KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kormányoldal! Sokan nem értették, hogy a kormányváltást eredményező választást, a választásra jogosultak alig több mint egyharmadának döntését a győztesek miért minősítették forradalomnak. Sokan azt gondolták, talán azért, hogy bekerüljenek a történelemkönyvekbe az angol ipari forradalom és a francia forradalom sorába; voltak, akik csupán kamaszos hencegésnek tekintették a dolgot. Most azonban egyre többen értik, hogy miről van szó: hogy az igazi ok az, hogy a forradalomra hivatkozva bármit megtehessenek, amit egy normálisan működő demokráciában egyébként nem tennének meg.

Antall József miniszterelnök úr, amikor saját hívei olyat követeltek tőle, ami nem egyezett az ő európai demokráciafelfogásával, akkor azzal tért ki, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni". Ezzel ő pontosan a forradalom és a választási győzelem közötti alapvető különbségre utalt. "Hát, most tetszettünk" - mondta a győzelem után a győztes párt vezére, és ezzel fel is hatalmazta magát és pártját arra, hogy bármit megtegyen; hogy például figyelmen kívül hagyhatja a két évtizede működő konszenzust az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásánál vagy a közszolgálati médiumok irányításánál; hogy figyelmen kívül hagyja a konzultációt és a szakértelmet az Állami Számvevőszék vezetőinek jelölésénél; hogy nem csupán a politikai elitet - ami természetes -, hanem a gazdasági és a közigazgatási elitet is lecserélje. Csakhogy a választók, pontosabban a választók kevesebb mint fele nem erre adott felhatalmazást; nem sok ezer köztisztviselő elbocsátására, hanem egymillió munkahely teremtésére többek között.

Néhány napja a Külügyminisztérium vezetése, Martonyi miniszter úr berendelt tizenöt misszióvezetőt, és - már megint az a fránya matematika! - azt mondta, hogy több mint felének lejárt a mandátuma. Nos, utánaszámoltam: tizenötből ötnek, ami nem több mint a fele, hanem pontosan egyharmada, és ebből kettő még a négy év felét sem töltötte le, kettő csak néhány hónapot volt az állomáshelyén. 1994-ben a korábbi Antall-kormány külügyminisztériumi politikai államtitkára azzal vádolta itt a parlamentben a Horn-kormányt, hogy "százával bocsátják el az MDF-hez hű diplomatákat" - szól az idézet. A valóság: csak azt küldtük el a külügyből, akivel egy kiküldetésre kötöttek szerződést, és egy kiküldetés után hazatérve a régi munkahelyükre, többnyire egyetemekre vagy kutatóintézetekbe távoztak, tehát nem az utcára kerültek. Olyan is volt köztük, akinek kérésére hosszabbítottunk, mert bizonyos indokokat elfogadtunk, sőt olyan is volt, akit én személyesen kértem meg, hogy hosszabbítson, maradjon hivatalban, mert kiválóan végezte a munkáját, és a legkevésbé sem tartottam problémának, hogy, mint ő mondta: én az MDF fizető tagja vagyok. Azt mondtam: de jó nagykövet vagy, és ezért kérlek, hogy maradj a helyeden, sőt a következő évben még egy évet hosszabbított.

2002-ben a Fidesz akkori elnöke azzal vádolta a Medgyessy-kormányt, hogy Szent Bertalan éjszakáját rendezett. A valóság az, hogy a Martonyi János vezette Külügyminisztérium több helyettes államtitkára kapott nagyköveti posztot; nem berendeltük, hanem éppenséggel nagyköveti posztot kapott. Köztük volt olyan, nyilvánvalóan politikai kinevezett is, mint a Fidesz színeiben Kispest polgármestereként tevékenykedő Zupkó Gábor, aki helsinki nagyköveti posztot kapott, jelenleg meg az Európai Bizottságban tölt be vezető tisztséget; Martonyi János miniszter úr kabinetfőnöke szintén nagyköveti kinevezést kapott.

Azt mondja miniszter úr, hogy voltak olyanok, akikben megingott a bizalom. De hát pár hét alatt mit csinált bármelyik misszióvezető, hogy máris megingott benne a politikai bizalom? Szerintem ez inkább olyasmi, mint a durcás kisgyerek, aki a játszótéren minden homokvárat összetapos, amit nem ő épített, pedig ő még nem is tudja, hogy tulajdonképpen a politikai bizalma veszett el abban a homokvárban. S ha már történelmi párhuzamokat említek, hadd mondjam, hogy a végrehajtás módja engem 1948-49-re emlékeztet. Személyes élményem, amit gyerekként éltem meg, ahogy apámat a Pénzügyminisztériumból egyik napról a másikra kirúgták.

Kérdés: hány nagykövetet fognak még berendelni, hányan érik el a nyugdíjkorhatárt, és hányat küldenek el majd két hónap felmondási idővel? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szeretném hangsúlyozni: nagy veszteség lenne ez a jelenlegi kormánynak, mert szükségük van tapasztalt diplomatákra, hogy ne kövessenek el olyan hibákat, ne törjenek-zúzzanak a nemzetközi kapcsolatokban, mint elefánt a porcelánboltban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu