalt arra, hogy szedjük össze magunkat, és próbáljunk meg elfogadható érveket előállítani. Az nagyon nem lesz jó, ha itt a különböző pártok majd összevissza mondogatnak mindenféle érveket, mert tulajdonképpen akkor azért lássuk be - mondjuk így -, a brüsszeli döntés-előkészítők ezt elég alaposan ki tudják használni, de azért nagyon fontos az, hogy itt az Országgyűlésben képviselt pártok ebben a kérdéskörben nemcsak most, hanem a jövőben is meglehetősen egyformán beszéljenek. Na, ennek érdekében itt tényleg nyugodtan az asztalra lehet tenni bizonyos dolgokat.

Az egyik az - itt most hadd legyek egy kicsit az ördög ügyvédje -, amikor mi azt mondjuk, hogy sokszoros árkülönbség van a hazai termőföldárak és a külföldi termőföldárak között, és ezzel akarjuk indokolni a moratórium meghosszabbítását, tartok tőle, hogy ezzel az érvvel alul fogunk maradni. Éspedig azért, mert az Európai Bizottság bármikor a szemünkre vetheti azt, hogy kérem tisztelettel, maguknál pont azért van ez az árkülönbség, mert maguk olyan irgalmatlanul gátolják a tőke és a verseny szabad mivoltát, hogy persze, ha itt ilyen blokkolások vannak, akkor az nyilvánvalóan a földforgalom csökkentését eredményezi, következésképpen lám-lám, mégiscsak fel kellene szabadítani azt a földpiacot, és akkor majd Magyarországon is a mai árak tízszeresét látnánk viszont. Na, viszont nem vagyok biztos abban, hogy ezt olyan nagyon szeretnénk, hogy Magyarországon aranyárban legyen a termőföld, különösen annak fényében, hogy egyébként a nagyvilágban amúgy is szinte mindenütt, ahol normális mezőgazdaságot lehet folytatni, bizony, bizony, öt-tíz év múlva aranyárban lesz a termőföld.

(19.50)

Az előrejelzések globális élelmiszerhiányt és egyebeket vetítenek előre. Magyarország azon áldott geográfiai helyzetben van, hogy itt még a legkisebb vagy relatíve legkisebb a mezőgazdasági termelésre leselkedő kockázatok összessége. Tehát magyarul: itt nálunk paradicsomi állapotok, szinte paradicsomi állapotok közepette lehet mezőgazdasági tevékenységet folytatni, mígnem mindenhol máshol a természeti katasztrófák, a vízhiány és ezeregy dolog lesz, ami meg fogja billenteni a mezőgazdaság korábban ismert egyensúlyait.

Magyarul, mindenféle korábbi megközelítést bizonyos értelemben egy picit félretéve nekünk ez most egy nemzetstratégiai kérdés, hogy mi történik a magyar termőfölddel. De jelzem nagy tisztelettel, és ezt elmondtam a gazdasági bizottságban is, hogy azért ez nem úgy van, hogy a magyar ember jó ember, a külföldi ember rossz ember, tehát ebbe a hibába még véletlenül se essünk bele. Nekem egyébként sokkal többet ér egy jó, prudens módon gazdálkodó holland gazda Magyarországon, mint egy magyar ügyvéd, akinek éppen spekulánsként - vagy fogorvos meg ilyenek is - vannak a tulajdonában termőföldek, akik nyilván nem mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak.

Szeretném elkerülni, hogy ez a vád érhessen minket, hogy itt egyébként külföldellenesek lennénk. Nota bene, itt a szövegezésben a tagállami állampolgár nekem egy kicsit sikamlós, mert a magyar állampolgár is tagállami állampolgár, tehát itt a pontos értelmezéseknél érdemes lesz odafigyelni. Na, egy szó mint száz, elnök úr, én csak jelzem, hogy ez az egész kérdéskör, ahogy az előterjesztő is megfogalmazta, egy pici lépés egy adott ügyben, de messze nem a megoldást takaró dolog. Úgy gondolom, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban még akár egy parlamenti vitanap keretében is érdemes lenne ezt a kérdést demagógiától mentesen végignézni, mert nekem meggyőződésem, hogy amerre a klímaváltozástól kezdve millió oknál fogva a világ sodródik, az pontosan az lesz, hogy a magyar termőföld borzasztóan fel fog értékelődni általában a külföld és nemcsak az Európai Unió, hanem általában a külföld számára, és ha ezt a nagy értékünket eltékozoljuk, akkor azt kell mondjam, nagyobbat ütünk ezen a nemzeten, mint amit Mohács tudott hozni.

Úgyhogy a téma komolyságát is megőrizve azt is ide merem venni, hogy nem véletlen, az sem véletlen, hogy még ilyen vérzivataros (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), válságos körülmények között is a mezőgazdaság kiemelten a leginkább támogatott terület, és azért ennek van millió és egy oka.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu