LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Én hajlamos vagyok optimistán felfogni Rétvári képviselő úr szavait. Úgy vélem, hogy a közfelháborodás láttán meg fogják legalábbis azt a passzust változtatni, ami a kismamákat a közszférában még annál is lehetetlenebb helyzetbe hozza, mint amilyenben vannak a legvérszomjasabb multinál. Ezt önöknek meg kell változtatni, és ezt önök már tudják, hasonló módon ahhoz, ahogy a közvélemény nyomására változtatniuk kellett a szándékolt miniszteri fizetésemelésen is. (Moraj.) Nehéz volna különben megmagyarázni, hogyan lehet az, hogy a mai napon tárgyaljuk ezt a törvényt, ugyanazon a napon, amikor a kijelölt és leendő miniszterelnök úr igen megható szavakkal szólt az édesanyákról. Talán kicsit kevésbé megható szavakkal szólt a mi édesanyánkról, de ezt most fedje homály. Kell majd önöknek valami magyarázat, ezért gondolom, hogy meg fogják változtatni, hogy hogyan állhat elő ez az ellentmondás.

A kérdésem éppen ezért - miután ebben biztos vagyok - csak arra vonatkozik, hogy van-e kijelölt felelős az ilyen tévedésekre. Láttuk, hogy Navracsics képviselő úr elegáns módon magára vállalta, hogy noha ötvenvalahányszor az ő frakciója kérte, hogy csökkentsék a miniszterek fizetését, most elfeledkezett róla, és a fizetésemelésre adott be javaslatot. Elegáns volt, magára vállalta. De belőle mindjárt miniszterelnök-helyettes lesz, nem lehet ő mindig a kijelölt bűnbak. Az a legegyszerűbb, ha önök bevallják, hogy tévedtek, vagy nem tévedtek, ezt akarták, de meggondolták magukat, és valaki ezt elvállalja a további vita helyett. Ebben kérem a segítségüket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu