KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Mikola képviselő úrral abban, hogy sehol a világon nincs olyan ország, amelynek akkora jövedelme lenne, amit korlátlanul tudna az egészségügyre elkölteni, pedig valóban a világ pénzét el lehetne erre az egészségügyi rendszerre költeni, nemcsak a mienkre, hanem a világ számos országában. Tudjuk, hogy ennyi pénz sehol sincs. Akkor pedig szakmai és politikai konszenzusra kellene jutni ebben a kérdésben, megtalálni a lehetőségek mellett azt a politikai és szakmai konszenzust, amellyel az egész egészségügyi rendszert működtetni lehetne.

De, tisztelt képviselő úr, úgy nem lehet, ha folyamatosan, hétről hétre, hónapról hónapra mind a politika oldaláról, mind egyes sajtóorgánumok oldaláról valóságos hecckampány folyik. Minek minősítsem az egyik hétvégi kereskedelmi televízióban elhangzó, úgymond, kérdést, amit feltettek a televízió nézőinek, hogy odaadná-e a kórházaknak a 25 milliárd forintot? És hatalmas meglepetésre volt 10 százalék, aki azt mondta, hogy nem. De hát egy ilyen kérdésre hogyan lehet nemmel válaszolni, amikor természetszerűleg egy ilyen buta és demagóg kérdést feltesznek, és minősítik a rá leadott válaszokat?! Amikor azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, önök hatalmas kampányt folytattak az ellen (Domokos László: A tévében vitasd meg!), hogy ne kelljen 300 forintot, nem 25 milliárd forintot, hanem 300 forintot befizetni vizitdíj címén! Önök hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kampány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) úgy folyt le, és olyan eredménnyel zárult, ami hozzájárult ahhoz, hogy az a 60 milliárd forint, ami most ott lehetne az egészségügyben (Az elnök ismét csenget.), most nincs ott, és nagyon-nagyon hiányzik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu